---

Tartalom

ELŐSZÓ

I. RÉSZ.
Budai Elek élet- és jellemrajza: Daday I.
Budai Elek nevelési és oktatási elvei: Szabó Gy

II. RÉSZ.
Budai Elek 25 éves jubileumi ünnepeltetése: "Tanügyi Tanácskozó"
Jubiláns elismerő és emlékközlemények: "Tan. Tan."
"Budai bácsi" (Szolnok-Dob. tárcza)
Elek napjára: Öreg orvos naplója
A ki mindenütt ott van (Dési Hirlap tárcza)

III. RÉSZ.
Budai betegsége, halála, temetése (D. I.)
Gyászjelentések (család, iskola, egyház)
Részvét sürgönyök és levelek
Gyászkoszoruk, felirások
Halotti beszéd: Vásárhelyi Boldizsár
Halotti ima: Veszprémy Ferencz
Búcsu-beszéd: Szabó György
Egy tanuló búcsu-szavai (vers): Szabó Gy.
Búcsu-beszéd: Br. Horváth Emil dr.
Gyászbeszéd: Bene Ferencz
Búcsu-beszéd: Orbán E. tan. egy. elnök
Budai Elek sirjánál: Kádár József
Budai Elek sirja felett: Pólya Antal
Budai Elek utóbbi életéről s végóráiról: Debreczeni István

IV. RÉSZ.
A közvélemény megnyilatkozása Budai Elek halála után
Gyászrovat (Prot. közlöny)
Budai Elek dési ref. el. isk. ig.-tanitó: Incze Lajos
Budai Elek: dr. Bárány Gerő
Budai Elek emlékére (vers): Ferenczi Ilonka
Budai Elek halálára: Doktor bácsi
Budai Elek emlékezete (vers): Dombi Lajos
"Budai bácsihoz": özv. dr. Breánné Simon I.
Budai Elek emlékezete (vers): Osváth Lajos
Elek bácsihoz: Dr. H. Á.
Budai Elekhez: Bencze Károly
A ki mindenre készen állott (-)
Budai és dalosai: H...M.
Felhivás Dés város közönségéhez: Pándy György, Br. Horváth Emil dr.
"Előfizetési felhivás" : A vármegyei tantestület
Gyüjtőív: "A Budai Elek emlékbizottság"
Utószó (vers) a szerk.

---

Előszó

Nehány évvel előbb (1898) mutattuk be T. olvasóinknak szerény lapunkban, a "Tanügyi Tanácskozó"-ban e képet. Ime, most ismét hozzuk, de - fájdalom – szomorú alkalomból...

Akkor a kedves kép látása örömkönnyeket csillogtatott szemeinkben, most pedig szivünk elszorul, zokogás tör ki keblünkből és patakként ontja szemeinkből a mély bánat a sirás forró könnyeit... Akkor jubileumát ünnepeltük, most rögös, füvesedő sirdombja körül állunk...

A tavasz első langyos fuvalma egy lesujtó hirrel nyilalta át az érző sziveket: "Budai Elek meghalt!"...

Pedig mintha most is hallanók nyájas szavát az őt bálványozó kicsinyek seregében, az iskolában, mintha most is látnók vigasztalni a szomorkodókat és vigadni a vigadókkal!

Ki volt a már néhaivá lett Budai Elek, kit birt és veszitett benne a család, az iskola, az egyház és a nagy társadalom? Azt egy ember ajka elbeszélni, tolla papirra irni képtelen.

Meg sem kiséreljük ennél fogva egymagunk az ő nagyságát leirni, azonban oda kivánjuk állitani őt, az egyszerű néptanitót a maga valódiságában azok elé, a kik nem ismerték, mert ezeknek képzeletét bizonyára felülmulja az ő kiváló egyénisége, meg kivánjuk örökiteni őt azok előtt, a kik ismerték, tisztelték, szerették, oda kivánjuk állitani őt az utó nemzedékek számára példányképül a végtelen időkig.

A "Szolnok-Dobokavármegyei tanitótestület" központi választmányának megbizásából összegyüjtöttük tehát - részint elkérve, részint utólagos jóváhagyás reményében - a különböző lapokban már megjelent, a néhai fáradhatatlan, tevékeny életének főbb s őt jellemző mozzanatainak leirását.

Az élet delén, 25 éves tanítói áldásos működésének jubileumán, majd a hamar bekövetkezett alkonyaton, a ravatalnál - ott az örvendező, itt a megsebzett - különböző szivekből fakadt érzelmek őszinte megnyilatkozását, a különböző ajkakról elhangzott méltató beszédeket szedtük össze s ezekből, mint soha el nem hervadó virágokból fontuk ezen soha el nem enyésző "Nefelejcs koszorút" s helyezzük a megboldogult sirdombjának fejfájára, hogy láthassa és fedezhesse fel abban az olvasó azon nemes, a világ minden gyémántjainál becsesebb, értékesebb gyöngyöket, azon erényeket, melyek az egyszerű tanitót, az igazi emberbarátot, az "eszményi embert", "Budai bácsit" ékesitették.

Dés, 1906. május 20-án.
A szerkesztő.

---