A nagy példakép, Szalay Lajos, minden idők egyik legnagyobb magyar rajzművészének összetéveszthetetlen stílusa, művészi és emberi nagysága adott ihletre épült teremtő hitet mások mellett Kántor Jánosnak is sajátos vonalvezetésű, egyéni rajzmodorának kialakításához.

Minden rajz kezdete, születésének pillanata a pont, ez az alig létező, szinte láthatatlan közép, a bármely irányba elindítható elfordulás forrása. A pillanat perccé növekszik, a perc órává, az óra nappá, évvé, végtelen idővé. A pont vonallá lelkesül, a vonalak gubanca, kompozíciója önálló életet élő egyedi hálót alkot, elkülönítve a valamit a semmitől, a hangot a csendtől, a behatárolhatót a határtalantól. Az egymásra fektetett vékonyabb vagy vastagabb vonalhálók transzparens rétegeket alkotnak, egymást erősítő szimultán (egyidejű), szövetként. Összefonódásukkal egymásra rétegzett síkok által felépített szerkezetű ritmuskombináció jön létre. Sűrű vonalhálókból álló, zsúfolt kompozíciójú vonalfolyam, tragikus jeleneteket, élethelyzeteket megjelenítő, erőteljes árnyékolású szorongásos vízió. A tudatalatti mélyrétegeinek ösztönösen feltoluló, logikusan megmagyarázhatatlan, értelmezhetetlen jelei, az intenzíven feltörő emlékképek sora. Ezzel ellentétben a lírai, lazább szerkezetű vonalhálók az üresen hagyott felületeknek is tág teret engedő, alig érintkező finom struktúrájú ölelkezése a teremtés pillanatának megismerését adja elénk. A terjeszkedő burjánzás helyett a szűkítő, tömörítő, redukált cselekvés emblematikus átélésének esztétikai erejét fedezhetjük fel. Kántor Jánost idézem: "A vonal, ez a megfoghatatlan, a valóságban nem is létező elvont jelenség önmagában is a legtisztább, legkendőzetlenebb kifejezőerő, szellemi jegy, mindenre képes: összeköt és elhatárol, épít és rombol. Fel-felröppenve ívet húz a végtelenre, majd hirtelen aláhull, hogy rebbenve, titokzatosan tovatűnjön, mint az élet."

A rajz és a belőle kiinduló, rá építkező, hozzá szorosan kapcsolódó több nyomtatott technika (rézkarc, hidegtű, fa- és linómetszet) többnyire lemond a színek használatáról. Pontosabban szólva két színt használ, a fehéret és a feketét, egyfajta felfogás szerint az összes szín távollétének és egyidejű jelenlétének az ellentétét. A papír fehérsége, meg nem tört fényű fényt szimbolizáló jelenléte, ellentéteként pedig az összes fényt elnyelő, rajzolt vagy nyomtatott fekete festékanyag jelenlétének együttese az a csoda, amit nevezhetünk közönségesen grafikának is. Történelmet, múlandóságot idéz, kutat, megfigyel, rögzít. Ábrázol vagy bemutat, faktúrákat, felületeket jelenít meg. Tüskés, szálkás vagy satírozott foltok halmaza. Szabadon mozog a kéz, fut az önállósult vonal. A rajzeszköz által hagyott nyom összesűrűsödik, majd újra szétválik. A fény jelenlétének és hiányának ritmusa, egymásra figyelése, a közöttük meglévő arányrendszer automatizmusának teremtő ereje nyomán megszületik a mű, az alkotó önarcképe. Az analizáló rajz, az önmagát rajzoló rajz.

Elmondhatjuk, Kántor János legtöbb művére, rajzolt, metszett, nyomtatott grafikáinak pedig szinte mindegyikére érvényesek a fenti, az analizáló rajzra vonatkozó megállapítások. A rajz szerkezete feltárja előttünk a szerkesztés folyamatát. A tárgyi, természeti elemek szétbontása, részleteinek elhagyása vagy éppen kiemelése, majd újjáteremtése az egyszerű grafikai elemektől a bonyolultabbak felé haladva egyre erősödő expresszív formákat eredményeznek. Más esetekben az általánosabban használt egyenes vonalak, vonalhálók szövevényes ritmusa előrevetíti a ritkábban használt konstruktivista ábrázolásmódhoz való közeledést is. A műben elrejtett éltető ritmus feladata a belső tér sajátos szervezettségének segítségével ráirányítani a figyelmet mindazon részletekre, apró jelenetekre, amelyek csak így, egymással kölcsönhatásban élve utalhatnak mind az alkotás, mind az alkotó belső üzenetére.

A grafikusnak is feladata az emlékezés és emlékeztetés a természet törvényeire. Ezért úgy építi fel a képet, mint egy zenedarabot, amely egyszerű, könnyen megjegyezhető motívummal kezdődik, majd sokrétű, többszólamú dallammá fejlődik. Megjelenik az alapmotívum, amely kibontakozik, átalakul karcsú figurákká, indafonatokká, folyamatosan gyűjti magába, erősíti belső erejét, hogy végül kész állapotában átadhassa a szemlélőnek. A kis formák mozognak, illeszkednek egymáshoz, összekapcsolódnak, szétválnak. A sötét és világos felületek aránya, iránya, ritmusa, a nyugalomban és mozgásban lévő részek egyensúlya határozza meg a mű hangulatát. Egyes nyomatokon halványabb, esetenként élénkebb vagy különböző árnyalatokra bontott színeket alkalmaz, amelyek az összefoglaló fekete rajz- alapból emelkednek ki. A kép vázát alkotó, annak teljes felületén jelenlévő, de egyenetlenül eloszló rajzolt- metszett formák mégsem tompítják a színek intenzitását, ellenkezőleg, megszilárdítják azt.

Az alkotás folyamatának legfontosabb pillanata a tettet szülő gondolat. Legnehezebb a kezdet, hiszen a legtöbb esetben meghatározza a következő lépéseket is. A tiszta, magabiztos első vonalból kiinduló rajz önmagát építi fel. Logikusan halad a vezérgondolat mind részletesebb kifejtése, felépítése a láthatóvá váló egyedi stílusjegyek sokasodásának folyamatában. Szerencsés esetben az eredeti gondolat elvégzi legfontosabb feladatát: a szerkesztést. Az alkotó pedig művére pillantva összemérheti a benne megfogant idea testet öltött létformájának ideális felét az esetleges torz részekkel, ítéletet alkothat róla és önmagáról.

Kántor János képeket útjukra indító gondolatai a tárgyias és a tárgy nélküli kifejezésmód határán egyensúlyoznak, járnak át egyik területéről a másikéra. Párhuzamosan van jelen nála a forma erőteljes kifejező ereje, valamint a kép tárgya iránti alázat és odaadó lelkesedés. Mesteri módon ért a rajzoláshoz, de a belső hang szemérmes csendjének figyelmeztetése határt szab a forma szabadosságának. Ugyanakkor a téma sohasem gátolja a forma kötöttségekből szabadulni vágyó, absztrakciókra hajlamos erejét. A belső mozgások dinamikája és az ábrázolás hitelessége együttesen jelölik ki azt a szabályrendszert, ami műveinek csak rá jellemző sajátossága, védjegye. Személyes absztrakciója, téma- és formavilága, esetenként különleges színeinek harmóniája teszi egyedivé, fel- és megismerhetővé Kántor János kép-történeteit, kép-világait.

Győrffy Sándor