---

Tartalom

Ajánlás

MÁRTONHEGY
Csőszházak, majorok, nyári lakok, vendéglők

NÉMETVÖLGY
Szülőföldem: Németvölgy
Villanyossal a Farkasrétre
A Nagysalló utca és lakosai
Első tizennyolc évem

FELSŐ-KRISZTINAVÁROS
Egy ministráns története
A háború után - templom és környéke
Édes vagy romlott
Nebukadnecár búcsúja

SASHEGY
Fiúk lányiskolában
Séta a Sas-hegyre

SVÁBHEGY
Svábhegy, a Magyar Parnasszus
Költő a Hajnaloson
A Frivaldszky-lak története

VÁROSMAJOR
Plébániatörténet
Cigánymise
Városmajori falevelek
A kör bezárul

Utószó egy internetes krónikához

---

Ajánlás

A továbbiakban Budapest egyik kerületéről lesz szó, annak néhány dűlőjéről.

Elmúlt időkről, régvolt eseményekről, emberekről, épületekről.

Halott emberekről - mondta valaki negatív érzelmekkel.

Lebontott épületekről - teszem hozzá.

Ám azok a gondolatok nagyon megvigasztaltak, amelyeket egy építész barátomtól olvastam, az Urbanisztikai Társaság egykori elnökétől, a városok identitásáról.

Azt mondja, hogy egy városnak van identitása, azaz tulajdonságainak egy összessége.

A polgárokban sajátos életérzésként tisztul le, ez jelenti a "hely szellemét."

Idézi Szabó Magdát: "Ha van, ha lehet egy városnak kollektív szellemi, spirituális identitása, akkor ehhez kellenek az ezt megalapozó korok, események tárgyi tanúi: a házak, az utcák és terek, az emlékművek és a műemlékek. Ezek óriási erővel rendelkeznek."

Meg egy filozófust: "A tér ezernyi méhsejtjében sűrített időt tárol." Az identitást a "kartográfiai rétegek" alkotják: az utak, a vízrajz, a domborzat, amelyek egy város történetében állandóak. "A domboldalakról lefutó vizek határozták meg a mellékutcák vonalvezetését, egész rendszerét." Ilyen a telekosztás is. "A telkek az egyik legállandóbb részei a településeknek" - írja.

Ám egy kollégája szerint: "Az építészet nem csak abból áll, amit látunk. A napjainkban is látható építészeti teret az is formálta, ami az idők során eltűnt, ami még elbontása előtt környezetét befolyásolva, nyomot hagyva tovább él. Az eltűnt múlt hatásában ma is jelen van."

Sőt, identitást adnak sokkal megfoghatatlanabb dolgok is: "Nem épületeitől lesz város egy város. Hagyománya nem a tornyokban van, hanem ezekben az emlékekben (a szerző a városhoz kötődő történelmi emlékeket idéz Párizs utcáin). Ezek éppoly példamutatóan állnak az időben. Stílusuk kimegy a divatból, de nem a mondandójuk. A város ott kezdődik, ahol kötelez." "Ezek az eszmei rétegek valójában az emberi társadalomban fogalmazódnak meg, s így beszélhetünk a városi közösség identitásáról (valamint városrészi identitásról)" - foglalja össze urbanista barátom.

S kimond valami olyat is, amiről a létező szocializmusban, amelyben felnőttem, nem illett beszélni: "A tartás, a büszkeség is hozzátartozik a közösség identitásához."

A város identitásának leképeződése lakóiban függ azok személyiségétől is. Márai Sándor szavaival: "A szülővároshoz a viszonyunk az évekkel mind bensőségesebb, bonyolultabb lesz. Az ember lassan elfelejt minden érzelmességet, s mint minden bensőséges kapcsolatban, nem erényeit vagy hibáit nézzük annak, aki fontos nekünk, hanem a tényt, hogy van. S ez, ahogy múlnak az évek, mindennél fontosabb. A szülővárosba idővel nem emlékeket jár halászni az ember, hanem visszakapni egy pillanatra ez ingó, örökké változó életben és világban a biztonság érzését."

A Buda-Hegyvidék bennem rejlő identitását kívánom átadni.

---