Tartalom

Bevezetés

Első könyvemben büszkén kijelentettem: a második majd csak halálom után fog megjelenni.

Milyen naiv és elbizakodott voltam akkor!

Nem tudtam még: mi a nyomda, szedő, korrektura, az én rossz irásom - és főleg: micsoda őrült fáradság pokoli szarkalábjaimat rendbeszedni, általam elfelejtett fonalakat felvenni, kifelejtett szavakat megtalálni, félbehagyott mondatokat bevégezni stb.

No de mielőtt kibogozom, mi köze van a rossz irásomnak ahhoz, hogy a kimondott szavam forditottját csináljam, szeretném megköszönni az első könyvem olvasóinak, sajtónak és publikumnak, hogy olyan megértéssel fogadták.

Ez a legtöbb, amit remélhettem.

Megértették, hogy azt akarom: az igazság igazolja, sőt megköveteli az abszolut őszinteséget.

Az én alakjaim elég erősek a nappali világitáshoz. Hibáik csak szinesebbekké, de nem kisebbekké teszik őket!

Gyülölöm a retusirozott fotografiákat.

Azt tartanám tiszteletlenségnek, ha cifrább ruhát akarnék rájuk oktrojálni, mint amilyent hordtak.

Ha azt gondolnám: igy nem vagytok elég nagyok! Majd én még nagyobb piedesztálra állitlak Benneteket!

Se azoknak, akikről irtam, se akikről irni fogok, erre szükségük nincsen...

***