Mandics György
A manipulált forradalom
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
ELŐHANG
0. NAP
BUKAREST, Tavasz negyed, Nicolae Ceauşescu rezidencija
1. NAP
2. NAP
BUKAREST, a Securitate országos parancsnoksága, 21:30
3. NAP
TEMESVÁR, a Belügy parancsnoksága, 1:00
TEMESVÁR, református parókia
BÁNSÁG, vonatban, 4:30
SZILÁGYSÁG, Erdély
BUKAREST, a Kommunista Párt Központi Bizottságának épülete
BUKAREST, a Kommunista Párt Központi Bizottságának épülete
BUKAREST, a Kommunista Párt Központi Bizottságának épülete
BUKAREST, a Kommunista Párt Központi Bizottságának épülete
BUKAREST, a Kommunista Párt Központi Bizottságának épülete
SZILÁGYMENYŐ, Erdély
4. NAP
BUKAREST, Északi pályaudvar
BUKAREST, Ion Iliescu lakása
5. NAP
SZILÁGYMENYŐ-SZILÁGYSZÉK, Erdély
LUGOS, Bánság, 60 km-re Temesvártól
6. NAP
BUKAREST, Krematórium
TEMESVÁR, Lippai úti kaszárnya
TEMESVÁR, Ioan Iancu lakása
BUKAREST, KB épülete
TEMESVÁR, Hadtestparancsnokság
SZILÁGYSZEG, Erdély
LIBÁNFALVA, Erdély
TEMESVÁR, Pietrosu lakása
TEMESVÁR, a Megyeháza előtti tér
TEMESVÁR, Y. lakása
OLTÉNIA
MAROSVÁSÁRHELY
KOLOZSVÁR
OLTÉNIA
TEMESVÁR, Lippai út
TEMESVÁR, Opera tér
OLTÉNIA
TEMESVÁR, Megyeháza
BUKAREST, Ion Iliescu lakása
SZILÁGYMENYŐ, Erdély
7. NAP
ARAD, Bánság, 9 óra
NAGYSZEBEN, Erdély, 9 óra
MAROSVÁSÁRHELY, Erdély, 9 óra
ARAD, Bánság, 11 óra
NAGYSZEBEN, 11 óra
BUKAREST, 11:50
BUKAREST, 12:10, Köztársaság tér, magánlakás
BUKAREST, 13:30
MAROSVÁSÁRHELY, Erdély, délután 3 óra
KOLOZSVÁR, Erdély, délután 3 óra
BRASSÓ, Erdély, fél négy
RESICA, Bánság, délután 4
MAROSVÁSÁRHELY, Erdély, délután 4
KOLOZSVÁR, Erdély, délután 4
ARAD, Bánság, délután 5
NAGYSZEBEN, Erdély, délután 5
KOLOZSVÁR, Erdély, délután 5
MAROSVÁSÁRHELY, Erdély, délután 5 óra
BUKAREST, délután 5 óra
ARAD, Bánság, este 9 óra
NAGYSZEBEN, Erdély, este 9 óra
MAROSVÁSÁRHELY, Erdély, este 9 óra
KOLOZSVÁR, Erdély, este 9 óra
BUKAREST, este 9 óra
BUKAREST, este 10 óra
BUKAREST, éjjel fél 12
8. NAP
BUKAREST, hat óra előtt öt perc, a Mráz család lakása
ARAD, Bánság, 8 óra
BRASSÓ, Erdély, 8 óra
MAROSVÁSÁRHELY, Erdély, 8 óra
NAGYSZEBEN, Erdély, 8 óra
KOLOZSVÁR, Erdély, 8 óra
BUKAREST, 8 óra
BUKAREST
BUKAREST, 9 óra
MAROSVÁSÁRHELY, 9 óra
BUKAREST, 10 óra
KOLOZSVÁR, Erdély, 11 óra
MAROSVÁSÁRHELY, Erdély, 11 óra
BUKAREST, Scînteia-ház, 11:30
BUKAREST, 12:00
BRASSÓ, Erdély, 12:00
MAROSVÁSÁRHELY, Erdély 12:00 óra
NAGYSZEBEN, Erdély, 12:00
BUKAREST, 12:00
NAGYSZEBEN, Erdély, 12:30
BUKAREST 13:00
CRAIOVA, Olténia, 13:00
IAŞI, Moldova, 13:00
ROMÁNIA, minden város 13:30
BUKAREST, Tîrgovişte, autópálya, 14:00
BUKAREST, 15:00, a tv 4-es stúdiója
BUKAREST, 3 óra, Zsilava börtön
BUKAREST 15:30
BUKAREST, 16 óra
BUKAREST, Központi Bizottság, 17 óra
BUKAREST, a Központi Bizottság épülete, 18:30
MAROSVÁSÁRHELY, Erdély, 19:00
BUKAREST, 20:00, Hadügyminisztérium
BUKAREST, 23 óra, a tv székháza
9. NAP
BUKAREST, 4 óra, a tv székháza
BUKAREST, 5 óra, a Központi Bizottság épülete
MAROSVÁSÁRHELY, Erdély 8:00
MAROSVÁSÁRHELY, Erdély, 14:00
BUKAREST, 18 óra, tv-stúdiók előcsarnoka
DÉVA és környéke
SZILÁGYMENYŐ, karácsony este
UTÓSZÓ
Előszó
A Katedrális előtt égtek a gyertyák. Sötétbe öltözött, meggörnyedt emberek térdeltek a hideg köveken, a szanaszét heverő töltényhüvelyek furcsa januári avarában. Az író végigment a városon, szülővárosán, Temesváron, ahol a főtér most golyók lyugatta szecessziós bérpalotái meredeztek, mint valami rejtélyes ragyavert öregek, akik mereven bámultak maguk elé műanyagfóliákkal sebtében bepótolt ablaküregeikkel, mit sem értve, mi történt, mi zavarta meg eddigi változtathatatlannak tűnő életrendjüket. A házak előtt nemzeti karszalagos katonák, vállukra vetett kalasnyikovokkal, az Opera erkélyén lepedőkből sebtében összeeszkábált hatalmas felirat: TEMESVÁR, ROMÁNIA ELSŐ SZABAD VÁROSA, melyet a téli szél alaposan próbára tett, s most már hol három, hol négy darabban függetlenül lengett, hol TEMESVÁR, hol ROMÁNIA, hol ELSŐ SZABAD, hol VÁROSA, hol ezek kettes, hármas kombinációiban. E szétesőfélben levő univerzum összetartó eleme a csend volt, a hosszú napok folyamatos lövöldözészaját felváltó csend, a teret beborító gyertyák lobogásának csendje, s a gyertyafény sárgásvöröse, mely furcsa pecsétviaszként végigfolyt mindenen, s a gyász csendjébe merevítette meg a várost. A többhetes idegháború után, amikor mindenki csak "terroristákról" álmodott furcsa rövid álmokat, most jótékony áldás volt ez a csend. Az író még a párnája alatt tartotta azt a méteres fémpántot, amely súlyánál fogva egyszerre volt kard és kisbalta, védelem egy orvtámadás esetére, de egyre inkább csak kétséges önáltatásnak vélte. Már kíváncsian az utcákon járt, miközben a házakban a tv tovább hörögte az éberségre való felszólításokat, s követelte a Ceauşescuhoz hű terroristák megadását. Itt már minden elcsendesedett, csak Bukarestben, a tv környékén ugattak fel a kamerák számára a lövésszimulátorok minden felszólítás után. Volt mire kiadni a válaszlövéseket, s ezt a tv közvetítette is élőben. De kit érdekelt ez már? Talán csak azokat, akik most akarták megváltani forradalmári bizonyítványukat, egy sikeres közeljövőbeli politikai karrier reményében
Az író itt járt a téren és emlékezett. Annyi keserves évtized után, amikor csak fél- vagy negyed-igazságokat tudott kimondani, íme, most megvalósult a várt forradalom. Most végre kimondhatta mindazt, amit eddig el kellett hallgatnia, vagy csak szimbólumokba burkolva jelentethetett meg. Eljött az igazság órája, ám melyik igazságé? A forradalom történetét a szeme láttára, a füle hallatára írták felül napról napra, óráról órára, s bizonyos volt benne, hogy évtizedek is eltelnek, míg az igazság, az egyszer valaha történtek igazsága a felszínre kerül. De hol lesznek akkor a szemtanúk, hol lesznek az igazi dokumentumok? Mindent befed a hamis dokumentumok, az álbizonyítékok, a hamis visszaemlékezések manipulált adathalma.
Megtorpant. A lába előtt egy gyertya a szokottnál erősebb fénnyel lángolt. Valami papíros lobbant rajta. Furcsán kunkorodva égtek a vékony lapok, csak az oldalt csúszott borítóval küzdött meg nehezebben a tűz. Lehajolt. Igen, egy párttagsági könyvecske volt. Egy a négy és fél millióból. Egy az állampárt egyik képviselőjéből. Egy az elképzelt fogaskerekekből, amely ezt az ázsiainak gondolt diktatúrát átvezette volna az öröklétbe. Hiszen az ország lakóinak egynegyede elméletileg ugyanazt kellett volna gondolja és akarja. De íme a bizonyíték, hogy mégsem tette. Csak az államrabszolgaság intézményes nyomásának engedelmeskedtek azok, akik beléptek, hiszen így kényelmesebb volt eltűnni az átlaghonpolgárok szürke tömegében. Az író is így tett, s erre nem volt túl büszke. Rejtőzködött, csak irodalmi műveiben, szimbólumokban rejtette el igazi énje szikráit. De most, e téren, ahol a névtelen holtakért égtek a gyertyák, azokért, akik a vérüket adták a szabadságért, van-e joga újra beolvadós játékot játszani? A sors úgy hozta, hogy az előző rendszer annyira bízott benne, hogy legféltettebb titkai közvetlen közelébe férkőzhetett, s így annyit tud e forradalom igazságáról, s igazi mozgatórugóiról, mint csak nagyon kevesek. A többiek bizonyosan hallgatni fognak, hiszen vezető helyet kívánnak a születendő új hatalomban. Ennek ára viszont a hallgatás.
Évekkel ezelőtt, amikor önmaga előtt felesküdött e rendszer megdöntésére, első számú feltételnek azt szabta, hogy nem akar részt abból a hatalomból, amely a régi romjain születni fog, hiszen ha nem így cselekedne, mennyivel lenne erkölcsösebb az elődeinél? Így aztán most kénytelen-kelletlen rá maradt a munka dandárja: elmondani mindazt, ami történt, miért történt. Elmondani addig, amíg élesek még az emlékképek, éles az élmény, s még nem tömik be "pörös száját" az "új kor" újfajta cenzorai.
Visszaröpült az időbe, a nulladik naphoz, s beleolvasztotta magát a közelmúltba egyfajta erkölcsi koordináta-rendszerként, hogy szemléletén átszűrve rendet teremtsen a véletlenek bonyolult sorozatában. Látta hogy sarjad ki Z, X. és Y., hogy öltik magukra mindazok húsát és vérét, akiken áthalad e három egymásra merőleges tengely, miközben a sztochasztikus lánc, az emberi sorsokon lépkedő történelem halad előre, építi a megtörtént időt.
Temesvár, 1990. január 12.; átdolgozva: 2007. október 5.