---

Tartalom

CSÍKOS DIA: TÉR ÉS IDŐ - ELŐSZÓ

ALBERT-LŐRINCZ MÁRTON
(Azt hiszed)
(Bádogvilágban)
(Futókor)

ARANY-TÓTH KATALIN
Csönded
Elképzellek
Sakk
Piramis játék(?)
Száz életen, száz halálon

CSÍKOS DIA
Viszony

DANI IMRE
Egy közönséges ajtó panasza
Hogy szeretnék...
Neked mit jelent?
A hajlíthatatlan

DIÓSZEGI SZABÓ PÁL
Megkezdett ölelés
Egész nap kutatnám...
Arany-levelem Petőfihez

FÉNYESI TÓTH JÁNOS
Íme én voltam!
Báli szezon
Mégsem félek

GULYÁS KATALIN
Itt a farsang

GYÖRGY VIKTÓRIA KLÁRA
Tél

HARANGHY GÉZA
A vén ladik és a fűz
Őszi esőzés
"Ott, ahol fény sincs dal sincs"
Vannak vidékek
Epilógus

HEPP BÉLA
Nincskereső
Vaskór (Bakterium)
Meglapul

KŐSZEGFALVI FERENC
Öt haiku

RÁCZ ÉVA
Koldusasszony
Ősz

SULYOK CSABA
Az a perc még nem múlt el
Elillanó
Lázadó
Tejút

SZENTI FERENC
Fölhullt és fölhulló csillagok
Becsapottság
A Hórák

VITÁNYI-RATIMOVSZKY ORSOLYA ANNA
Az utolsó
Táj messze északon
Balatoni hajnal augusztus huszadikán
A sereg
Hanem az idő

WILHELM JÓZSEF
Elixír
Utazás

---

Előszó

Tér és idő a címe a Vásárhelyi Látóhatár legújabb antológiájának, mely idén a Költészet Napjára jelenik meg.

A Kortárs című pályázatunk nyertes műveiből bocsátunk közre egy sokszínű csokrot, figyelemmel az Arany-emlékévre. Arany János születésének 200. évfordulóján - az antológiát lapozgatva "koszorús költőnket" méltató verssel is találkozhat az olvasó.

A válogatás címére visszautalva, ha tér és idő viszonyát vizsgáljuk, értelmezhetjük a verseket akár feliratként is: felirat abban az egyszerű értelemben, hogy felíratik valahová - papírra, számítógépbe, asztalra, tenyérbe, szívbe... És felirat abban az értelemben is, hogy e minőségében időtlenné válik: helyhez ugyan kötött (papírhoz, monitorhoz, asztalhoz, tenyérhez, szívhez...), azonban bármikor olvasható, aktualizálható, s a befogadó minden egyes újraolvasással egyúttal újra is értelmezi a szöveget, a költői alkotást. Szerencsés esetben az értelmezési lehetőségek bővülnek, színesednek - kitágul a tér, a felirat az anyagtól elemelkedik és eltűnik az idő.

Csodálatos folyamat ez: a felirat "teste" (az írott szöveg) változatlan, miközben a felirat "lelke" (az értelmezés) változik. Ez a változás belőlünk indul és teszi élővé a verset, az irodalmat.

József Attila velünk marad, élő marad, ha olvassuk. Arany János nemkülönben. A jelen költői pedig majd remélhetőleg a jövő költőivé válnak - sorsukat további olvasóikra bízván.

Mindezeken túl a közlés kényszere, mely előhívja és manifesztálja a verset, egyúttal reményt is szül minden alkotóban: műve esélyt kap arra, hogy nem felejtődik el. Nem felejtődnek el azok az érzések, amelyek elméjét foglalkoztatták, amelyek szívében motoszkáltak, amelyek a lelkét röptették vagy épp borzongatták. Ez mind-mind megőrizhető, továbbgondolható, de csakis az olvasók segítségével, hiszen a verset valójában ketten teremtik: a költő és olvasója, s megerősít engem ebben Kosztolányi Dezső is. Ha olvasom.

"Nem szükséges, hogy én írjak verset, de úgy látszik, szükséges, hogy vers írassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye." - szólnak József Attila ismert sorai.

Minden nap a Költészet Napja lehet, ha szeretnénk. Ez csak rajtunk múlik. Mert vers bizony íratik, válogatásunk szerzőinek hála.

Ezúton mondunk köszönetet nekik, hogy alkotásaikkal bemutatják olvasóiknak a kortárs, magyar, azon belül is a hódmezővásárhelyi irodalmat. Segítségükkel archiváljuk a jelent, hogy sok-sok évvel, sok-sok újraolvasással később - a jövőben - újraértelmezhessük azt, s hogy tanúsítsák - Sulyok Csaba szerzőnk Elillanó című versének záró soraira reflektálva -, a helyzet bizony nem reménytelen: nem halt meg még a Földön minden költő. Ugye, kedves Olvasó?

Csíkos Dia

---