Tartalom

Bevezetés

Ez a füzet Jókai ifjú korának talán legszebb éveiről szól: a magára eszmélés, az első sikerek, a szív első mámorának boldog korszakáról. A félénk, félrehúzódó Jókainak Petőfi volt a mentora, a ki ösztönszerűen megérezte a lángeszű írót Jókai első kisérleteinek kusza történeteiben is és megérezte, hogy Jókai ugyanaz lesz a magyar prózában, mint a mi ő már is a verses formában. Petőfi vitte az ifjú írók közé, a kiket Jókai Az én kortársaim emlékezéseiben sorba bemutat; fellép a kornak jóformán minden jelentősebb írója - de Petőfi marad a központ, a ki köré a többiek is önkéntelen csodálattal csatlakoztak. Jókai folyton vissza-visszatér alakjához s a mikor csak alkalom van rá, írásába szövi nevét. Számtalan cikket írt a lapokba róla s munkáiban sokszor elő-előbukkan megcsodált, szeretett alakja.

A magyar irodalomtörténetnek legélénkebb korszaka elevenedik meg előttünk e lapokon. Ezek az írók mind buzognak a tettvágytól s a szó szoros értelmében "a nemzet napszámosai". Csupa idealista; írói hivatásuk és a hazaszeretet egybeforr szivükben. Rendületlenül hisznek a nemzet jövőjében s tudnak nagyot is cselekedni érte: márczius 15-ike az ő dicsőségük örökre. Milyen szerencse, hogy azokban a lázas órákban ezek a nemes érzésü ifjak vették át az események irányítását!

Valóban megható ragaszkodás fűzi össze legtöbbjüket. A nagy írók nem állják útját a kisebbeknek, az öregek szeretettel ölelik szívükre a fiatalabbakat. Jóformán mind szegények, de szegénységüket jókedvűen tűrik - kárpótolja őket az ifjúkornak mindennél gazdagabb ábrándvilága.

Derüs és szomorú jelenetek váltakoznak Jókai emlékezéseiben. Jókai szeretettel s nagy méltánylással szól legtöbb kortársáról. Az irodalomtörténet mindenesetre szigorúbb irántuk, mint Jókai - s tán nem mindenben erősíti meg állításait, de ne latolgassuk minden szavát; a történetíró bizonyosan pontosabb lesz, de a kor képét és hangulatát a fantáziára s érzésre hatni tudó költő fogja jobban visszaadni.