Olyan regény ez, amely annyira hiányzik a mai prózából, amely visszaadja az olvasás örömét, amely megmutatja, hogy a lélektani realizmusnak és a dokumentarizmusnak is vannak még új lehetőségei egy posztmodern korban, olyan, amely úgy tud korszerű lenni, hogy közben gazdagon merít egy már-már elfeledett hagyományból.

A Mozibolondok egy lassan serdülő fiú és egy lassan hervadó város egymásra találásának különös története. A főhős, aki nehezen találja meg a helyét a világban, idegenül mozog iskolákban, bérházakban, családi eseményeken, a valóság elől egy képzeletbeli világba menekül: a mozi lesz az otthona, a filmvászon hősei lesznek példaképei, barátai és szerelmei. Így ismeri meg a várost, így szerez, lassan, valóságos élményeket és barátokat.

Mindez a hatvanas évek elején történik, Budapesten, egy városban, amely kiiktatódott a történelemből, ahol egy kicsit megállt az idő, ahol valahogy minden olyan, mintha csak egy filmben létezne.

Csak a mozi, csak az felnőtt igazán: ez az európai film nagy évtizede.

Meg az ifjúságunké.

Jolsvai András