---

Tartalom

A KÖTETBE FOGLALT ÍRÁSOK FORRÁSA
BEVEZETÉS

A BEHÁLÓZOTT ELSŐ SZABADON VÁLASZTOTT MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS
Volt ügynökök, titkos megbízottak, titkos munkatársak mint az új rend képviselői
Felkészületlenség, tájékozatlanság
Tovább szolgálók, eltüntetett iratok
Aczél György fogdaügynök
A mágnesszalagok menthetetlenül lelepleznek
"Szakértő" és Németh Miklós listája
"Hálózati tagok kilépni!"
A jelentéseik tartalma és terjedelme vagy más ok miatt figyelemre méltó néhány hálózati személy
Minden második lépésük szabálytalan volt
"Magán fedésben pártokat is kiszolgálunk!"

ÜGYNÖKÖK AZ ORSZÁGGYŰLÉSBEN, 1990-1994 - KIKKEL BŐVÜLT A BEHÁLÓZOTT KÉPVISELŐK KÖRE? (I.)
Kapitány Ferenc, ("Szabadkai" titkos megbízott), FKGP
Balla Gábor Tamás ("Filmes", titkos megbízott) MDF

ÜGYNÖKÖK AZ ORSZÁGGYŰLÉSBEN, 1990-1994 - KIKKEL BŐVÜL A BEHÁLÓZOTT KÉPVISELŐK KÖRE? [II.]
Pintér József ("Péterfi János" titkos megbízott), FKGP
Dr. Somogyi Tamás ("Sirály Béla" informátor), MDF
Kósa András (FKGP) esete az állambiztonsági selejttel
Dr. Mészáros Péter ("Direktor" titkos megbízott), MDF

ÜGYNÖKÖK AZ ORSZÁGGYŰLÉSBEN, 1990-1994 - KIKKEL BŐVÜL A BEHÁLÓZOTT KÉPVISELŐK KÖRE? [III.]
Sárossy László ("Dunai András", "Kovács István" inf.) MDF
Mágnesszalagok, Orbán hálózatának azonosítása
1994-2002: Kísértenek a múlt árnyai
Tóth István ("Faragó János" titkos megbízott), MDF
Vankó Magdolna ("László Péter" titkos megbízott), MSZP
Az átvilágítás megtévesztő gyakorlata
Polonyi Kornél ("Tóth József" informátor), Fidesz

DR. ILKEI CSABA EDDIG MEGJELENT MUNKÁI

---

Bevezetés

2018 őszén a magyar országgyűlés kormánypárti többsége tizennyolcadszor szavazta le az ügynökügyek törvényes rendezését szorgalmazó ellenzéki javaslatot. Változatlanul nincs politikai akarat az 1990-ben átmentett állambiztonsági múlt teljes körű feltárására parlamenti jóváhagyással, kormányzati intézkedésekkel és végrehajtási felelősséggel az állami élet minden területén. Múltunk megismerésének 28 év elteltével is szemléleti és hatalomgyakorlási akadályai vannak.

Mélyek a gyökerek, súlyos egyes vezetők mulasztása, bűneik az idő múlásával sem enyhülnek, hanem egyre nyomasztóbbak. Felszámolás helyett átmentették, feltárás helyett a nyilvánosság elől elrejtették, saját érdekeik szerint felhasználták, hátországukba beépítették a Kádár-korszak titkosszolgálatainak alig sérült gépezetét. A politikai pártok fertőzöttségük és gyengeségük fokától függően riadtak vissza az átfogó törvényi tisztázástól. Az Antall és a Boross kormány konfliktuskerülő volt, megalkuvásaik sora egyre nagyobb lett a beígért tavaszi nagytakarítás végrehajtásának szándékánál. A visszarettenést az utánuk jövők is hangos és álságos parlamenti vitákkal, eleve elvetélt törvényjavaslatokkal, majd kiskapukat hagyó, megtévesztő átvilágítással igyekeztek álcázni. A következő ciklusok kormányai is menekültek a valódi tisztázás elől: csak ne történjék semmilyen leleplezés, megrázkódtatás, elszámoltatás, felelősségre vonás. "Csak semmi radikális szélsőség!"

Tíz év alatt megvizsgált, átvilágított tizenkétezer ember közül mindössze száztizenketten váltak meg közéleti tisztségüktől azután, hogy ügynökmúltjuk napvilágot látott, vagy más esetben ezt előzték meg lemondásukkal.

1945 és 1990 között kb. 160 ezer embert szerveztek be, közülük különböző okok miatt 70 ezret kizártak. A rendszerváltoztatás évében a BM gépi nyilvántartásában 56 ezer hálózati személy neve maradt fent. 1989 júniusában még 8478 hálózati személy volt aktív, egynegyedük MSZMP, illetve KISZ-tag. A BM III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnöksége, illetve jogelődje hivatásos állományának létszáma 1957 és 1989 között átlagosan 5-6 ezer fő volt. 2005-ben a titkosszolgálatok vezetőinek 60-65 százaléka még az 1990 előtti állományból került ki.

2010 tavaszán elsőként dolgoztam fel az átmentett állambiztonsági múlt tetten ért következményeit az első szabadon választott országgyűlés (1990-1994) képviselői körében.
http://www.utolag.com/BehalozottMagyarOrszaggyules.htm
https://mek.oszk.hu/15000/15047/15047.pdf

A feltárt kutatási eredményekkel kapcsolatban hangsúlyoztam, hogy a legalább 25 állambiztonsági hálózati személy (ügynök, titkos megbízott, titkos munkatárs) korántsem jelenti az érintett képviselők teljes körét. Több okból sem, melyeket részletesen felsoroltam tanulmányomban. Így például:
- a belügyi hírszerzés (III/I. csoportfőnökség) és a katonai hírszerzés (MNVK/2) dokumentumai még nem kutathatók,
- a kémelhárítás (III/II.) és a katonai elhárítás (III/IV.), valamint a belső elhárításnak nevezett politikai rendőrség (III/III.) iratai hiányosak;
- a büntetés-végrehajtás fogdaügynökeire csak véletlenül lehet rátalálni;
- az un. mágnesszalagok (titkosszolgálati adathordozókon tárolt adattartalmak) pedig hozzáférhetetlenek.

A volt BM. III/III. Csoportfőnökség 1990. január 18-i, jogutód nélküli megszűnése után a hálózat használható tagjainak egy részét átmentik a szerveződő új kémelhárításhoz, a február 14-én megalakuló Nemzetbiztonsági Hivatalhoz. A továbbszolgálóknak így eltüntetik a politikai rendőrséghez kötődő múltját, őket majd nem is kell átvilágítani. Az akció oly sikeres, hogy az NBH tovább válogat megalakulása után is egészen májusig, s feltölti a hírszerzés és a bűnügyi felderítés, valamint a katonai hírszerzés és elhárítás megritkult hálózatát is a múlt embereiből. Miközben a BM Roosevelt téri székházának alagsori páncéltermében magához véve eltüntet kb. 17-18 ezer kartont, adatlapot az operatív és hálózati nyilvántartóból, megsemmisíti azoknak a "Különösen fontos, titkos" (KFT) minősítésű hálózati személyeknek a dokumentációját, akik együttműködése titokban tartásához fontos államérdek fűződött, dekonspirálódásuk komoly politikai és erkölcsi kárt okozhatott volna 1990 előtt. (Beszervezésüket kizárólag a belügyminiszter engedélyezhette.) Nagy Lajos III/I. ezredes, az NBH alkalmatlan és igen kártékony első elnöke, majd főigazgatója (1990. február - 1990. október) előbb 2002-ben, majd 2007-ben két televíziós interjúban is bevallja a jól sejtett tényt: igen, egyes fontos hálózati személyek esetében igyekeztek megsemmisíteni a rájuk vonatkozó kompromittáló dokumentumokat.

Az 1994. évi országgyűlési választások évében - mintha nem is abban az évben szavaznák meg az átvilágítási törvényt - a politikai pártok gátlástalanul tovább viszik az állambiztonsági múlt embereit. Tettükben egyfelől változatlanul ott van a hanyagság és a felelőtlenség: négy év nem volt elég az alapos tájékozódáshoz, másfelől döntésük egyszerűen kihívó politikai kalandorság, amely nem számol a következményekkel.

1994 és 2002 között az MDF, az MSZP, az FKGP, és a Fidesz is parlamenti soraiba emel országgyűlési képviselőként volt állambiztonsági hálózati személyeket, nemcsak III/II-est, hanem III/III-ast, sőt SZT-tisztet is. nem különben katonai elhárítót. (Részletesen a tanulmányomban.)

Az átvilágítási törvény ("Az Egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1996. évi LXVII. törvénnyel módosított 1994. évi XXIII. törvény") csődjére is emlékeztetni kell az előzőekkel összefüggésben.

Ez a megalkuvó jogalkotási termék még jobban megnehezítette a tisztánlátást az átmentett állambiztonsági múlt feltárásában és félrevezető módon hagyott kiskaput a volt hálózati személyek számára.

...

Az ÁBTL kutatói a jelenleg tanulmányozható hálózati (H) adattárban megtalálhatják az állambiztonság beszervezett, foglalkoztatott és kizárt hálózati személyeinek adatait, a hálózati személyek kapcsolataira, valamint a találkozási (T) lakásokra és a konspirált (K) lakásokra vonatkozó azonosító adatokat.

A várakozások ellenére sem elérhetők azonban a BM III/I. Csoportfőnökség (hírszerzés) és az MNVK/2. csoportfőnökség (katonai felderítés) 1990 előtti hálózati adatbázisai. (Ebben a vonatkozásban még nem hozott eredményt a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára főigazgatójának március 27-én megkötött együttműködési megállapodása. Ami nem vonatkoztatható el attól a parlamentben ismét megnyilvánult ténytől, hogy a kormánykoalíció pártjainak nincs politikai szándéka az állambiztonsági múlt feltárására, az ügynökügyek törvényes rendezésére.)

Ezen túlmenően nem kutathatók azoknak a "Különlegesen fontos, titkos" (KFT) minősítésű hálózati személyek adatai sem, akik együttműködése titokban tartásához fontos államérdek fűződött. A KFT minősítést a BM III (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökség vezetője és helyettesei kezdeményezhették, a személyek beszervezését kizárólag a belügyminiszter engedélyezhette. Hálózathoz tartozásuk a nyilvántartás prioráló rendszeréből nem derülhetett ki, különleges védelmük érdekében hálózati kartonjukat ki kellett venni az ÁB-nyilvántartásból és elkülönítetten kellett tárolni. Ezért az EGPR "H" nyilvántartásában már nem szerepeltek. Viszont, ha elkülönített papíralapú kartonjukat véletlenül visszatették a 6-os kartonok közé, akkor akarva-akaratlanul ismertté válhattak, így volt ez például több magas rangú egyházi személy esetében.

Már a kutatók első tapasztalatai nyilvánvalóvá tették, hogy a mágnesszalagok adattartalmának olvashatóvá tételénél a mai számítógépes rendszerek nem tudtak mindent helyreállítani, ezért például a hálózati személyek valamennyi születési adata nem olvasható az adattárban. A számítógépes konvertálás eredményeként számos idegen karakter és felesleges, zavaró írásjel tűnik fel az adatbázisban, mivel az eredeti programkörnyezetet nem sikerült rekonstruálni.

A mágnesszalagok adattárából származó azonosító adatok bizonyító ereje majd csak a kutatások előrehaladtával értékelhető igazán, elsősorban más bizonyítékokkal összefüggésben, s akkor lehet választ adni arra a kérdésre is: miként bővíthető ezen új adatokkal az állambiztonsági hálózati személy fogalma, amit ma vitathatóan szabályoz a 2003. évi III. tv. 1.§. 5. pontja a sajátosan vagylagos fogalmazásával.

A feltárt adatok megerősítő vonása azonban már ma nyilvánvaló más bizonyíték(ok)kal való együttes és hiteles meglétük esetén. Emlékeztetek egy nagy visszhangot kiváltott példára 2012-ből, ami fölött hat évre megállt az idő, mert újabb információ nem került napvilágra. Most azonban sikerült azonosítanom Orbán Viktor 1988-ban saját kezűleg felvázolt titkosszolgálati információs láncát. Hálózati jellegű állambiztonsági kapcsolatrendszerének nevesítését épp a mágnesszalagok megismert adattartalma erősítette meg.

Ajánlom szíves figyelmükbe kutatási eredményeimet, tizenegyedik digitális kötetem tanulmányait.

A Szerző

---