---

Tartalom

Kit gazdagít az oktatás gazdagsága, és ki (hogyan) fizeti a költségeket? - Pusztai Gabriella

A FELSŐOKTATÁS ELMÚLT NEGYEDSZÁZADA
Temesi József: Töprengések a felsőoktatás finanszírozásáról egy születésnap ürügyén
Kozma Tamás - Pusztai Gabriella: A Coleman-jelentés hatása Magyarországon a rendszerváltás előtt és után
Hrubos Ildikó: Új megfontolások az egyetem társadalmi szerepvállalásának értelmezéséhez
Tóth Dorina Anna: A felsőoktatás szétaprózódottságának problémája a 2000-es években

OKTATÁS, MUNKAERŐPIAC ÉS SZERVEZETI KULTÚRA
Kiss Zsuzsanna - Barizsné Hadházi Edit: A munkahelyi elégedettség és a szakmai illeszkedés kapcsolata fiatal diplomások körében
Györgyi Zoltán: Közmunka - munkaerőpiac - oktatás
Kun András István: Intézményválasztás, szakválasztás, szervezeti kultúra a felsőoktatásban
Bacskai Katinka: Az egyházi általános iskolák felekezetenkénti leíró jellemzése a 2011-es bővülés előtti és utáni időszakban

MOBILITÁS ÉS INTEGRÁCIÓ
Engler Ágnes: Hallgatói integráció a felsőoktatás másodmezejében
Fehérvári Anikó: Út a felsőoktatásba. Az Arany János Tehetséggondozó Program
Hegedűs Roland: Mennyit ér plusz 40 pont egy vidéki karon?

---

Előszó

Polónyi István tudományos munkáiban és egyetemi előadásain több évtizede a nagyszámú hivatkozásban tükröződő óriási szakmai népszerűségtől, a hallgatók elismerésétől és a doktoranduszok szeretetétől, valamint jelentős médiaérdeklődéstől kísérve arra hívja fel a figyelmet, hogy az oktatás szép profitot eredményezhet, de tőkebefektetést igényel. Sokan ismertük meg szellemes előadásain az oktatáspolitika aktorai számára is megkerülhetetlen alaptételeket, melyek szerint az oktatás növeli a későbbi munkavállalók termelékenységét, de legalább is képzettségük fontos információt szolgáltat róluk, egy ország gazdasági növekedéséhez pedig megfelelően képzett munkavállalóra van szükség. Az egyén által elérhető magasabb jóléthez szükséges magasabb képesítést szerezni, ezért a családok egy része szívesen fektet be ilyen módon is egy gyermek jövőjébe. A professzor szűkebb kutatási területe - nagyon leegyszerűsítve a kérdést, - arra fókuszál, hogy miből működtethetők a költséges, tömeges oktatási rendszerek, s hogy az oktatási ágazatból profitáló szereplők mennyit képesek vállalni ebből. Az oktatásgazdasági elméleti koncepciók a befektetés és a nyereség tengelyek közösségi és az individuális pólusai között helyezhetők el. Polónyi kutatóként és oktatóként több elméleti iskola tanítását értelmezi a szakmai közvélemény és a hallgatók számára, de mindig óva int a logikusnak tűnő elméleti dogmák és a félig ismert külföldi minták követésétől. A professzor kritikus szemmel figyeli trendeket, adatokat, s a jövőre vonatkozó becsléseire, az ezekből eredő aggályaira érdemes odafigyelni.

Pusztai Gabriella

---