Ezt a gúnyirat jellegű, hosszú, epikus művet Petőfi néhány hét alatt írta meg 1844-ben. A korabeli olvasók nem kedvelték, nem lett népszerű, hiszen éles, szokatlan váltás volt ez a költő korábbról megszokott, népdalszerű, könnyed verseihez képest. Maga Petőfi szándékosan dagályos irodalmi stílust választott: a műfaj vígeposz (vagy inkább nevezhető komikus eposznak, mert ebben a műfaji megjelölésben jobban benne van, hogy gúny is található a műben). A cirkalmas retorikát, a bőbeszédűséget, a túlbonyolított körmondatokat akarta kifigurázni Petőfi. Gúny céljából pedig a túldíszített stílust, a sok szóvirágot, körülírást használta. Gyakorlatilag stílusparódiát készített: műfajparódiát, azon belül eposzparódiát. Azért az eposzt és a korabeli romantikus stílust gúnyolta ki, mert akkoriban az eposzra volt egyfajta túlzott, erőltetett igény: azt terjesztették, hogy az eposz a legmagasabbrendű műfaj még a romantika időszakában is.