---

Tartalom

Nagy Ádám: Mamutoktól az elefántokig
Nagy Ádám: A táborozás értelmezési kerete és a táborozáspedagógia mint neveléstudományi diszciplína
Makkai Dániel: A táborozás értelmezésének kérdései kulturális antropológiai megközelítésben
Mandák Csaba: A táborozás mint tanulás
Borda Balázs - Erdős Balázs - Nagy Ádám - Trencsényi László: A táborozás szociális küldetése
Gruber Andrea - Garabás Titanilla: A komfortzónán is túl - a táborozás élménypedagógiai megközelítésben
Gyarmathy Éva: A táborozás szociálpszichológiai aspektusai
Szathmári Edit - Mihály Gábor: Gondolatok a korszerű táborozás módszertanáról csoportdinamikai és tapasztalati tanulási nézőpontból
Tóbiás László: A tábor, mint szocializációs hely - a táborhely szerepe a táboroztatók céljainak megvalósításában
Lampert Bálint - Kövecsesné Gősi Viktória: Erdei iskola
Földes-Leskó Gabriella: Az erdőpedagógia szerepe az erdei iskolákban és nyári táborokban
Lőrincz Andrea: Kérlek, vigyetek haza! - fekete pedagógia a táborokban
Révész György: Kirajzás - a modernkori táborozás kezdetei
Trencsényi László: Hadiösvények és békepipa - táborozástörténet 1919-től napjainkig
Trencsényi László: Zárszó - adalékok a táborozás szociálpedagógiai értelmezéséhez
Életképek - jó gyakorlatok

---

Fülszöveg

Mind meghibbant. Ez az első dolog, ami az Olvasó eszébe juthat, ha a XXI. század elején frissen készült táborpedagógiai kötetet fog a kezébe. Először mi magunk - szerzők, szerkesztők - is ezt gondoltuk. Átnézve az adatokat, végezve némi háttérkutatást, rá kellett jöjjünk azonban, hogy a táborozás nem csak hogy ma is létező tevékenység - évi 20.000 férőhely és 500.000 vendégéjszaka elég masszív alapot ad - de több egyetemi kurzuson oktatott, s a neten elérhető táboradatbázisok végképp meggyőztek minket.

Értelmezésünkben a táborozás sajátos szocializációs terep, a táboroztatás elsősorban ifjúsági munkabéli, pedagógiai tevékenység, amihez nem kevés szociális, kulturális stb. feladat társul. Egyszerre cél és eszköz, egy pedagógiai folyamat része és koronája. Az intenzív együttlét és annak külsőleg kontrollált önszabályozása olyan pedagógiai lehetőségeket teremt, amelyek elérését ezen intenzív együttlétet nélkülözve csak nagyon hosszú és fáradtságos nevelési folyamatok helyettesíthetnek, ha egyáltalán. A táborozás az utolsó mentsvárak egyikeként, olyan autonómiapróba, intenzivitása okán olyan katalizátor terep, ahol átváltozva, kiléphetünk a hétköznapi életből, szerepeinkből, ahol ideig-óráig mások lehetünk. A táborozás bizalmi termék is, hiszen az ifjúsági táboroztatás esetén legdrágább kincsünket bízzuk a táboroztatókra.

Valóban összekeverjük a vágyainkat a lehetőségeinkkel? A mamutok kimúlnak, jöjjenek az elefántok? Nincs már igény a táborozás sajátos unikalitására, az interakciók kiszélesedő mintázata pótolja az intenzív együttlét és az ilyenfajta közösségiség pedagógiai hatásait (esetleg nincs is szükség ezen mintázatokra)? Vagy a táborozás újabb hőskorszakába lépünk, amikor a gazdasági okok és a generációs távolág miatt újra előtérbe kerül a kortárscsoportok laissez faire, de legalábbis indirekt pedagógiai hatása? Mi, e kötet szerzői úgy hisszük, a táborozási tevékenység és ezáltal annak pedagógiája új reneszánsz előtt áll, a XXI. században - ha sokszor más formában is - szükség van arra szabadidős közegbeli tevékenységre, amely ellenpontozza, de legalábbis kiegészíti a család adottságbeli és az iskola kötelezettségalapú pedagógiai világát.

---