Mikor "A magyarországi porczellánföldekről" czímű munkámhoz a nyersanyagokat összeválogattam, csak azon földeket vehettem tekintetbe, melyek teljes tisztaságuk mellett, a porczellántűz legmagasabb hőfokánál tűzállónak is bizonyultak. E miatt mellőztem több, különben tiszta, fehér agyagot, mely a porczellántűzben már teljesen megolvadt, vagy legalább is olvadásnak indult, mert az ilyen agyagokból előreláthatólag porczellánt nem készíthetünk.

De közben változtak a viszonyok, mert már néhány év óta a keramisták figyelmét az u. n. Seger-porczellán keltette fel. Seger, a berlini porczellángyár vegykisérleti állomásfőnöke, valódi földpátporczellánt állított elő, mely a közönséges porczellánhoz képest sokkal alacsonyabb hőfoknál ég ki. Mivel ezen porczellán összetétele eddig a berlini gyár titka volt, elemzés alapján igyekeztem azt felderíteni és előállítani. Munkálkodásom tényleg sikeres is volt és a "Művészi Ipar"-ban (1888. III. évfolyam 3. sz.) már közöltem is a Seger-porczellán összetételét és előállítását.

Már munkaközben azon kérdést tettem fel magamnak, hogy nem volna-e lehetséges a könnyen olvadó riolitkaolinokat felhasználni, ha a Seger eljárása szerint készítenők a porczellánt.

Ezen kérdés megoldása czéljából a hollóházi agyagot, melyet mint egyikét a legfehérebbeknek, de egyúttal legkönnyebben olvadóknak ismertem, tettem beható tanulmány tárgyává.

...