---

Tartalom

Ajánlás
A szerző

1. Zoé
2. A büdös bogár
3. A víz
4. Apu bevásárol
5. A varázsszőnyeg
6. Zoé "pocakozik"
7. Cinkosság
8. A játék
9. Bújócska
10. Mire jó egy pingponglabda?
11. A reggelek
12. A virágok
13. Zoé és a léptek
14. A szörnyeteg
15. Nagymosás
16. Zoé "mozija"
17. Apu fáradt
18. Farsang
19. Papírgalacsin
20. Zoé felesel
21. A Nagypapa
22. A horgászás
23. A dinoszaurusz
24. A megoldás kulcsa
25. Zoé válasza
26. Másnap

---

Ajánlás

Elfogult vagyok. Elfogult vagyok a szerzővel, akinek egykor osztályfőnöke, (történelem) tanára, egy anyanyelvi szakkörben a szakkörvezetője voltam. Bő két évtized elteltével is felidéződnek bennem az emlékképek egy végtelenül érzékeny lelkű lányról, aki az érzékenységét a szúrósságával igyekszik leplezni, aki a vadócságával megpróbálja elrejteni igazi énjét. Megnyugtató, biztos háttér nélkül keresi önmagát, meg az őt elfogadó, szerető embereket, s azt a közösséget, közeget, amely őt befogadja.

Szeretetteljes kapcsolatban voltunk; gyanítom, ma is a lélekerősítő, szép emlékek közé sorolja a közös osztály- és szakköri karácsonyokat, a kirándulásokat, a neves emberek részvételével tartott klubfoglalkozásokat, a versenyeket, az éveken át tartó kiejtésjelölő vetélkedések eredményeit, a tanítási idő utáni pingpongozásokat. Szinte szertartásossá vált, hogy gyakran vele és barátnőjével, Cilivel mi zártuk be az iskola ajtaját-kapuját, utána együtt utaztunk a metrón és a villamoson, s közben jókat beszélgettünk. Elfogult vagyok hát vele, 22 évvel az érettségi után is tartjuk a kapcsolatot, némelykor lazábban, máskor intenzívebben.

Örülök, hogy megtalálta önmagát; hogy ír-rajzol-illusztrál a maga örömére és a világ javára. S nem véletlen, hogy a mese műfaja és játékossága mögött továbbra is a szeretet forrását keresi. Bizonyosan az sem véletlen, hogy egy család tagjai a mese szereplői, igaz, amint a mai világban nem ritka, egy csonka család tagjai. Az édesanya (Tengeranyu) elvesztése után hogyan segít a szeretet együtt-tartani őket. Tina, a főszereplő kislány és Zoé, a cica bájos barátságának történései érdekesek lehetnek a szerző által megcélzott hat-hét éves korosztálynak. A változó hosszúságú "életképek" könnyen érthetőek, terjedelmük nem teszi próbára a mesélő szülők és/vagy az olvasó gyerekek türelmét.

A képek, az illusztrációk színesítik a mese történetét, összefoglalják egy-egy életkép lényegét, de igénylik is, hogy a gyermekek "képzeljék hozzá" a továbbiakat. A "Tengeranyu" XXI. századi mese, hordozza a műfaj sajátosságait, de a ma élő kis olvasók számára könnyen feldolgozható utalásokkal, tartalommal. A szülőkön (is) múlik, hogy mit kezdenek a lét kérdéseivel (Nagypapa a kórházban van; Tengeranyut elveszítették stb.); a hétköznapok teendőinek megismertetésével (bevásárlás, virágok gondozása, nagymosás stb.); ember és háziállat(a) kapcsolatával és egy sereg más kérdéssel, amit Héthelyi Krisztina meséje feldolgozásra kínál.

Tudjuk, a mese általában sokkal több, mint a gyerekek szórakoztatására írt kitalált történet. A szórakoztatáson túl, az elmélyülést, a gyerekek épülését (is) szolgálja. Hogy valaki a klasszikus mesékre esküszik vagy a "Tengeranyu"-éhoz hasonló történeteket is helyénvalónak tartja, az ízlés kérdése.

Érdemes elolvasni.

Héthelyi Krisztina meséjét megjelentetésre, elolvasásra ajánlja:

Kerekes Barnabás
Bonis Bona életműdíjas tanár,
az Anyanyelvápolók Szövetségének alelnöke

---