---

Tartalom

Előszó P. Ábrahám Dezső memoárjaihoz

Visszapillantás
Szeged
A marseilles-i tragédia - magyar szemszögből
1918 októbere után
Károlyi Mihály
Károlyi Mihály és társai amerikai útja
Harc a békéért - Svájci látogatásom
Stromfeld Aurél
Látogatásom Benešnél
Kossuth Lajos munkatársai és ellenfelei
Irányi Dániel
Ferenc József
Felemás politika
Fényes múlt, szomorú végzet
Tisza Kálmán, a "generális"
Horvát képviselők
A koalíció és vezérei
Andrássy Gyula - Polonyi Géza
Khuen-Héderváry és ellenfelei
Tisza István
Caillaux - Calmette
Coolidge
Arad - harc a románokkal
Kisgazdák
Horthy Miklós
Kőhidai "üdülésem"
Cívisbirodalom
A kis Gyulai Pál
Delegációs ebédek
A déli harangszó
Körmondatos szónokok
Hegedűs Lóránt
Fráter Loránd
Kuna P. András
Markos páter
"MAGYARORSZÁG" napilap
"MAGYARSÁG" - újság, lap
Az okos szamár és a tudatlan tudósok
A párbaj
Egy a jámborok közül
A csizma, mint főkortes
Tanmese a frakkról
Mikeczek
Túlzott ragaszkodás
Eötvös Károly
Dini bácsi
Lánci Leó kegyelmes úr
Barabás Béla
Benedek János
Förster Aurél, a magyar Aesopus
Simkó József, egy a többiek közül, és Nagy György
Orbók Attila
Pichler Győző
Papp Elek, a kabai képviselő
Az utolsó görög
Uray, és más ellenzéki képviselők
Kossuth Lajos mellszobra

Kivonat a Pattantyús Ábrahám Dezsővel folytatott beszélgetésekből
Beszélgetés P. Ábrahám Dezsővel
Pattantyús Ábrahám Dezső rövid életrajza
Magyarázatok

---

Előszó

Ez egy "családtag" előszója, azzal a próbálkozással, hogy az, mint egy "flash" megvilágítsa a P. Ábrahám-Rucsinszki család életének egy részét, különösen a háború után.

...

1965 februárban jöhettem először haza. Persze első utam Pestre vezetett egy nagy magnetofonnal, aminek a segítségével Dezső bácsi és Anny néni elbeszéléseit, politikai visszaemlékezéseit vettem fel. Nem tudom, ez lett volna-e a megindító szikra, de az biztos, hogy Dezső bácsi Ilonka titkárnője segítségével elmesélte életének legfontosabb részeit. Később azt is elmondták nekem, hogy a munkát beadták a Széchenyi könyvtárba, de biztonság kedvéért titkos kód alatt, nehogy a kommunisták azt megtalálják és megsemmisítsék. Az 1965-ös magnófelvételem sajnos megsemmisült, de a későbbi, megmaradt kazettákat digitalizáltuk. Egy még érdekes része a hangfelvételnek olvasható a memoár végén "Kivonat a Pattantyús Ábrahám Dezsővel folytatott beszélgetésekből" cim alatt.

Így teltek az évek. Jövendő feleségemet még be tudtam mutatni nagyon szeretett bácsimnak és nénimnek. Anny néni megállapítása az volt, hogy menyasszonyom éppen úgy néz ki, mint a würtenbergi rokon Klunzinger lányok. (Nejem apja valóban Stuttgartból származott!)

Az idő elszaladt. Először Dezső bácsi halt meg 1973-ban, 98 évesen. Hátra kellett hagynia Anny nénit, aki sajnos már előrehaladott érelmeszesedésben szenvedett. Amikor egyszer nagyanyámmal s Anny nénivel ki akartunk menni a Farkasréti temetőbe Dezső bácsi sírjához, a kapunál megszólalt Anny néni: "Lacikám, menj már vissza, írj pár sort Dezsőnek, hogy kimentünk a temetőbe!"

1974-ban pedig Anny néni hagyott itt bennünket. Bár én akkor már Baselban éltem, Budapest mégis üres lett számomra.

Tovább teltek az évek. 1995 körül megtudtam, hogy legjobb pesti barátom lánya a Széchenyi könyvtárban dolgozik. Elmeséltem, hogy nagybátyám memoárjai valahol ott vannak leadva. A fiatal igyekező könyvtárosnak sikerült megtalálni a munkát. Mivel szüleit az Antall kormány idejében idő előtt nyugdíjazták - "Magyarországnak nincs szüksége egy kutató intézetre" -, mindig kerestek valami kiegészítő bejöveteli forrást. Így aztán megkértem őket, hogy másolják le az írógéppel írott, sok bejegyzéssel ellátott munkát számítógéppel. Természetesen, mint megbízást! Ez meg is történt. Vagy három kópiát elosztogattam, de csak az Anny néni oldali családra.

Újra eltelt pár év. Talán három éve arra gondoltam, hogy Dezső bácsi oldalára, azaz a Koronthályaknak is kellene adni egy másolatot. Ez meg is történt. Dezső bácsi keresztfia, Koronthály László, P. Ábrahám Erzsébet unokája megkapott egy példányt azzal, hogy próbálja a művet kiadatni. Ez év nyarán újra felvettem a kapcsolatot Lacival. Ő dr. Raffay Ernő historikushoz utasított. Azonnal felhívtam Raffay urat, aki igazolta, hogy átnézte a munkát, s véleménye szerint a memoár kiadását quazi nemzeti érdeknek tartja. Ebben az időben lettem kész anyám családjáról készített monográfiával, ami akkor lett nyomdába adva. Így aztán elkezdtem gondolkodni, mit lehet csinálni, azaz mit tudnék én csinálni? A P. Ábrahám családdal levő kapcsolatom szerint becsületi kötelességemnek tartottam, hogy akármilyen pénzügyi megterhelés dacára kiadjam Dezső bácsi emlékiratait. (Az Antall kormány által minimálisra lecsökkentett apai örökség talán elég lesz a költségekre!)

Közben unokaöcsém, s nagy segítségem, Halbritter Ernő az interneten felfedezte, hogy Domonkos László úrtól megjelent egy könyv: "A megfigyelt tanú". Domonkos úrral is felvettem a kapcsolatot, s megemlítettem szándékomat. Ő ezt valaszolta: "Igen, jó ötlet a kiadás, a könyv készültekor beszéltünk is arról Lezsák Sándor parlamenti alelnök úrral és Varga Mihály miniszter úrral - 'ki »képviselő földije« P. Ábrahám Dezsőnek és akinek segitségével jelenhetett meg a könyv - hogy az alapul szolgáló memoárt is jó lenne kiadni!"

Továbbá, az ő véleménye szerint a művet - kicsit talán úgy fejezte ki magát, hogy - "rendbe kellene hozni". Igen, voltak elütések, ismétlések stb., hiszen Dezső bácsi 90 év körül írhatta emlékeit. Domonkos úrnak először azt feleltem, hogy azt nem tudom megcsinálni, de mégis megpróbáltam. A hibákat kijavítottam, az ismétlések nagy részét kihagytam, a fontosabb személyekről fényképet kerestem, s azokat a szövegbe beiktattam. A végére pedig egy magyarázatot készítettem a Wikipedia alapján (Who is who)! A függelékben megmagyarázott nevek, illetve fogalmak a szövegben döntve szerepelnek.

Utoljára azt szeretném mondani, hogy e pár sorral nem csak a P. Ábrahám családdal való személyes kapcsolatomat akartam ecsetelni, hanem talán - mint az elején írtam -, egy "flash"-t adni az ő '45 utáni szegényes, de mégis nagyszerű életükről.

Kéry László

---