A magyarországi kőszenek kéntartalom-felmérésének módszere és eredménye
TARTALOM, ÖSSZEFOGLALÁS
Tartalom
1. Előzmények
2. A kén megjelenési formája a kőszenekben
3. A magyarországi kőszenek kéntartalma felmérésének és feldolgozásának módszere
a) Adatgyűjtés
b) Számítógépes értékelés
4. A kéntartalom medencénkénti alakulása
5. Következtetések, javaslatok
6. Összefoglalás
Táblázatok
Összefoglalás
Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottság Környezeti Kormánytanácsadók Testületénél, a magyar kormány - a Helsinkiben aláírt jegyzőkönyvben - az 1980-1993. közötti időszak alatt a hazai SO2-kibocsátás mennyiségének 30%-os csökkentését vállalta. A kiindulási értéket az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal adta meg 1633 kt SO2/év-ben az alábbi megoszlás szerint:
hazai kőszénből 1266 kt/év
kokszból 21 kt/év
import kőszénből 47 kt/év
kőolajból 261 kt/év
földgázból 11 kt/év
egyéb ipari tevékenységből 27 kt/év
A 30%-os csökkentés az 1633 kt/év értéknek az 1143 kt/év-re való mérséklését jelenti. Az 1980. éves szinten a hazai kőszén részesedése az összes SO2-kibocsátásból 77,5%, ami azt jelenti, hogy termékstruktúra változtatás nélkül az 1980. évi értéket 981 kt/évre kell csökkenteni 1993-ra. Ezen célkitűzés a kéntelenítés, a kéntartalomra szelektív termelés mielőbbi megoldását teszi szükségessé. Mindezek előkészítése érdekében került sor a magyarországi kőszenek kéntartalmának részletes vizsgálatára.
Jelen tanulmány
- számbavette a magyarországi kőszénmedencék működő bányáinak és a szabad területek széntelepeinek kéntartalom-viszonyait;
- a kéntartalom mennyiségére eloszlási függvényeket állapított meg;
- meghatározta a kéntartalom minimális, maximális és átlagos értékét, valamint a hozzátartozó szórásokat;
- a vizsgálati eredményeket áttekintő térképeken, eloszlási függvényeken (hisztogramokon), továbbá axonometrikus megjelenítésben ábrázolja;
- a részadatokat bányászati termelési egységenként összesíti, illetve átlagolja. (A fentebbiek kiegészítésére lásd a mellékelt táblázatokat!)
A tanulmány a kőszéntermelés távlati terveit alapul véve, 1990-1995-2000-ig előretekintve, prognózisokat ad a várható kénemisszió nagyságára. A kéntartalom-változás területi alakulása alapot nyújt a termelési szerkezet korszerűsítésének környezetvédelmi vizsgálatához; kijelöli azokat a régiókat, ahol a legeredményesebbnek ígérkeznek a kéntelenítésre irányuló műszaki beavatkozások.
A tanulmány legfontosabb megállapításai:
- az 1987. évben értékesített kőszenek összes kéntartalma 1,52-4,30% között változott, a súlyozott átlagérték 2,57%;
- kéntartalom szempontjából legkedvezőbbek az ország ipari kőszénvagyonának mintegy 75%-át kitevő lignitek, melyek egyben a legnagyobb termelési volument is képviselik.
Legnagyobb kéntartalmúak a dunántúli eocén korú barnakőszenek. Ez a körülmény a kéntelenítésre irányuló beruházások területi súlypontját is megjelöli;
- a tanulmány részletesen vizsgálta a termelés folyamatossága érdekében a jövőben bekapcsolni tervezett medencerészek telepeinek kéntartalmát. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy azok - kéntartalom szempontjából - a jelenlegi termelési területeknél várhatóan nem lesznek kedvezőbbek;
- ebből következően a kőszéntermelés távlati terveinek készítésénél a bányaterületek telepeinek kéntartalmával - mint nem befolyásolható természeti adottsággal - kell számolni. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azonban, hogy a területi egységeken belül a kénadatok erősen szórnak, s ezért csak általános tendenciát lehetett megállapítani.
A tanulmány készítése során bebizonyosodott, hogy a jobb minőségű dunántúli barnakőszeneknél a magasabb fűtőértékű szórták (osztályozói, széndúsítói szénféleségek) kéntartalma a fűtőértékkel növekszik. Ez a tendencia a gyengébb minőségű kőszeneknél is felismerhető, változásának a mértéke azonban kisebb. A kéntartalom ilyen feldúsulását az magyarázza, hogy az éghető kén inkább a tiszta kőszénhez kapcsolódik. Ez a tapasztalat arra hívja fel a figyelmet, hogy a korszerű széndúsítóművek építésénél a kéntelenítő eljárások párhuzamos telepítésének is lehet létjogosultsága.
Végezetül Szerzők fontosnak tartják hangsúlyozni, hogy a vizsgálatokat ki kell terjeszteni a kőszén elégetése során a légkörbe, vagy a hamuból és a salakból a talajba kerülő egyéb környezetkárosító elemek vizsgálatára is.