---

Tartalom

I. FEJEZET: MIKLÓS VITÉZ
  Miklós vitéz

II. FEJEZET: EGYÉB KÖLTEMÉNYEK - ORSZÁGÚTI KÖVECSKÉK
Az éj szava
Miben reménykedel?
Végzet
Kiábrándulás
Egyedül
Süt a nap
Dunai kép
Anyaszív
Hidak alatt
Az én lelkem (Maricának)
Találkozunk...
Két fogoly
Engem senki se vár
Sorsom
Fejfádnál
De jó lenne
A világ ura
Más ember tán
Egyedüli érték
Jankica névnapjára
Úgy szeretlek... (Marókának)
Virágárus lányka
Álomkert
Szőke vizek partján (Nagy Pálhoz)
Öreg lant
Pergő napok
Marókának
Delej
Legenda (Feleségemnek)
Félreállok
A szellő és a lány
Kelj fel, anyám! (Kohan János munkatársamnak)
Karácsonyest (Feleségemnek)
Judit asszony öröksége
Homokbuckán
Sóhajok hídja
Sötét mezőn
Ketten a napsütésben (Feleségemnek)
Penészvirág
Ünnepváró
Jégtörő Mátyás
Senki szigetén
Ősz
Szelíd hős
Meseálom
Kutató Sámuel
Útra keltem
Kis madárka
Búg a cséplőgép (Cséplési emlékül Mikinek)
Szivárvány
Szabad farkas
Aranymadár
Őszibarackvirág
Végállomás
Szeptember végén
Maxima culpa
Őszi nap
Az eldobott Isten
Vihar
A hiányzó csillag
Mea culpa
Szabad vagyok
Tegnap és ma
Sírfelirat (Feleségem sírjánál)
Megbocsátás (Emlékkönyvbe)
Arckép
Bálványimádók (Maróka lányomnak)
Áhítat, hálaérzet (Emlékkönyvbe)
Vén körtefa
Mezítláb
Ringató
Árnyékos oldal
Hervad az orgona
Fehér gyász
Egykor
Játékmackó
Vörös kérdőjel
Őrült (modern) ballada
Titok
Út a paradicsomba
Adóslevél (A szombathelyi szemészeti osztály nővéreinek)
Útravaló (Katinak)
Fehér temetés (Farkas komának)
Süt a nap (Szemműtét után Miklós Andor tanár úrnak)
Levél Dr. Miklós Andor szemész tanárhoz
Havas versike (Évának)
Az ősz halála
Szép halott
Harminc évvel a száz előtt
Napos oldal
Az öreg napkirály
Széles árok
Egy este otthon
Ha szólna az Isten
Merengés
Mások elé, mások fölé!
Idegenek balladája (Budapesttől Várpalotáig)
Híd alatt
Quo vadis?

---

Utószó

Édesapám nevét nem tartalmazzák a lexikonok. Munkái közül nem sok jelent meg nyomtatásban. Sosem tudott a sajtó irányítóinak a szája íze szerint írni.

Többször kapott ajánlatot, hogy kiemelik, és megélhet az írásaiból, ha teljesít bizonyos politikai elvárásokat. Mindig az volt a válasza, hogy nem szorul irányításra, neki a lelkiismerete a mércéje.

Így hát általában az asztalfióknak írt, és csak a szűkebb család és baráti kör ismerte valamelyest a műveit.

S. Becz Pál 1899-ben született egy tősgyökeres szigetszentmiklósi, jómódú parasztcsalád hetedik gyermekeként. Különböző csapások következtében a családi vagyon nagyobb része már az ő gyermekkorában elveszett, és a gazdálkodás folytatására nem maradt lehetőség. Így édesapám is már korán, a hatodik elemi elvégzése után dolgozni kényszerült, és nem tanulhatott tovább, pedig híresen jó tanuló volt.

Mivel nem volt szakmája, egész életében a legnehezebb munkákat végezte.

Turi Máriával, édesanyánkkal 1926-ban kötött házasságot. Öt gyermekük született, akik közül egy kisgyermekként meghalt.

Édesapámat csillapíthatatlan tudásszomj sarkallta, és autodidaktaként jelentős műveltségre tett szert. Igen nagy olvasottsága volt.

Viszonylag későn kezdett írni. Munkái között megtalálható a vers, a novella, a színdarab, az újságcikk és a könyvkritika.

Távol állt tőle minden hangoskodás és szereplési vágy.

Rendíthetetlen igaz hazafi volt, de nem tudta elviselni, ha valakit származása miatt sérelem ért. Természetesnek tartotta a vallási és világnézeti szabadságot.

Őszinte híve volt a női egyenjogúságnak.

Szülőföldjét, Szigetszentmiklóst őszintén szerette. Számos anekdotát feljegyzett a régi emberekről, és a paraszti világ sok részletét is bemutatta.

1972-ben halt meg.

Az S. Becz Pál-kötetek száma - Istennek hála - az Országúti kövecskékkel négyre nőtt. Az előző kötetek:

Csendes lázadó, 2013. április,
Őszintén, 2014. január,
Melyik úton? 2014. július.

Dr. Becz Miklós

---