"Álmomban két macska voltam, és játszottam egymással" - Karinthy Frigyes bonmot-ja szerint. A Szivárványgömb ilyen játékos regény, kétszer kezdődik és kétszer ér véget. Bármelyik elején el lehet kezdeni. Az első fél-regény elbeszélője egy vidéki színész, a második fél-szövegben megszólal a többi szereplő. Többféle nézőpont keveredik, mindenki hozzáteszi a történethez a saját verzióját, ám végül csak az olvasó kerül a teljes igazság birtokába.

Színházi regénynek meg erotikus kalandregénynek lehet olvasni, de ugyanakkor kudarc-regénynek is. A vágyak és ábrándok úgy fosztanak a semmibe, mint a színes szappanbuborékok, amit gyerekek fújnak a tavaszi szélbe. A negyvenes éveit taposó, a főváros és a vidék között ingázó, jobb sorsra érdemes színész hiába szeret bele a kisváros ártatlanul szexi tündérkéjébe, kapcsolatuknak nincs jövője. A lány pedig hiába ábrándozik egy másik, gazdagabb életről, a sors gúnyt űz belőle, csapdába csalja, és a semmibe sodorja, csak azért, mert az átlagosnál szebbnek született.

A Szivárvány gömb könnyű olvasmánynak tűnik, ám legmélyén kesernyés társadalmi és erkölcsi tapasztalatok munkálnak. Minden ízében mai történet; megmutatja az értelmiség elkurvulását és a legifjabb nemzedék beszűkült lehetőségeit. Hogy mégis valami reményt hordoz, azt a szerelem mindenhatóságába vetett hite szavatolja.

Kelecsényi László