Petrik Lajos
A magyarországi porczellánföldekről, különös tekintettel a riolit-kaolinokra
ELŐSZÓ
...
Ha a mai termelést a külföldről fedezett porczellán-szükségletünkkel összehasonlítjuk, jogosnak kell elismerni azon állításomat: hogy hazai porczellánipar még nincsen.
Ha az okot kutatjuk, hogy a porczellánipar meghonosítását czélzó kísérletek miért hiúsultak meg mindeddig, azt hiszem, hogy a főok mindig az volt, hogy kellő szakismeret és a viszonyok meg a rendelkezésre álló nyersanyagok ismerete nélkül fogtak itt-ott a gyártáshoz, melynek kezdete különben is mindig pénzbeli áldozattal jár. Oly gyár pedig, mely külföldi anyagok feldolgozására van alapítva, előreláthatólag egészségesen nem fejlődhetik és hazai nyersanyagaink eddig csaknem teljesen ismeretlenek voltak.
Hogy hazánkban egészséges alapon fejlődhessék az ipar, arra mindenekelőtt szükséges a rendelkezésre álló nyersanyagoknak megismertetése, hogy az által a vállalkozó szellemet ébreszszük, de egyuttal a vállalkozás sikerét is, a mennyire az lehetséges, biztosítsuk. Ezen a téren első sorban a M. k. Földtani Intézet szerzett érdemeket az által, hogy külön gyűjteményekben mindazon ásványokat és kőzeteket összeállította, a melyek ipari czélokra használhatók. Ezen gyűjtemények közül az agyag-, üveg- és czementiparnak szolgáló nyersanyagok összeállításával és gondozásával első sorban Matyasovszky Jakab m. k. osztálygeologus volt megbízva, ki igen helyesen kimondta azt, hogy ezen anyagok egyszerű bemutatása által a czélt nem érjük el, hanem hogy szükséges ezen anyagokat alkalmazhatóságukra nézve meg is vizsgálni, - értette pedig ezt különösen az agyagnemekre, melyeknek megítélése nyers állapotukban, úgyszólván, lehetetlen.
Matyasovszky e tárgyról velem értekezvén, felhívott, hogy vállaljam el a Földtani Intézet által összegyűjtött agyagoknak gyakorlati megvizsgálását és ilyképen keletkezett ama körülbelül 180 agyagból álló s használhatósági szempontból megvizsgált gyűjtemény, melyet a Földtani Intézet az 1885. évi Országos Kiállításon bemutatott és mely most is az Intézet helyiségében az érdeklődő közönség használatára ki van állítva. Ezen anyagok leírása és a gyakorlati vizsgálat eredménye "A m. kir. Földtani Intézet kiadványai"-ban "Az agyag-, üveg- és cementiparnak szolgáló magyarországi nyersanyagok részletes katalógusa" czim alatt jelent meg, és itt első sorban ezen munkánkra utalok, mivel jelenlegi közleményem, mint hézagpótló, ezen munkánknak a folytatását képezi.
Mikor a föntebb említett katalógust Matyasovszky munkatársammal összeállítottuk, azt tapasztaltuk, hogy az eddig gyűjtött és megvizsgált agyagok között kaolin - mint a gránit, gnájsz és porfir-féle kőzetek földpátjának elmállási terméke - nem fordul elő és hogy ily anyagot eddig hazánkban, nem is ismerünk.
Igaz, hogy vannak eléggé tisztának látszó agyagaink, főképen a trachitvidékekről származó riolitmálladékokban, de hogy ezeket kaolinnak - azaz porczellánföldnek - mondhatjuk-e? erre nézve, tapasztalatok hiányában határozottan felelni nem volt bátorságunk.
Eddig csak azt az egyet tudtuk, hogy a dubrinicsi földet, mely riolitből származik, a bécsi régi cs. kir. gyárban alkalmazták, de ezen anyag oly sovány és híjával van teljesen a képlékenységnek, hogy a porczellángyártásban csak is kvarczpótlónak tekinthetjük és a bécsi gyár tényleg csak is annak alkalmazta a régebben használt sovány passaui föld helyett. Az ily sovány anyagok igen fontosak, különösen a tömeges gyártásra nézve, mert azoknak alkalmazásával a kvarcz őrlését részben vagy egészen is megtakaríthatják; de kövér föld hiányában maguk nem dolgozhatók fel.
Habár ezután következtetni is lehetett, hogy az ily sovány, homokos anyagok, mint pl. a dubrinicsi és a beregszászi föld, alkalmazhatók a porczellángyártásra, a képlékeny agyagos földekről azt előre biztosan ki nem mondhattuk. Az ily, riolitből származó anyagokat tudtommal nem használják eddig e czélra és ezen anyagok fizikai sajátságaikban nagyon is eltérnek a valódi kaolinektől. Különösen ki kell emelnem azt, hogy kaolinnak rendesen csak azon anyagokat mondják, melyek még eredeti fekvőhelyeken találhatók; a riolitből származó földek minden jellege pedig arra mutat, hogy ezen anyagok keletkezési helyükről a víz által már elhordattak, vagy más szóval másodlagos fekvőhelyen vannak.
Hogy ezen anyagok sok esetben tisztaságukat megtartották, azt úgy magyarázhatjuk meg, hogy a mállás terménye rendesen a keletkezési helynek közelében vagy egyes esetekben az anyakőzet hasadékaiba rakódott le, és így idegen származású anyagok nem kerülhettek hozzá.
Azon kérdést: hogy alkalmazhatók-e az ily riolitből származó anyagok? úgy igyekeztem megoldani, hogy ily anyagokból közvetlenül porczellánt állítottam elő.
...