---

Tartalom

BEVEZETÉS.
EGY DAL KELETKEZÉSÉNEK TÖRTÉNETE.
ÉRDEMRENDEK KIOSZTÁSA DEBRECZENBEN.
ÉLETEM LEGSZOMORÚBB NAPJAI.
A FORRADALOM KÖLTÉSZETE.
JEGYZETEK.

---

Bevezetés

Jókainak egyik legkedvesebb témája a magyar szabadságharc, amelyről mindig ihletett tollal ír. Dicsősége és gyásza egyaránt összeforrott szívével, ő is részese azoknak a nagy napoknak, emlékei kitörülhetetlenül bevésődtek lelkébe, a mint ez nem is lehet másként azok után, a mik vele a szabadságharcz alatt saját előadása szerint történtek:

"Jártam a korszak legnagyobb hőseivel együtt dialalútjukon s futottam futóbetyárokkal együtt úttalan pusztákon, mocsarak, erdők sűrűjében; ott voltam Bécs város és Budapest ostrománál, a bombatűz közepett s a földúlt Komárom romjai közt; s láttam a világot a fejemre szakadni Világosnál... Volt a nyakamon kötélhurok és érdemrend-szalag; megdobáltak koszorúval és sárral; hallottam magamat hivatni írókirálynak és Kossuth-kutyának; huszonhárom esztendős koromban egy év alatt csináltam forradalmat, háborúba mentem és megházasodtam, - s egyiket sem bántam meg..." (Jókai Mór Összes művei, 100. k. 120. 1.).

S valóban, ha kiadott könyveinek, czikkeinek sorozatát áttekintjük, újra és újra szemünkbe ötlenek az 1848-ra vonatkozó elbeszélései, rajzai, emlékezései. Legnevezetesebb könyvei ezek között A kőszívű ember fiai, a Csataképek s A tengerszemű hölgy s ezek mindenkor legolvasottabb munkái közé fognak tartozni. S ezeken kívül hány regényében, elbeszélésében bukkannak elő a szabadságharcz emlékei! A márcziusi napokról számtalanszor megemlékezik: mikor már ünnepünk lett márczius 15-e, beszédeket mond, czikkeket ír azoknak a napoknak dicsőitésére, amelyeknek ő is egyik főszereplője.

S a szabadságharcz maga hogyne ihlette volna a termékeny képzeletü költőt hősi tetteivel, nagy embereivel. Mikor a nádorhuszárok Prágából ezer veszedelem között hazajönnek a szorongatott haza segítségére, talán már fölvillan a költő képzeletében Baradlay Richárd útja katonáival (A kőszívű ember fiai c. regényében).

Igy válik költészet a valóságból: füzeteink azonban (Nagy idők emlékei, Az én kortársaim, A szabadságharcz hősei) szinte emlékiratszámba mennek: Jókai ezekben legnagyobbrészt azt mondja el, a mit vagy maga látott, maga tapasztalt, vagy a kor szereplőitől hallott. Ezeket az adatokat fölhasználhatja a történelem is (ahogy föl is használja) - de az adatok a Jókai utánozhatatlan előadásában vonzó és értékes elbeszélésekké válnak. Képzelete mindent bearanyoz s ha talán itt-ott hiányzanék is a történetíró pontossága és tárgyilagossága,[1] bőven kárpótol a költő színező és jellemző ereje. Mily elevenen megjelennek előttünk például Az érdemrendek kiosztása Debreczenben czímű rajzban a szabadságharcz nevezetes szereplői! Hogy megtörtént-e mindaz úgy, a hogy a költő elmondja, kétséges, de az alakok egyéniségét jobban látjuk, mint a történetíró tárgyilagos elbeszélése nyomán.

S az apróbb rajzokban is sok az értékes; a mit a köztudat szájról-szájra adott, a költő megörökítette. A szabadságharcz nagyjai és kicsinyjei közül sokan úgy élnek tudatunkban, a hogy Jókai regényeiből és elbeszéléseiből megismertük őket még ifjú korunkban.

---