Kemény Gábor
Nagy-Enyednek és vidékének veszedelme 1848-49-ben
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó.
I. Előzmények. Viszonyok
II. A vidék
III. Nagy-Enyed 1848 végén
IV. Nagy-Enyed 1849 elején; pusztulása
V. Az oláhok 1849 elején. Abrudbánya veszedelme. (1849. máj.)
Előszó
Ezen munka szerzője kiváló előszeretettel foglalkozik amaz átalános törvényekkel, melyek a történelmen végig vonulnak, melyek nemzetek és államok multját megszabták, jelenét igazgatják, jövőjét előkészítik; de nem szokott a történetnek rajzoló, előadó, adat-gyűjtő részével tüzetesen foglalkozni. A tudomány két ága közt pedig majdnem olyan különbség van, minő létezik a természettan és természetrajz között, midőn amaz első az átalános törvényeket kutatja, mely szerint bármely változása, fejleménye a világ végtelen egyetemének történik, - amaz utóbbi pedig, az egyes részleteket vizsgálja, melyekben a természet működése, mondhatnám, nyilatkozik. Mindemellett, eme vázlatok rajzolója, a történészet alakító, adat-gyűjtő nagy mezejére lépett, ez kétségtelen. Különös okoknak kellett őt erre vezetni. Elmondok azok közűl nehány nevezetesebbet.
Azon tárgyakat, melyeket eme vázlat nyújt, más még nem írta meg. Vagy ha megírta, a nyujtott kép mellékesen odadobott, hiányos vagy hibás. Ha más vállalkozott volna eme munkára, szivesen egyébbel foglalkoztam volna; gyönyörködtem volna helyes felfogásában, jó művét megtapsoltam volna. Hiában várakoztam azonban, nem érkezett ki e munkát átvegye.
Némi előnyöm egyébaránt lehetett, sok mások felett. Én ama vidéknek vagyok szülöttje, melynek 1848 és 49-ki szerencsétlenségeiről szólok; ott töltöttem el gyermekkorom legnagyobb részét és ifjúságomból jó darabot. Ösmerem nemcsak a nevezetesebb szereplőknek igen jelentékeny részét, és nemcsak azon vidékeknek saját viszonyait, de nagyobb részint jártam amaz események főbb pontjain. És, habár magam nem is fordultam meg ama veszedelmes korszakban azon vidéken, egybeköttetéseim, ösmeretségeim utján, képes valék eredeti adatokra tenni szert.
A mult esztendőben (1861-ben) megjelent "Erdély története 1848-49-ben", Kőváry Lászlótól. Több olyan, nézetem szerint, fontos adatra találtam benne, melyeket én nem úgy tudtam. Természetes volt a tudakozódás, az utánjárás azokra nézve. Egyéb észrevételeim mellett csakhamar azon csodálatos megjegyzésre jutottam, hogy habár még az orrunk előtt vannak amaz emlékezetes évek eseményei, azokra vonatkozó adat kevesebb van, mint sokan hinnék; és a meglevők is részben ziláltak, homályosak, veszendőbe indultak.
A közelebbi időben első rangu, fontosságu történeti adatforrásokká váltak a hirlapok. Hiszen a napi sajtó az eseményeknek, a kornak állandó kronikája. És annyival érdekesebb, történeti szempontból, mentől egészebben visszatükrözi azt bűneivel és erényeivel. Amaz erdélyi eseményekre nézve legkülönösebben érdekeseknek kell lenni a kolozsvári, szebeni, brassói, buda-pesti és későbbre debreceni hirlapoknak. De az ujságok csak azon vidékekről szólhatnak, mellyel fennáll az egybeköttetés. Hányszor és minő csodálatosan, váratlanul szakadt meg 48 és 49-ben a közlekedés a Királyhágótól nyugotra és keletre?! Már a nyár folytán megszűnt az Alvidéken és Horvátországgal. Szeptemberben fennakadt a Dunántúli-részekben. Oktoberben Szeben és Brassó teljesen el lőn zárva Kolozsvártól. Sőt, kevés időre Kolozsvár, M.-Vásárhelytől. Szeben, egybeköttetését Bécscsel, hosszasan a Bánáton és Horvátországon, vagy még inkább Gallicián át tartotta fenn. November elején Enyed, közepén Kolozsvár meghódolt Puchner fegyvereinek, - majdnem egész Erdély kezében volt. Ekkor némi egybeköttetésbe jött Kolozsvár, M. Vásárhely, Fehérvár és Brassó Szebennel, de ez nem javította az egybeköttetést Bécscsel. Erdélyben csak a Székelyföld egy része volt, mely meg nem hódolt Puchnernek. Azon rész egész addig semmit sem tuda a "magyar világról", míg Bem már messze ben nem járt Erdélyben. De Bem jött. Dec. 25-kén Kolozsvárt volt már. Januariusban több szerencsés csatája volt. Februarius elején azonban, úgy látszott, sergével tönkre jutott; fut ki Erdélyből. De megtér. Martiusban már elfoglalta Szebent, és ugyanazon holnap közepe körűi Puchner serge és a muszkák kivonulnak Erdélyből. Erdély egészen kezében van az Oláh-havasokon és Fehérváron kivül. Ekkor az éppen említett vár és havasok voltak elzárva a világtól. Erdély is el volt azonban zárva Pesttől. Hét nappal azután hogy Bem Kolozsvárra érkezett, a pesti kormány Debrecenbe menekűlt. Windischgrätz herceg Magyarországot a Tiszáig elfoglalta; a Bánát övé volt; a Felföldön sergei voltak; mi hiányzott még? a magyar sergek és Debrecen. Ezt a kettőt nem tudá legyőzni. A magyar sergek Görgey és Klapka alatt csodákat miveltek Felső-Magyarországon. Nem egyszer valóban, az események rendkivüli folyamában, magyar és német hadak rétegenként állottak. A kibontakozás egyébaránt tudatik; de nem arról akarok én beszélni, csak arra akarom olvasóimat figyelmeztetni: a hadi kocka gördülése szerint, hányszor szakadt meg a közlekedés országunk csaknem minden pontjai között!
Midőn ennyi megrázó esemény oly rendkivüli gyorsasággal követi egymást; midőn annyiszor oly sok minden volt nyerve és újra elvesztve; midőn annyiszor ismétlődött a megrettenés, a szétrebbenés; midőn egész vidékek futottak és tértek ujra vissza; midőn ujra meg ujra elzárattak és ki lőnek nyitva a közlekedés utjai: hogyan is kaphattak volna elég és biztos tudósításokat a hirlapok?
...