---

Tartalom

Ajánlás
Bevezető
Apám és családja
Anyám és családja
Anyám útja Tokodig
Kantini évek
Új ház, új élet a faluban
Apám mesterségének bemutatása
Iskolás éveim, emlékeim Tokodon
A háború évei és a front Tokodon
Apám katonasága
A színjátszás két évtizede
Vallási események emlékezetem előtt, emlékeimben
Esztergomi diákéveim, zárda, tanítóképző
A gyarapodás évei
Újjáépítés, tokodi mesterek
Tokodi arcképcsarnok 12 képpel
Tragikus évek Apám és Tokod életében
Énekelt az apám
Börtönben
Halála
Bemutatom a családot "Szüleimnek"

---

Ajánlás

Írásommal Apámnak, Szüleinknek szeretnék hálából, szeretettel emléket állítani. Az utódokkal megismertetni nehéz, majd tragikus életüket, a kort, amelyben éltek. A Tokodon együtt töltött 20 évükhöz kapcsolódó embereket, családokat, eseményeket, történéseket leírom, személyes élményeimből kiindulva - némi segítséggel - közreadom. Az írásra való eredeti szándék, elhatározás az emlékek, adatok halmazával kiterebélyesedett; az emlékezésben segítők lelkesedésével egy nagy írásfolyammá duzzadt, amelyet nem lehetett megállítani, csak a lezárás gátjával, ami 2012. március 25. Az írás kezdete 2008.

Elolvasásra ajánlom - kétoldali - kiterjedt családomnak, a benne szereplő (és nem szereplő) tokodiaknak, családoknak, a már eltávozottak (személyes ismerőseim) leszármazottainak. Csodálkozzanak rá: ilyen volt a nagyapám, dédszüleim, ilyen volt a gyermekként átélt háború, majd az utána következő élet. Mondandómat eredeti képekkel dokumentáltam.

Elolvasásra ajánlanám elméletben azoknak, akik ilyen egyszerű kis írást, de irodalmi művet sem olvasnak - a "történelemcsinálóknak". A borzalmak soha nem ismétlődhetnek meg tanulsággal. De a nyomor, szegénység sem, ahol 19 gyermekből 9, 13-ból 4, 11-ből 6 éli meg a felnőttkort, a családunkban és Tokodon is. József Attila "Hazám" című verse jut eszembe: "...Ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál... árvaság, korai öregség..." (Spanyolnátha, torokgyík, fekete himlő, tüdőbaj felezte, harmadolta a gyereklétszámokat.)

Példaként szolgálhat a családok összetartása. A Moczár család megmaradt gyermekeinek becsületes felnevelése a szegénységben. Az árván maradt veres Papp gyerekek befogadása, nevelése. Emberségből példa a sebesült katona életének megmentése. Ezek csak villanások az 50 év eseményeiből.

Olvasható a háború után életben maradottak élni, tenni akarása, lelkesedése a gyász, a pusztítás után. Nem emlegettük a "magyar pesszimizmust" - nem is tudtuk, mi az -, csak eltüntettük a romokat, és színházat játszottunk.

Ajánlom írásom azon olvasóknak, akik a leírtak, bemutatottak alapján szeretnék az eseményt, képet tovább bogozgatni, írásba foglalva megörökíteni, az utódok örömére. Kérem az íráshoz értő barátaimat, jóindulattal bírálják a szerkesztést. Időben párhuzamosan futó eseményt, témát, fejezetet csak egyenes vonalon lehetett leírni, ábrázolni, kibogozni. Az írás folyamatában ezt csak a gördülékenység, lendület rovására tudtam megvalósítani.

Szeretettel ajánlom kortársaimnak, Katinak, Ilusnak, Sanyinak, Ferinek, Lajosnak, sorolhatnám tovább. Ti még pontosan emlékeztek ennek az 50 évnek az eseményeire. Kevesen az első 25-re, többen a másodikra. Tiszta szívvel kívánom: írásom olvasásakor legyen részetek a felismerés, megismerés, a régi kor felidézésének örömében, hisz Nektek is írtam. (Sajnálva a közben eltávozottakat.)

Szeretném, ha emlékezésem minden kedves olvasónak örömöt jelentene. Akkor mondhatnám: nem volt hiábavaló a négy év munkája, maradandó írást hagytam az utódokra.

Anci (néni)

---