NAGY VENDEL
ÁTÖLELNEK
A FÁK
LEGÚJABB
VERSEIM GYŰJTEMÉNYE ÉS A MARADÉK
E-KÖNYV
KIADOTT KÖNYVEIM 17.
A SOROZATBAN 17.
LEGÚJABB VERSEIM GYŰJTEMÉNYE
VERSVÁLOGATÁS
RÉGI ÉS ÚJ VERSEIM
NYOLCVANKETTŐ
HANGULATI VERS
EGY BEFEJEZETLEN ÉLETMŰBŐL...
2018. NOVEMBER 10.
AJÁNLOM
BARÁTAIMNAK ÉS ELLENSÉGEIMNEK, OKULÁSKÉNT...
VALAMINT MINDEN
CSALÁDTAGOMNAK.
Kapcsolattartás:
nagy.vendi54@gmail.com
KÖSZÖNÖM A
MEK DOLGOZÓINAK ÁLDOZATOS MUNKÁJÁT.
KÖSZÖNÖM A KÖNYVBORÍTÓ
TERVEZŐJÉNEK ODAFIGYELÉSÉT,
CSOMOR HENRIETT BORÍTÓTERVEZŐ
A KÖNYVET
ZSÍROS ARI OLAJFESTMÉNYE DÍSZÍTI.
A KÉP CÍME: ÁTÖLELNEK A
FÁK
SZEKSZÁRDI MŰTERMÉBEN ÉS A HONLAPJÁN KERESSÉK.
A KÖNYV
BELSŐ BORÍTÓJÁN A SZERZŐRŐL KÉSZÜLT FOTÓ LÁTHATÓ,
FOTÓMONTÁZS
A KÖNYV
MAGÁNTULAJDON.
A KÖTET TARTALMÁT SZERZŐI JOGOK VÉDIK.
OLVASD ÉS
ADD TOVÁBB.
A VERSEKET VAKOK IS OLVASHATJÁK, OLVASÓ PROGRAMMAL.
KÉSZÜLT
2018-BAN, TÉLRE, KÖNNYED OLVASMÁNYNAK.
AZ ÜNNEPEKRE AJÁNLVA.
A SZERZŐ
TIZENHETEDIK KÖTETE
A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN.
TARTALOMJEGYZÉK, KERESŐ
01. BEVEZETŐ
02. AJÁNLÓ
03. ÁTÖLELNEK A FÁK
04. A FÁK EREJE
05. ITT A REGGEL
06. MÁJUS 7. LEGFONTOSABB NAPOM
07. ANYÁK NAPI BŰNBÁNAT
08. SZÁMVETÉS EZ IDŐ SZERINT
09. MINT HASÁBFÁT
10. MIUTÁN MEGHALT A KERESZTFÁN
11. HÚSVÉTI LOCSOLÁSRA VALÓ VERS
12. CIRKUSZI CSODÁK
13. KAISER PISTA
14. VAKON IS ÁTLÁTOK RAJTATOK...
15. ÁTSÜT A NAP AZ ESŐN...
16. TRIANONSZAURUSZ
17. A KÍGYÓ CSÓKJA
18. SÖVÉNYKERÍTÉSNÉL
19. BALATONI VERSEGYVELEG
20. ABRAKADABRA
21. AZ ÉGBOLT, S A TENGER
22. TÜNDÉR
23. LÁGYAN RINGÓ BARNA ÖLEDBEN
24. A HAJNALI ERDŐ
25. VADÁSZAT
26. LÁZÁLOM
27. ABA SÁMUEL
28. LAKOMA MÁTYÁS UDVARÁBAN
29. BOSZORKÁNYPER
30. MINÁLUNK
31. HADAK ÚTJÁN 1552
32. BOLONDHALÁL 1041-BEN
33. TÖRTÉNELMI HUMORKÁK
34. IKERNEK SZÜLETNI
35. NOSZTALGIA
36. FELHŐ SZÁLLT AZ ÉGEN
37. EGYSZER LÁTTAM SÍRNI AZ APÁMAT
38. SÍRFELIRAT APÁMNAK
39. RIGMUSOK
40. ÁLLNAK MÉG A VÁRTÁN
41. AZ ÖREGAPÓ CSUDÁLATOS SZÁJA
42. KISSÉ FÁRADTNAK TŰNT...
43. ÁTVÁLLALTAD...
44. ÁRVASÁGRA JUTVA
45. KIJELENTEM KOMOLYAN..
46. A KURTIZÁN BUNDÁJA
47. KÖNNYE CSORDUL ...
48. AZ ARANYEVEZŐS...
49. AZ ÍGÉRET SZÉP SZÓ
50. KŐBE VÉSVE HŐSÖK SZOBRA ALÁ
51. AZ ÁLLOMÁSON
52. CSŐZÖRG
53. EMELJED FEL...
54. HA KI AKARSZ TOLNI...
55. VAK IRÓN
56. OKTÓBERI GYÁSZNAPJAINK
57. OLYKOR
58. ELTŰNŐDÖM
59. EURÓPA KÖZEPÉN ÉLEK ÉN...
60. AVANTI RAGADZI
61. ÖTVENKÉT SZÁL PIROS RÓZSA
62. TEMETŐ FÉNYEI
63. FELÖLTÖZTETEM SZÍVEMET...
64. GONDOLATOK HALOTTAK NAPJÁN
65. ENGEDD MEG URAM
66. ÉN NEM KARÁCSONYKOR...
67. TEMETÉSEN
68. FADDI VIRRASZTÓ
69. ELJÖTT AZ ŐSZ
70. ANYÁM BOROGASS
71. MÁRTON NAPJÁN
72. CSAK EGY ÁRVA FALEVÉL
73. TÓPARTI IDILL
74. JÓ EZ A NAP
75. ARANYCIPŐK
76. SZÜLETÉSNAPODRA...
77. KARÁCSONY VAKON....
78. ÉN A GLADIÁTOR
79. ELSZÁMOLÁS A LELKIISMERETEMMEL
80. APÁM SZÁZ ÉVE
81. ÍMHOL AZ EMBER
82. VERSTRILÓGIA A VAKSÁGRÓL
83. UTÓSZÓ
KEDVES HŰSÉGES, RÉGI ÉS LEENDŐ, ÚJ OLVASÓIM!
Megtisztelő, hogy megkeresték legfrissebb versválogatásomat, mely legújabb írásaimat tartalmazza, első közlésként, de van jónéhány régi írásom is, mivel tematikájában ide illőnek találtam, és hiányérzetük maradhatna nélkülük.
A statisztikák szerint sokmillió élőlény van a Földön, és itt nemcsak az állatvilágra kell gondolni, hanem a növényekre is, melyek nélkül életünk nem volna teljes, és a biológiai egyensúly fontos részei a fák is, nekik köszönhetjük az erőt, az oxigént, és a sugárzás átadását is. Átölelnek a fák, és elkísérnek bennünket a születéstől a sírunkig, jobb esetben.
Aki még nem ölelt át egy fát sem, próbálja ki mielőbb, átérezheti a kéjes mámort, a simítást, és az energiák áramlását.
Verseimből egyaránt árad az életkedv, és az elmúlás egyvelege, mivel mindkettő szerves része annak az egységnek, amit létnek nevezünk.
E földi létünk csupán csak egy villanás a végtelen időben, éljük meg folyamatában, a sorrendiséget nem összekeverve, és fogalmazzuk meg szépen, szabatosan a valóságos és elképzelt világot.
Ezt ígérem mindazoknak, akik olvassák e könyvet, mindenkori használatra ajánlom, néha-néha elővéve, utánolvasva, hogy megérlelődhessen mindannyiunkban a szépség, a születés és az elmúlás valódi igazsága és ereje. Ebben a reményben bocsájtom útjára ezt a kötetet, és egyebet nem mondhatok.
ŐSZINTE HÍVÜK
NAGY VENDEL
MAGÁNZÓ
Szekszárd, 2018. november 12.
AJÁNLOM MAGAM, MAGAMAT, A LEGÚJABB KÖNYVEMHEZ...
MÁSSÁGOM
Azt gondolod
rólam,
Más vagyok?
Igen!
Hiszen egyre
Szűkebb résen
ér
Szememhez a világosság.
De azért én ugyanúgy
Gondolok
Terád.
Kérlek ne félj tőlem,
Hidd el nem zavarok,
Csupán
csak
Nem látok.
Hiszen valamiben
Mindenki más.
Van aki
szép,
Van aki csúf.
Van aki jó,
Van aki rossz.
Van aki
gonosz.
Van aki kövér,
Van aki sovány.
Van aki süket,
Van
aki néma.
Van aki sánta,
Van aki béna,
De olyan is akad,
Aki
lát!
Én is átélhetek
Ezernyi csodát.
De van egy
titkom,
Neked elárulom.
Ez az én másságom.
Senki sem
tudja,
Mikor álmodom.
2018. június 19.
MEGSZÓLALOK
Egyéni hitvallás
A tribünön
és
A szószéken
Én nem értem el
Semmilyen sikert,
Számomra
csak a
Katedra és a
Színpad termett
Némi babért.
Igazán
nem is
Törtem magam
Efféle jutalomért,
De mondanivalóm
van
Erről a cudar világról,
S magányomból
Csak az
írással
Tudok kitörni,
A Magyarok
Gyönyörű nyelvén
Sokakkal
pörölni
Hangos, hamis szóra
Magamat nem ragadtatom,
Mint
némely
Szószátyár szónokok,
Nem mondok szónoklatot.
A
literatúra az
Amivel dicsően szólhatok,
Mondom, mondom,
A
magamét
Míg levegőt kapok,
Amíg a Teremtő akarja:
Megszólalok.
2018.
november 12.
Szekszárd
NYIBA,
KÖLTŐK IMÁI DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ 2017.
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS 2018.
A TŰZKŐDOMB SZERELMEI
Ősidők
óta
emberek lakják,
mégis kevesen ismerik,
elkerüli a világ.
Erdők
övezik,
tölgyek és diófák,
ha átkarolod őket,
visszaölelnek
a fák.
Átadják
Tenéked
a nemes energiát,
Tűzkődomb szerelmei
a bódító
szikrát.
Erre vonultak
el
a hódító hordák,
vágyódva keresték
az isteni sziklát.
Ha
megszomjuhoznál
hűs pince mélye vár,
piros bélű dió,
szederízű
nektár.
Tavasz
lehellete csordul
az öreg házakról,
fehér falakból,
zöldellő
zsalukból.
Enyhelytadó
teraszon,
pihenés óráján,
figyeled kukkeren át
a csodás
Palatincát.
Múlt, jelen,
és jövő
mindennapi csodáját,
enyhe szellő koccantja
az idő
ablakát.
2018 április 19.
Elenának ajánlom szeretettel
Magyaros
bölcsődet
nyers fából faragták,
munka közben is
dalolva
ringatták.
Fa
asztalodat
lakkozva cifrázták,
ételedet rajta
oltáron
áldozták.
Ágyadat, hol
fogantál,
deszkából gyalulták,
ugyanitt e helyütt
jövődről
álmodtál.
Kapa, s balta
nyeled
akácból csiszolták,
tetődet, hajódat
ácsok ácsolták.
Puska tusáját
is
dióból hasítják,
ha hazádért harcolnál.
Koporsód
diófa
talán te nevelted,
fejpárnád alá
faforgácsot tesznek.
Ha meghal a
fa
tűzifának adják,
ontja majd melegét,
végső lehelletét,
ha
kandallóba rakják.
Sírodon
fejednél
fából van a fejfa,
a Föld hantja elfed
mikor
bevégezted,
felenged a végítélet.
Versedet ha
írnál
papírra vetheted,
fáját átölelve
ihletet ad neked.
Föld ereje
árad
testedbe, lelkedbe,
gyökere a múlt,
törzse a jelen,
ága
a jövő,
hol a sok levél kinő,
az örök folytonosság Ő.
Bármilyen fát
ültetsz
ontja levegődet,
bölcsőtől a sírig
végig elkísérhet.
Rügyező fa
ága
gyümölcsét rád ontja,
élelemmel ellát
mint gondos jó
gazda.
2018. április 22.
Itt a
hajnal
Ébredj már,
Minden reggel
Téged vár.
Madár dala
Ha
felkölt,
Ne menj mennybe,
Jó e Föld.
Minden
reggel
Csoda vár,
Neked nyílik
A határ.
Nap melege
Ha
feltölt,
Minden élet
Oly fennkölt.
Lágy
húrokon
Víg dal jár,
Minden gondod
Messze száll.
Langyos
szellő
Simogat,
Tavaszi nap
Hívogat.
Indulj
útnak
Boldogan,
Hagyd otthona
Gondokat.
Új élet
Rád
Kacsintgat,
Új örömre
Csábítgat.
Szekszárd, 2018. április 08. hajnalán
06. MÁJUS 7. LEGFONTOSABB NAPOM
1954. 05. 07.
Édesanyánk,
Kicsiny,
törékeny asszony,
Több mint hatvan éve,
Felnézett az
égre,
Enyhülést remélve,
A szenvedésre.
S a
szerelemnek
Legszebbik havában
Orgona nyitogató
Langyos
májusában
Csendes éjszakának
Felsíró zajában
Kettő fiat
szült
Maga, és az Isten
Dicsőségére.
Hasonlatosan
Saját
képére.
AZ ISTEN ÁLDJA MEG ÉRTE.
2018. május 7-én
https://www.youtube.com/watch?v=dtjzNW7o8Eo
A
vers a Jutubon is meghallgatható. Elmondja Ilosvay Egyed Katalin
ÉDESANYÁNK
Szűk kicsi
utcán
Görbe anyóka
Fiait várja
Éhes a szóra.
Hol? Merre
járnak?
Tékozló vággyal,
Korgó gyomorral,
Üres iszákkal.
Cipőjük
elnyűtt
Ép-e a testük?
Idő viharában
Megtört-e lelkük?
Kimegy minden
este
Utca elejére
Anyai szíve
Bánattal telítve.
Sok éve
várja
Kapuja tárva
Minden bűnük
Rég megbocsátva.
Megbánva
bűneink
De mindhiába,
Sírva borulunk
Sötét sírjára.
2018 Anyák napjára
ŐSZ HAJÚ ANYÁM
Ősz hajú
Anyám
Este vacsorával vár.
Félrehúzza
A sparhelten
Az
ételt.
Kimegy
Utca elejére,
S vár, ha
Bementem
Munka
után
A kocsmába
Egy sörre:
Hogy jövök-e
már
Végre-valahára.
Nézi örömmel,
Hogy eszem.
Egyszerű
étel,
De fejedelmi
Ahogyan mindig
Mesélte,
S
restelkedve
Vette kezébe
A fizetésem.
Tűzhely mellett ült
A
fonott széken
Néha dobott a tűzre
Egy-egy csutát.
Hogy ki ne
hűljön
A konyha melege.
Így anyáknapján
Felidézem
A régi
vacsorát.
S eltűnődöm:
Több mint tíz éve már
Hogy
megcsikordult
Koporsója alatt
A kripta
Kavicsa.
Haptákban
fekszik a
Selyemmel bevont
Deszkaládában.
Ahogyan
állt
Ukrajna lágereinek
Olajfoltos,
Szénporos,
Gyűlölt
talaján.
S fején kosárral
Hordta ki
A bányából
A mélység
feketén csillogó
Aranyát.
Hány ember áll?
Ukrán, magyar,
német
Keveréknyelvén
Az őr így kiált.
Az orosz tiszt
is
Törte az ukránt.
Keréknyomból
Itták a vizet,
Mely egy
hét múlva
Hoz tífuszt,
És halált.
De ő
Évek
múltával
Hazajött, hogy
Megszülhessen engemet,
A fiát.
1954
május 7-én
Legyőzve a Halált.
Megjegyzés: Megtörtént események. 2018.
Élettörténetek Anyák napjára hangolva.
Ha
meghaltál,
Mint hasábfát
Dobnak a kazánba,
Legalább
egyszer,
Meleg lesz a szobában.
A zuhany alatt álltál,
S
vártad
Víz folyik-e
Vagy gáz
A csövekből,
Vér szivárog
olykor
A barna kövekből.
Beitta magát,
Mint a szag,
Melyet
árasztanak
Ma is a falak.
Az émelygő édes
Illat a
légben,
Beszivárgott vér
Két méter mélyen.
Nem oszlik
el
Soha, soha.
A vonat füstje
Rátapadt a
peronra.
Gyűlölettel gondolsz
A marhavagonra.
Megszökni nem
lehet,
Neveltetéstől fogva,
Hiszen fenn van a vonaton
A
dunyha, meg a sonka.
Milyen messze van még
Az az Ukrajna?
S
csak azt a
Hosszú szőke hajfonatot
Tudnád feledni
S az
ezernyi cipőt,
A gyengeségtől
Latrinába esett
Sikoltozó
nőt.
A gimnasztyorkás
Katona mosolyát.
Jaffaje matty.
Hogy
tudjál sírni,
A keréknyomból
Megtanultál inni
Fejed
tetejétől
Gerinceden át
A talpadig
Nyomott a szén.
Feketén
csillogott,
Mint a szembogár
Ha a kosár súlyosan
A fejedhez
nőtt.
S anyád sem ismert meg,
Mikor kopaszon
Katona
ruhában
Hazaosontál a hostelon.
Vissza lehetne-e
Forgatni az
időt?
Hiszen házadban
Már más lakik,
S betámasztja a
kaput,
Hogy nehogy visszajuss.
Kint állhatsz hajnalig.
S
megkérded akkor
Az egy igaz Isten
Ilyenkor hol lakik?
S mi
miért imádjuk
Százféleképpen.
Mikor reszkető testtel
Térdepelsz
éppen.
Az oltár előtt.
A hideg köveken.
2012. 10. 20.
Megjegyzés: Lágerből hazajött anyám elmesélése nyomán.
10. MIUTÁN MEGHALT A KERESZTFÁN
A
vakok
Láttak,
A bénák
Jártak,
Megtisztultak a
Leprásak.
S
én, újra meg újra
Nekifeszülök
Vállamon a nehéz kereszttel
Hogy
feljussak a
Golgotára.
Hogy én is
Újra lássak.
De nehéz
dolog
Saját jogon
Felkerülni a
Keresztfára.
2012
Megjegyzés: Csodák csak egyszer történhetnek?
11. HÚSVÉTI LOCSOLÁSRA VALÓ VERS
TAVASZI
MEGÚJULÓ ZSONGÁS
LOCSOLÁSRA VÁRÓ KARIKÁZÓ
Batyum sarkát
megoldottam
gondolatim kibogoztam
szavaim csodás csokorba
fontam
fekete csizmámmal toppantottam
ajtótokon
koppantottam
tavaszi virágot ím elhoztam
gyöngykoszorúm kezedbe
adtam
fiatalságom neked adtam
liliomszálam
hervasztottam
harangokért megharcoltam
lányságomért
virrasztottam
fekete ruhámban elgyászoltam
topánkám is
tippen-toppan
hívlak kérve gyere ki a fényre
most már ne
gondolj a télre
kannám vizét loccsantottam
locsolásra
várakoztam
csizmám sarkát elkoptattam
sarkantyúmat
koccantottam
gyöngykavicson kippen-koppan
vagy ha nem hát
rippen-roppan
anyád lelkét bosszantottam
örömömet hozzád lám
elhoztam
eljöhetnél vélem a bálba
derekad fognám őrjítő
táncba
lányok táncolnak karikába
kart karba öltve futnak az
útra
senki nem ugrik bele a kútba
éjjeli Hold már fent
világlik
ezüstös hídon átsugárzik
ifjúi hév a szívvel
játszik
fiú a lánnyal most cicázik
gond a bajokkal
elszaladna
száj a szájra csókot adna
bánat végre
elmaradna
belehalna a tavaszba
odanézhetsz bátran a
Napba
életigenlő hős diadalra
tavaszi zsongás ömlik nyakadba.
Szekszárd, 2018. 03. 24.
PARÁZS VARÁZS
Sátor előtt
marsot fújnak
nagydobokkal üstdobolnak
bohócokkal
hívogatnak
pereceket osztogatnak
nevet kinek foga rése
akár
cirkuszkerítése
botlanak a sátorvasba
cirkusz nevére
mutatva
reklámfény a kupolában
hirdeti a nagyvilágba
csoda
készül a manézsban
páholyokba invitálnak
gukkereket is
kínálnak
ponyvák között bevonulnak
artistái a világnak
kerek
szemek kitágulnak
gyermek lelkek csodát várnak
porondszolgák
sorfalat állnak
fűrészporos manézs felett
reflektorok
fényesednek
porondmester frakkban lép fel
karmester egy tust
vezényel
hinta leng a levegőben
csodás a hölgy csupa
tüllben
fogóember vasmarokkal
kezét várja
biztonsággal
légtornász csuklója kattan
dobpergésre cintál
csattan
műsor végén háló huppan
egy nagy gömbön zsonglőr
döncöl
levegőben labda röpköd
tűzkarikák s buzogány
villám
kézzel hajigál
néhányat lábbal is csinálna
megtapsolja egy
fóka
orrán pörög a labda
hajfonaton függeszkednek
fent a
légben baletteznek
kitárt karral forgolódnak
ferde szemmel
morgolódnak
kínaiak sárga fényben
tündökölnek kék
selyemben
piros csizmával toppantva
dobbantóról
felugorva
szaltóznak a levegőben
lovagolnak a westernben
apró
póni fut utánuk
bóbitája áll rezegve
majom huppan a
nyeregbe
kalapjával lengedezve
kupoláról leeresztve
medve
mászik a kötélre
végén hogyha jó a kedve
vidáman táncol a
medve
a porondon bohóc várja
füléig ér piros szája
orra
krumpli haja kóc
ilyen ember a bohóc
kockás nadrág
nagycipő
kezdődik a hajcihő
ha elveszik amin játszik
azt
kiáltja... van máásíííík
rúdra fut egy akrobata
nem ragacsos a
talpa
két karjával átkarolja
lecsúszik ha azt akarja
lábán
vállán feszül izma
ez az igazi karizma
besétál egy oroszlán
nem
fér ki a rácson tán
utána egy orosz lány
mérges kígyó a
nyakán
veszélyt sejtető nyaklánc
párduc ül a teve hátán
gepárd
egy csíkos zebrán
paripákon lovagolnak
tűzkarikán
átugornak
megindul a szafarin
vezeti egy beduin
lebukik a
szaharai Nap
elefántok trombitálnak
ormányukban
faborotva
borbélymester fehér habja
felharsan az Aida
búcsút
int sok artista
bevonulnak a dalra
vastaps a jutalma
véget
ér a móka mára
kialszik a rivalda
éjszakába nyúló esten
a
fények kihunynak csendben
vége a parázs varázsnak
a sok-sok
élményt mindenki
elviszi magával.
Szekszárd, 2018. április 25.
1938-1977
Ha hosszú
évtizedek után
Tompuló homályból
Képe felmerül
Eláraszt
bennünket
Emléke, s szelleme
Valahol legbelül.
Kevesen
tudtuk
Életünkbe hogyan került elő,
Különleges fajta
Az
efféle népművelő.
A kijelölt úton
Sokakkal haladt,
Mégis
mindig
Magányos maradt.
Hirdetni a jót,
S a
szépet,
Fáradtsággal teli
Küzdelmes élet.
Melyet sok ember
sokszor
Nehezen értett.
Volt ki szándékosan
Keresztbe is
tett.
Nem
szitokkal,
De jó szóval nevelt,
Szelíd határozottsággal
Helyes
útra terelt.
S mikor elindult,
Hogy a tudást
Másoknak
elvigye,
A Halál pont
Szembejött vele.
Sírja
méltatlanul
Messzire került,
A sírkert végébe
Nem az
alkotótársak
Méltóbb körébe.
Láttam a kő fölött
Lebeg
szelleme
A test feltámadásában én nem hiszek.
Csak a lélek örök
csupán.
Kitölti az ájert,
Mint az illatos virág.
Fricskát
adva a hitetleneknek.
S néha, ha kell,
Elrugaszkodik a
kőről,
Fel a fellegekbe.
Az égiek nyomán.
Elhivatottsága
okán.
2013 augusztusára
14. VAKON IS ÁTLÁTOK RAJTATOK...
HANGULATI ELEMEK
Vakon is
átlátok rajtatok,
mint oly sok más sem,
Röntgen gép sem
vagyok,
legyen szép májusotok.
A májatokba, vesétekbe
látok,
azok pucolják ki belőletek a sok koszt,
a bugyuta
gondolatot,
s nyitott előttem agyatok.
Néha
előkerülnek
gerinctelen alakok.
Vajdának és bankárnak nem
hiszek,
s hamis embereknek sem.
Mikor összekerültünk
nem
vetett fel a pénz minket,
csak kettő pusztánk volt,
meg
nadrágunkon a folt.
Adjatok egy pohár vizet,
mert olyan éhes
vagyok,
hogy azt sem tudom hol alszom.
Szekszárd a
hazám,
rosseb vicsorítson rám.
Gazdagnak és bolondnak ne
higgyél,
bevisz az erdőbe egy forintért.
Felkapja fejét,
akár
egy terhét vesztett repülőgép,
vagy egy tüzérló,
ha szól a
trombita szó.
Azt az idegbajos hétszázát,
hogy hány szentség
van, rátalálsz.
virágzik a krumplivirág.
Azt gondoljátok
más vagyok?
A magamfajta vagy alkot, vagy agyhalott.
Megdicsér-e
a kritikus-féle?
Ő adja-e a pénzt a versemre?
Hát nem, na ugye
hogy ugye?
Végül is mi végre...
a magamféle vagy ír vagy
vége,
s végül is folytathatnám a sort,
csak el ne verjék rajtam
a port.
Egyre több lelkemen a folt,
megismernek engem
hátulról,
elölről melegem van,
hátul vacog a fogam.
Vendi
vagyok a rosseb sarokból,
néha visítok, akár az ártány,
pakolj
cigány, múlik a vásár.
Köszönettel vagyok,
akár a Nagyok.
Így,
vagy úgy,
élni hagyjatok,
mert muszájozva vagyok.
2018. májusán
Átsüt a Nap
az esőn,
szép a régi szeretőm.
de az újabb még szebb lett,
süt
a Nap, ha ránézek.
Büszke reá az
anyja,
kiállhat a kapuba.
ura őrzi erényét,
félti a
feleségét.
Szép orcáját
felvetve,
rákacsint a legényre.
piros szélű köténye,
kikapós
a menyecske.
Átsüt a Nap a
Földre,
szivárványt fest az égre.
nincsen már semmi
kétség,
ördög veri a feleségét.
2016. 02. 22.
MA VAN A
NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS NAPJA.
JÚNIUS 04.
UNGVÁR
ÉRSEKÚJVÁR
SZÉKESFEHÉRVÁR
NÁNDORFEHÉRVÁR
GYULAFEHÉRVÁR
Mindegyik
ősi
Magyar város,
Ma már máshol áll
Az országhatár.
Hazánk
mindenfelől
Önmagával határos.
Hamarosan száz éve
Hallik
ajkunkon siralom,
1920-ban volt a gyászos nap,
S mégse teszünk
semmit!
Csitul a fájdalom.
Vajh mikor lesz szívünkben
Újra
vigalom?
Sokan kiáltják,
Vesszen Trianon!
De a dolgok lassan
már
Olyan időtlennek tűnnek,
Akár a sivatagban
Az őskövület.
2018 június 04.
Megjegyzés: Ez nem politikai vers. Csupán csak a tények megállapítása, ez idő szerint, történelmi szempontok alapján.
Lassan az esemény száz éve történt, de a záradék a mai napig nincs aláírva, tehát a diktátum nem is érvényes. Ki a felelőse ennek a ténynek?
Olvassátok a Szent Korona tant...
2010-től emlékezünk az Összetartozás napjára.
https://www.youtube.com/watch?v=o5R4SMsJgoo
Felkapaszkodok
egy kósza felhőre,
alattam a világ vége,
lógatom lábamat a
semmibe.
engem is elvarázsol még
a kígyó ölelése.
nyakánál
fogva fejét messze eltartom magamtól,
ő mélyen a szemembe
néz,
hogy belém lásson.
az eredendő bűnnek,
a kígyó
csábításának
erővel ellenállj,
testeddel, lelkeddel,
a kígyó
csókja
látom elbódított már.
tiltott gyümölcsöt kínál,
mézes,
mázas bókkal,
Lucifer hízelgő hangján.
miközben melegre vár
a
kígyó fészke,
a tiltott fa alatt.
a kígyó tojás
kikelni
készül
s még vackán kell eltaposni
a mérges viperát,
hogy ne
burjánzón el a gonosz.
óvatlanul ha nem vigyázol,
lángpallossal
űzetel ki a paradicsomból.
Ezek után
Most már semmi
Nem
számít.
Már semmi nem hiányzik.
A lényeg az, hogy
A gyerekek
a
Napon legyenek,
Éretlen gyümölcsöt
Ne egyenek,
Egymásra
kést ne emeljenek,
Káin és Ábel példáján,
Hogy bárányokat
Ne
öljenek le
Áldozatként az Úr oltárán,
És hogy az Éva
Cipót
süt.
Ha én nem lennék,
Meg a penész,
Ki enné meg
A
kenyeret?
ha még egyszer övön alá ütsz,
fuccs a
kistestvérnek.
Isten veletek.
utolsó kérdésem
a végére
maradt,
hogy miért nem vadásznak a nőkre a férfiak?
mert csupán
tenyérnyi prémük van,
s az is lyukas.
ihaj, csuhaj,
rókaprém,
más is kurvul nemcsak én...
Megjegyzés: 2016. 03. 28.
LEÁNYSZÖKTETÉS
Sövénykerítésnél
ugat
a kutya,
messziről meghallja
kopog a csizma.
Ritka a
kerítés
nagy a rés rajta,
vigyázz fürge lábom
nehogy
elkapja.
Cifra kocsim
zörög
napos hajnalon,
csárdás kiskalapban
ülök a bakon.
Visszafelé
jövet
mátkámat hozom,
ostorpattogásra
nótám dalolom.
Sárga lovam
fejét
büszkén felkapja,
sallangos szerszámját
szalag
borítja.
Gyöngyvirág a
kézben
illat mámora,
jegykendő négy sarka
lobog utána.
Nászágya
fehérlik
keményen ropogva,
dunna alatt boldog
az ősi
nyoszolya.
2018. 06. 11.
VÁLTOZATOK EGY TÉMÁRA
01.
Tóparti merengő
Állok
a parton elmerengve,
Nézem a fodrozó vizet,
Hol láncukat rázzák
bólogatva
Karcsú csónakok reménylőn,
Fatörzshöz
kikötve,
Szabadulást remélve,
Sok ázott falevéltől ölelve.
Lágy
hullámok ringatják
A sima víztükröt,
Hófehér madarak közelednek
hamarvást,
Légiesen lebegve kecsesen
Éket verve a hűvös
habokba,
Suhannak a vízen,
Oly békések mindahányan.
Párunk
után vágyakozva
Felkapunk hát lélek ladikjára,
Hattyúkkal
kísérve
Talán utoljára.
Tó vize csillan
Evező
csobban,
Csónak ha lendül,
Kavics csikordul
Hajónk hogy
szabaduljon,
Fövenyes parton
Omlik a lábnyom.
S a langyos
délutánban
Tovahalkulón lágy
Hangja hallik a szónak,
Bölcsőjét
ringatta a mának,
És követi a holnap.
Oszlopos
kerengőin
Kristály kolostornak,
Mormolunk zsolozsmát
Az
örökkévalónak.
Megjegyzés: 2015. 07. 15.
02.
Ülök az ágyon
Balaton nyári éj
Ülök az
ágyon,
A hintaágyon,
Nevetnek rám
A csillagok.
Langymeleg
éjen,
Szellő leheletében,
Jegenye meredélyén
Kúszik fel a
fény.
Este az
ágyon
Lábom himbálom
Fejem felett már
Csak a Hold ragyog.
Az öreg
fákon
Bagoly rikácsol.
Vigyáznak rám
Az Angyalok.
A
fénysugárban
Ezüstös sávban
Halkan figyel
A Balaton.
Megjegyzés: 2014. nyarán
03.
Hattyúk a tavon
Egy kép margójára...
Állok a
parton elmerengve,
Nézem a fodrozó vizet,
Hol láncukat rázzák
bólogatva
Karcsú csónakok reménylőn,
Fatörzshöz
kikötve,
Szabadulást remélve,
Sok ázott falevél közepette.
Lágy hullámok
ringatják
A sima víztükröt
Hófehér madarak közelednek
hamarvást,
Légiesen lebegve kecsesen
Éket verve a hűvös
habokba,
Fejüket kedvesen nyakukra hajtva,
Suhannak a
vízen,
Látványuk minékünk üzen
Oly békések mindnyájan
Élet
szépsége sugárzik belőlük,
Egymás felé fordulnak,
,
Összeölelkezve,
Így kellene mindenkinek,
S az élet szebb
lenne.
Párunk után vágyakozva
Lelkünket feltölti e
látomás.
Felkapunk hát lélek ladikjára,
Hattyúkkal
kísérve
Talán utoljára.
Tóvize csillan
Evező csobban,
Csónak
ha lendül,
Kavics csikordul
Hajónk hogy szabaduljon,
Fövenyes
parton
Omlik a lábnyom.
S a langyos délutánban
Tovahalkulón
lágy
Hangja hallik a szónak,
Bölcsőjét ringatta a mának,
És
követi a holnap.
Oszlopos kerengőin
Kristály
kolostornak,
Mormolunk zsolozsmát
Az örökkévalónak.
Megjegyzés:
2015. 06. 02.
04. Őszi Balaton fényei
Pajkos őszi
szellő
Fodrozza a hűs vizet,
Parti fák tövére kúszik a
fény,
Közeleg a cinkos éj.
Puha pihe párnákon
Pihenni indul
a fény.
Láncait rázva bólogat
Egy csónak a móló
mentén,
Szabadulni akarna még,
S megannyi falevél.
Suttogva
susognak
Egymással a nádasok,
Ezüstös sávban árad a hold
fénye.
Felette ragyognak a csillagok,
Bársonyos égboltot körbe
övezve,
Gyémánt szemeikkel,
Méla bágyadtsággal figyelnek rád.
S
aludni készül a Balaton.
Megjegyzés: 2015
05.
Tóparti idill
Tó vize
csillan
Csónak, ha lendül
Evező lapátról
Csordul a
víz.
Fodrozó habok
Csitulnak a parton,
Homokos
fövenyről
Omlik a lábnyom.
Part menti fákról
Lehull a
levél
Sárguló színben
Úszik a vízben.
Ezüstös vértű
Hal
háta villan
Sütkérezni jött fel
A vakító napban.
Pikkelyes
páncélja
Nem védi a bajban.
Sirályhad elől
Mély vízbe
illan.
Vadkacsa búvik
Nádas rejtekében
Fiait hozza
Mutatni
serényen.
Lebukó napnak
Hamvadó fényében
Megnyúló
árnyék
Piroslik a légben.
Elcsitul a zaj.
Nád dalol a
szélben.
Vízi tündér hangja
Csendül az éjben.
Hűvös ezüst
fényében
Csak a hold ragyog.
Bársonyos égbolt
Gyújt
hozzá
Millió csillagot.
2006. február.
ÁLOMVARÁZS
Abrakadabra,
Dzsinn
a palackban,
készül szolgálatra.
Aladin a
csodalámpával,
sziklafalat nyitó ősi varázslatra
mindenki csak
a csodát várja.
Ezeregy éjszaka világa.
A fekete macska
varázsa
Parázs varázs
Látod-e a
Napsütötte padkát?
Rajta
fekvő
Éjfekete macskát?
Aki elbűvölte a
Gonosz
boszorkát?
Meleg volt a padka,
A fekete macska
Kifeküdt a
Napra.
Éjfekete szőrét
A banya simogatja.
Szívesebben néz
rá,
Mint valamely varangyra.
Macskaszőr és békaháj,
Kígyótoll
és rókamáj
Rút boszorkány
Messze szállj.
A banya egyszer
csak
Felhág a falakra,
Elrugaszkodik, s
Vészjóslón
vijjogva
Felszáll a magasba.
Sárkányokkal Szent György
kél
győztes viadalra.
Elhangzik a bűvszó....
Abrakadabra
Lófarkak
lobognak a diadalra.
S mint aki jól végezte dolgát,
vége a
meséknek,
S a Dzsinn visszabújik a palackba.
2018. július 18.
Az égbolt, s
a tenger,
Ajándékot küldtek bölcsőmhöz,
Mikor megszülettem,
Ezt
mesélték többek nekem.
Küldték a viharral,
Ki a szél szárnyán
szárnyalt,
Hogy ott érje még a hajnalt,
Mert csak fényben
látszik
A tenger, és az égszín kékje.
Ha körbe öleli
A
Földet a szivárvány.
S napfényben ragyog
A harmatos
ködmárvány.
Ott álltak mindketten
Baldachinos
ágyamnál.
Kezükben tartva
Szemeimnek szánt színüket,
S
ötvenöt évig őriztem
Kék színét
Álmodozó szememnek.
De lám e
kegyet
Meg nem érdemeltem,
Botor módon elfecséreltem,
Mostanára
mindezeket elveszítettem.
Kit a sors megbüntet,
Azzal Istennek
terve lehet.
Megjegyzés: 2018. 08. 04.
Tavaszi
szélben
Lenge leányka.
Szoknyája perdül
Indul a
táncba.
Siklik a teste
Omlik ruhája.
Messzire hallik
Szél
fuvolája.
Indul tavaszból
Szökken a nyárba.
Ősz
fuvallatja
Télben találja.
2006. február 8.
23. LÁGYAN RINGÓ BARNA ÖLEDBEN
Vannak napok,
mikor
Elgondolkodom,
Mire van még időm,
Lesz-e holnapom?
A
többi percet bizony
Ellébecolom.
Tornyosulnak a
gondolatok,
Asszonyt, gyereket, kutyát
Nevelni nem
tudok.
Lágyan ringó barna öledben
Moccan a lassan múló
idő,
Megmérettetni erőmet
Csupán erre vágyom,
Örömmel vagy
szenvedőn.
Hullámzó forró öledben
Élvezem a jelent,
Feledem
a múltat,
S nem törődöm a jövőt.
Megjegyzés: 2016. 01. 15.
Árnyékos,
hűs
Bokrok alatt,
Mohás törzsű
Sudár fák közt
Szivárványos
páracseppek
Millióin át
Ébred a világ.
Harmatos
csalitban
Búvik a nemes vad.
Szarvasbika sem les,
Üres a
nyiladék.
A róka már alszik,
Éjszaka vadászott.
Kölykei
testétől
Meleg a kotorék.
Lomhán, felfelé
Kúszik a fény,
Százágra tűz majd a Nap.
Ezüstös puzdrájából
Előhúzza
aranyos nyilait
Mókusmama fürdeti benne fiait.
S ahogy az idő
szalad,
Mind magasabbra tör fel a Nap!
Maradj még
hajnal!
Olyan szép ez a kép.
Nem kell felébredni
semmiképp.
Álmodjál szépeket.
Tavaszi, virágos ligetet.
Hiszen
a hajnali álom
A legédesebb.
2006. május
Reccsen a
száraz ág,
Megtöri a csendet
Erdő sűrűjében
Zavarják a
rendet.
Puska csöve kattan.
Bozótba menekíti
Malacát a
vadkan.
Bokorban csendesen
Reszket az őzgida,
Az anyja
rejtette oda,
Hogy túlélje az ivadék.
Míg őt halk
vágtával
Elnyeli a nyiladék.
Szarvasbika lépdel
Királyi
kéjjel
Hátravetett fővel
Suhan át a réten.
Idegen
illatát
Érzi a légben.
Varjak károgása
Jelzi a
veszélyt
Futás, menekülés
Ad némi esélyt.
Az emberben
Nincs
semmi alázat,
Mert az urak még
Mindig vadásznak.
2012. okt. 5.
Megjegyzés: A gemenci erdőben láttam...
Néha még
felszakad a seb,
S letörlöm kendőmmel
A hajam alól kicsorduló
vért.
A rossz hír hozójának
Néha levágják a fülét.
Majd
kutyák közé hajítják,
Mint ami szemét,
S rágódnak rajta
Vad
vérebek.
Hirs a hóhér gyakorolta
Rajta ügyességét.
Elnyerve
ezzel
Henrik király kegyét.
Megszöktem a rabságból
Jó Sámuel
király,
A nagy igyekezetben
Kezem, és a térdem mind
Lehányta
a bőrt.
Nehéz a te
Követednek lenni, uram.
Magam
vettem
Kezembe sorsomat,
Hiába reméltem fogolycserét.
Mégsem
maradtam martalék.
Búcsúzóul azért
Agyonütöttem
A hóhér
ebét.
2006. június
Árpádházi királyok: ... Aba Sámuel
Meghalt
István király,
S a Talián fattyú,
Péter bitorolja a trónt.
S
az elégedetlen nép
Hatalomra kívánja
Sámuelt, a Kabar
vezért.
István sógora vonakodik,
Hiszen gyenge még,
Mégis
királynak akarja a nép.
Gyere Thúz, Besenyők vezére,
Gyere hát
közelébb.
Köszöntelek én,
A hold, és a csillagos ég.
Köszöntlek
úgy,
Mint régen, csendben,
Tudom:
Így szeretik a
Besenyők.
Jöttödkor aludni küldtem
A testőrzőt.
Szörnyű
tűzkígyó
Fenekedik az égen.
Hamarosan háborúság
lészen.
Megosztom véled
A bort, és a mézet.
Asztalomon:
nézd
Megannyi étek.
Törj a lepényből,
S szakíts a
sültből.
Ott gőzölög a főtt tyúk is,
Az asztal közepén,
Csak
népeidet a jó ügyért
Megnyerhetném...
Lesz sok zsákmány,
Arany,
s ékszer,
Lábasjószág, s marha is,
Az ökörsütéshez,
S hadi
néped sem lesz martalék.
Ha segítesz Pétert
Elűzni a trónról,
S
az országból.
Megkapod, mi a
Dicsőségből kijár.
Ezt ígéri
néked
Jó Aba Sámuel,
Ha én leszek a király.
Csak az udvari
bolondot sajnálom.
Pedig néha engemet
Sem kímélt.
Köntösömben
néhány
Halálos ítéletet kimért,
S vicceiért sok latort
Vassal
jutalmazott a bakó.
Most már az ő arca is fakó.
Jókedvében
felmutatta
Csörgős sipkáját:
Talán ez volt a te
Koronád
királyom?
S borgőztől, s dühtől
Emeltetve
Halálra
sújtotta
Egy zsámoly.
2006-05-23
Aranytól
csillogó
Királyi pompa.
Mátyás vadászott
Ünnepnap van
ma.
Vadak húsától
Roskad az asztal,
Öntözik torkukat
Nehéz
borokkal.
Kecskeláb alá
Dobálnak csontokat
Gyors
agaraknak.
Az apát imára
Kulcsolja kezét
Hálaadásra,
Míg
a sok lovag
Fogával tépi
A sült húsokat,
S a hal után
Édes
a tészta.
A sok léhűtő
Ott áll a tállal.
Míg dalnok dalol.
A
király inti
Pohárnokának
Tölts bort kupámba.
A sok
úrihölgy
Indul a táncba.
Járni palotást.
Beatrix
nevet.
Mátyás királyunk
Imígyen mulat.
Iszik, és
szeret.
Lelkében béke,
Szívében indulat.
2012
Megjegyzés: A reneszánsz ember. Mátyást Beatrix mérgezte meg?
Meghozta
döntését
A Szent Inkvizíció.
Halállal lakol
A
boszorkány.
Pedig Istenfélőnek,
És ártatlannak
Vallotta
magát
A kínpadon.
Elhangzott az ítélet
A barát
száján
Elhalkult a szó,
S mielőtt nyúlna
Érte a bakó,
A
vajákos asszony
Vijjogva felugrott
A nyikorgó
deresről.
Felhágott a tömlöc
Nedves sziklafalára,
Onnan
elrugaszkodott,
S elrepült.
Megjegyzés: Egyházi levéltári perirat alapján 1546-ból.
2006. június
/FÉRFIPANASZ/
Minálunk
Nekem
Mindig
Örülnek.
Ha
elmegyek
Otthonról,
Akkor a macska,
Ha hazajövök,
Akkor
a kutya.
Megjegyzés: 2006. május
Hadak
vonulnak
Kutakba mocskot dobnak
Fegyverek csörögnek,
Nyomukban
halál
Az esti szürkület
Eger várára száll.
Kocsik zörögnek,
Lovak hörögnek
Sörényük lobog,
A szekértábor áll,
Tábortűznél
Erőt gyűjt a had,
Tinódi dicső
Bús dala
száll.
Az őrség figyel,
Az alvó vitéz
Oda se ügyel.
Holnapi
harcra
Pihen a halál.
Szörnyű tűzkígyó
Fenekedik az égen,
Hamarosan pusztító
Háborúság lészen.
Dicsőségedre
Ferdinánd
király.
Megjegyzés: 2012
Eger várra menő hadi utu reá.
A zene
elhalkul,
A király dühödten csap asztalára:
Vége a mai
lakomának!
Nincs több borom mára
E léhűtő bandának.
Schwarzkopf
borgőzös fejjel kiáltja:
Én nem félek e
Kegyvesztett magyari
királytól!
A bolond
felmutatja csörgő sipkáját:
Ez volt a te
Koronád királyom?
A király arca
eltorzul,
Lendül a kéz
És repül a zsámoly.
Valami
zuhanásféle
Hallatszik az udvarról
S a bolond feje
Lehull a
nyakáról.
2011-08-21
Megjegyzés: Szent István királyt trónörökös hiány, és Velencés Péter követi a trónon, akit Aba Sámuel elűz az országból. Péter megöleti Aba Sámuelt és visszatér a trónra.
AVAGY: HUMORKA HISTORIA...
Laktanyába
hívó esti trombitaszó
Baaaka.
Baka
gyere haaaza.
Vár aa VACSORAAA.
Megjegyzés: Apám mindig ezt a pár dallamot énekelte katona korából.
Össze-vissza
história...
Több is
veszett már
Doberdónál
1526-ban.
A Csele
patak
Lövészárkaiban.
A sok vitéz
Páncélostól,
A sok
ló
Kantárostól.
Az ország
Királyostól.
2012
Megjegyzés: Feleletek történelem órán
Kemény
belső
Harcok árán,
Másodmagammal,
De
elsőként
Megszülettem.
Vért, mocskot,
S halál
lehelletét
Hagytam mögöttem.
Az eredendő bűnt
Lemosandó
Másnap
megkereszteltek,
Hogy ne bűnben haljak meg,
Mert olyan
satnya
Volt az ivadék.
Apám húsz év múlva is mutatta,
Honnan
vették tőle a vért.
Az anyatejet
És a csokit is
Mindig
megfeleztem
Örökségem odaadtam
Mert már saját házban
laktam.
Mindenért megfizettem,
Íme életemet
Csaknem
leéltem.
Nehéz sorsú élet
Van már mögöttem.
Remélem, hogy
Én
érettem is
Meghalt Jézus
A kereszten,
S
harmadnapra
Feltámadt
Húsvét hajnalán.
S imáimmal
bűneimet
Levezekeltem
Végre talán.
2012
Veréb
ugrál
Az útszélen
Búsan néz
Szerte-széjjel
Terített
asztal volt ez
Valamikor réges-régen.
Fagyos szél
fúj
Hideg télben.
Szánkó nem jár
Erre régen.
Arra gondol
most
Sok verébkobak
Vajon hol vannak
Mostan a lovak?
Felhő szállt
az égen
a falu felett
kicsavarta rongyát
az eső eleredt.
Nagy viharral
tombolt,
egy tavat felkapott,
nem messze az égből
béka
potyogott.
Kígyót, békát
látva
féltek a népek,
ősi hiedelmük
bennük rejtezett.
Megjegyzés: 2016. 04.
37. EGYSZER LÁTTAM SÍRNI AZ APÁMAT
Egyszer
láttam sírni az apámat,
Mikor engem vittek katonának.
Elmesélte
nekem a fiának,
Eszébe jutott a bú, s a bánat
Amikor Őt vitték
bakának.
Tudom ma már
más idők járnak,
De ő tudta rám milyen dolgok várnak.
A
szilánkot a karjában hazahozta,
Nagy pergőtűz volt
Ukrajnában...
Mikor végül is az obsitot megkapta,
Megrótták,
hogy a Szovjetuniót megtámadta.
A repeszt kioperáltatta,
S jó
messzire elhajította.
Az első levelét így fogalmazta:
Édes
Fiam!
A háborúnak semmi értelme,
Ott csak két ember van,
Aki
fél,
És aki nagyon fél.
2012-ben, 1977-ről.
SZÍVEMBEN HORDOM...
Szívemmel
érzem,
Fejemmel értem,
lesz még kikelet.
Zordul itt
hagytad
hívedet.
Tested új ruhába
öltözött.
Mennyek
országába
költözött.
Szívemben hordom
szívedet.
Tested e
sírban,
Lelked a mennyben,
Szíved szívemben
lakozik.
Ráborul
sírodra
holtak csendes árnya,
Hantjaid öntözi
Könnyeimnek
árja,
Az örök világosság
Dicső fénye ragyog,
Bársonyos
égbolt gyújt hozzá
Millió csillagot.
Lelkében
örök,
Szívében nemes,
Szellemében szabadon
Szárnyaló
madár,
Fészkére Mindig
Hűen Hazaszáll.
Bánatos
szívvel,
De mindhiába,
Sírva borulok
Apámnak sírjára.
Testem e
Földbe
Lelkem a mennybe
Szívem szívedbe szállt.
Megjegyzés: Szekszárd, 2015 október 31.
Én már
többé
Nem vitázom veled,
S most két rendes ember fogott kezet,
De az egyik biztosan az.
Hát akkor te mi vagy?
A hasmenés
meg gyorsabb mint a gondolat.
S ez már gyakja a kocsira a
dinnyét.
Életünk már lassan ad akta,
S minden ember maradjon
annál a fánál
Amelyiket kapta.
S kettő éhes veréb áll ázottan
az út szélén,
Fejükben élesen megfogant kérdő gondolat,
Hol
vannak a lovak?
S olyan vagy,
Akár a lódereka,
És ott
törlek el ahol
A legvastagabb vagy.
Beléd törik a
vasakarat.
Útból, kútból
Senkit nem szabad kizárni.
De a
kutakba mocskot vetünk,
S szél ellen nem lehet...
De ha mégis
sikerült,
Olyankor teljes búcsút nyerünk...
Mindenképp
önfeledten örülünk,
Ha fényesre koptatott koponyánkra
Kutya
szájában rálelünk.
Megjegyzés: 2015. 07. 07.
Állnak a
vártán a hős katonák,
Fegyverükről csillan a Nap fénye ránk,
Talpuk alatt a bástya csak várrom,
Hamarost nem lesz már hova
álljon.
Hunyorog a lőrés a várfalon át,
Megbújik az élet,
várja a halált.
Mi készteti az embert, ki létrára hág?
Hisz
tudja, az ellen a fejéhez vág.
Az egyik Jézust, a másik Allaht
kiált.
S hanyatt bucskázva hull lefelé
Alulról villognak a
fegyverek felfelé.
Van aki kigurítja szőnyegét
Mekka felé,
S
A Müezzin zengi énekét,
A keresztény reggel, s este is
Imára
kulcsolja kezét.
Mindenki hisz egy igaz hitben,
Csak másképp
szólítja az Istenét.
Megjegyzés: 2015. 07. 09.
41. AZ ÖREGAPÓ CSUDÁLATOS SZÁJA
Fát vág az
ősz
Öregapó
Kint az udvaron.
Keze fején érzi,
Hideg van
nagyon.
Unokája les rá
Ki az ablakon.
Az öregapó
Leheli a
kezét,
Vágyja a szoba
Bódító melegét.
Duruzsol a
kályha,
Leveszi a bögrét,
Fújja a borleves
Illatozó gőzét.
A
gyerek csudálja:
De furcsa a
Papa szája.
Hiszen ez
Egy
kincs.
Azt hittem:
Ilyen nincs.
De hisz
Egyszerre van
benne
Hideg is,
Meg
Meleg is.
2012
Kissé
fáradtnak tűnt az arca,
Az alvóké olyan halovány.
Mellette a
vizes pohár.
Nem ivott belőle,
Félig üresen áll.
A búza, ha
megérik,
Élhetné világát,
Ha szép egyenesen áll,
De kipereg
a szem már,
Fogják a kaszát,
S levágják.
Vajon
észrevetted-e
Hogy könnycsepp alakú
A búza lepergő
szeme?
Siratja önmagát.
Puszta létét,
Elszórja magvát.
Nyugodt, és
halovány
Volt az arca,
Piros orra megfakult,
Csupán csak ott
feküdt,
Akár egy holt.
Szalmakalapja
alatt
Megsárgult a kóc,
Nem történt semmi,
Csak örökre
elment egy bohóc,
Aki már felesleges volt,
Lesöprik utána
A
porondról a port.
2018. 08. 28.
Csak úgy magamnak...
Átvállaltad
Anyámtól
a sírást.
Béna kezemtől
Vaksi szememtől
Az írást.
Szomorú
lelkemtől
Lassuló szívemtől
A bízást.
Testemet,
lelkemet
Féltve,
Az Isten áldjon meg
Érte.
2013. október 20.
Milyen szép
nagy,
Kerek ez a világ.
Tarka udvarokon,
Néma
sírkertekben,
Nyílik a sok virág.
Reggel kitárul a
horizont,
Lassan körbeér a pont.
Estére mindig bezárul a kör.
A
Nap és a Hold is
Sötéten tündököl.
Nem látom hol van,
De
tudom, hogy ott van.
Ahol lenni szokott.
S keringnek
körülöttük
Ragyogó csillagok.
Sok-sok dolog,
Mégiscsak
megváltozott.
Annyi ember volt,
Aki elbúcsúzott
Még több
az,
Aki csak elhagyott.
Többekről tudom,
Hogy hol lelem
meg,
Sokakat Rúzsamájban,
Egy kriptában
Másokról azt
gondolom,
Régen elfeledtek,
Szívükből kitöröltek,
Élve
eltemettek.
A számvetést én is
Lassan abbahagyom,
Mióta
tudom
A Nap énreám már
Halványabban ragyog.
A dolgokat
csinálhatja bárki,
De megszületni,
Élni, és
Meghalni
helyettem
Nem tud akárki.
2012. szept. 7.
PÁR SZAVAS BÖLCSELET...
Kijelentem
komolyan,
nem vagyok én
ilyen, olyan, amolyan,
csak olyan
amilyen.
senki nem olyan amilyen
szeretne lenni.
mindenki
olyan, amilyen
valójában, s ennyi.
csak az ami.
olvasod
te,
mondom én, vendi.
2016. május 21.
Mit nekem az
állatvédők,
Megdolgoztam érte.
Szeretem ha melegít
A
vadállatok prémje.
Ki tudja hány emberállattal
Kellett
lefeküdni érte.
Tisztességes asszony
Irigykedve
nézte.
Tisztességes asszonynak
Megveszi a férje.
Pedig ő még
le sem fekszik
Minden este véle.
Ihaj-csuhaj rókaprém,
Más
is k...va, nem csak én.
2006. szeptember
Könnye
csordul
A viasznak,
- De ég a gyertya még -
Siratja múló
fényét,
Régi tündöklését,
S szerelmét,
A gyufát,
Ki neki
mindig
Életet ád.
Mely vágyaival együtt
Ellobbant,
mikor
Szerelmet remélve
Lángra gyújtotta őt.
Így adva neki
erőt.
S a gyertya tüze is
Elhamvad hamar,
Ha a láng végsőt
A
testébe mar,
Apró a tűz,
A gyertya kis vadóc,
Hamar elég
A
kanóc.
KŐBÁN RITA
Az
ólomszürke
Nehéz ködből
Csónak lendült a
Ragyogó fényre.
Megmutatni
magát
A világnak
Tudását, végre,
Hogy vegyék észre.
Vasakaratával
Csak
a célt látta.
Hajnali álmos Nap,
Vízparton találta.
Ha aranyos
lapátját
Bele merítette,
Csillogott az ezüst tó
Gyöngyen
körülötte.
Csak a cél
lebegett
Messze előtte,
Összekötött haja
Lobogott mögötte.
Rajthelyből
kilőve
Izmait feszítve
Erős két karja
Célba repítette.
Mérges
dühében
Láttam szemét sírni
Éremmel nyakában
Nevetve örülni.
Dobogó
tetején
Boldogan kacagni
Minden időben
Őszinte maradni
S egyszer
hallottam
Szépen énekelni.
- Engem nem lehet
Elfelejteni
Értem
könnyeket
Illik ejteni. -
S mindig,
mindig
Embernek lenni.
Hívei által
Sohasem feledni.
2012
Megjegyzés: Számomra legnagyobb olimpiai bajnokunknak ajánlom. Barcelona első olimpiai aranyérem 1992-ben. Egyéni aranyérem, 1996-ban.
PAPADIMITRIU ATHINÁNAK
Elmentem a
lovardába
Felültem egy ló hátára.
Zokon vette a jó pára
Hogy
ráültem a hátára.
Le is dobott
nemsokára
Bizonyára fájt a háta.
Megbeszéltük utójára
Nem
ülünk egymás hátára.
2012
Megjegyzés: Papadimitriu Athinának, a lovas színház művésznőjének sok szeretettel.
50. KŐBE VÉSVE HŐSÖK SZOBRA ALÁ
Elmúltunk
mindegyőnk,
Márványkövön látod neveinket.
Belevéste a hálás
utókor,
Ki szeretettel gondol mireánk.
Dicsőít e világ, s vár
egy más világ.
2012
EGY FESTMÉNY
MARGÓJÁRA...
KUTYAHŰSÉG
A vonat
füttye
Messzire halkulva
A füsttel együtt tovaszállt,
S a
fénylő sínek
Hozzák, viszik az emberek
Vágyakozó
gondolatát.
Messzire mennek,
Talán néha vissza is jönnek.
S
rézdróton jár
Gyorsan előre az üzenet.
Hamarosan
megérkezem...
A toronyórán a mutató
Lassacskán
vándorol,
Nyújtva hosszúra a napot,
Kikísértelek az
állomásra,
S reggel óta várakozom.
Megnézek minden vonatot.
A
hó is lassan elolvad már,
Virágok nyílnak tavaszodván
De az én
szívem csak vár,
Csak vár, csak vár...
Visszavár,
Édes, jó
gazdám.
Megjegyzés: 2014. 05. 22.
SAJÁTOS
FILOZÓFIA
TALÁLJUNK KI ÁLLATOKAT....
Éjszaka
érkezett
egy kitalált,
de mégis élő állat,
a
csőzörg.
létezik, mert
végül is felébresztett.
általában
éjszaka vadászik,
áldozatra várva,
bár már néha
hallottam
hajnalban is.
igaz hogy soha
senki nem látta
még,
de vanni van, az biztos,
mert hallottam.
felkúszik a
csöveken,
zörögve ki akar jönni
a csaptelepen.
s ha a láncot
megrántod,
lezúdul a sok szörny
meglátod.
zörögnek és
dörömbölnek,
mérgesen csörömpölnek, és hörögnek.
ők a gonosz
manók,
elűzik az álom manót.
plafont nézve
gondolkodom,
találjunk még ki
nem létező állatot.
újat
alkotott az evolúció,
egy hőzöngő csőzörgőt.
a fene a jó
dolgát,
már megint nem tudja
hogy mit csinált.
2017. február 13.
MÁRIA NAP ELŐTTI GONDOLATOK
Emeljed
fel
magasra kezedet,
csapjad össze
most a
tenyered.
énekeljed
a dalt énvelem.
messzire
zengjen,
mindenki hallja,
s velünk dalolja,
Alpok, és
Kárpátok orma.
Nagyasszonyunknak felajánlott
ősi Szent
Korona,
földünket óvva takarja.
nem veheti el senki
soha.
Március, Június, Október hava.
nem lehet mihozzánk
mostoha ...
Szabadka, Zombor, Újvidék,
nekünk a régi
még.
Kassa, Pozsony, Komárom, meg Eperjes,
elvesztek az
álmaink,
de miénk lesz,
mert miénk az
amelyik összenőtt,
ami
összetapadt.
Ungvár, Várad, Gyulafehérvár,
Arad, Kolozsvár,
Temesvár,
mind magyar szóra vár.
elmehetnék
hobónak,
öreg vagyok én már
cirkuszi bohócnak.
emeld fel
kezedet, fejedet,
s majdan szavadat,
indulj meg végre,
akár
a cirkuszos lova,
Kevermesnek és Dombiratosnak,
a felajánlott
ország felé,
küzdjél meg érte,
ne legyél ledér.
s hogy én is
ott legyek,
ha fúj, a esik,
megyek veletek.
beállok a
sorba,
hogy sorra kerüljek.
ha sokat beszél hozzád egy
nő,
szimbolikusan értve,
biztosan szeret, féltve
ha nem szól
egy szót se,
kezdhetsz aggódni érte.
megtaláltam a vajat
mások
füle mögött,
hol nagy az indulat.
nadrágomra keveri a vizet
a
turbolencia.
pedig nem esik
csak fúj... a bestia.
hallgasd
mit mond
a harangszava,
mit is énekel?
azt csengi
hogy
giling-galang,
fehér galamb...
csőrében olajág,
nyakán
szorul a
nemzeti színű szalag.
házát, földjét, szőlőjét,
házát,
földjét, szőlőjét,
zúgja a nagyharang,
ringye,
rongya,
ringye, rongya,
csendíti a lélekharang.
nincsen
veszve semmi,
megtudsz nevettetni.
ki érti, elönti a
harag.
jöhet a menet,
hangod messze viszik a vizek.
asztal
szék marad,
a többi jön velem.
ki az úr a házból.
nem
nevet,
kulturáltan együttérez.
ha kapsz valami díjat,
már
nem írhatsz bármit,
ha elismernek,
gondolod magadban,
írhatsz
akármit.
kritikusoknak még nem
emeltek szobrot,
nem neveztek
el teret,
s főutcát sem
ez idáig róluk.
olvasóim kérdik
tőlem,
miért szapulom folyton őket,
mert ők sem kímélnek
engemet,
a beste lelkületűek.
írásaim hangulati elemek.
a
profik dolgoznak,
hajszolják a hasznot,
küzdenek az idővel,
az
amatőrök alkotnak.
szépen, nyugodtan,
elmélázón, csendesen.
van
idejük rá.
rend és fegyelemben,
mint ahogy az öreg Föld
száguld
énvelem
a Tejút rendszerben,
egy fekete lyuk felé,
az örök
végtelenségbe,
beletemetkezve.
2017 szeptember 08-án, Szűz Mária születése napján
Ha kiakarsz
tolni
Egy vak emberrel,
Rendezd át a lakást.
Akkor egyedül
is eljátszhatja
A kicsi a rakást.
Hahaha.
Öcsém
morbid
Humorát idézve:
Naponta többször is
Eldobtam a
marhahúst
Hahaha.
A vakság olyan, mint a katonaság.
Ahol a
gömbölyűt viszik,
A szögletest gurítják.
Csak erős
akarattal,
És röhögve lehet kibírni.
Hahaha.
Látlak
benneteket, buták.
Nem is gondoljátok,
A fejetekbe is
belelátok,
De nem haragszom Rátok.
Hahaha.
Én előképzem
magamat a halálra.
Négy marcona emberek
Ha a sírba
letesznek,
Ott is sötét lesz.
Hahaha.
Ha vaknak
állsz,
Bírjál el vele.
2012
Megjegyzés: Egy vidám percemben...
Tollamat
kezembe hiába fogom,
Vaksi szememmel nem láthatom,
Fog-e az
irón a papíron.
Vannak rajta ákom-bákomok,
Mégis fejemben
állnak össze a gondolatok,
Amit majd mindenkinek elmondhatok.
S
ha véletlenül versekké
Állnak össze a sorok,
Elégedetten
lenyugodhatok,
Voltak az én életemben is
Szép és jó
pillanatok,
Miket maradékaimra hagyhatok
Hogy olvassatok.
2014 szept. 25.
Zászlóink
vezesd
Hős diadalra.
Ajkunkat dicsőség
Fakassza
dalra.
Lobogónk lobogva
Zúg el a széllel,
Süvítve,
csattogva
Vezérel éllel.
Diadalra száguld
Éjt kergető
hévvel.
Regéket mesél
Régmúlt emlékével.
Vidáman
lobog
Újidők szelével.
Mindennapi forradalmunk
Meghitten
nemes
Fénylő erejével.
Zászlónkat lobogtasd
Örök
dicsőséggel.
S művünktől félve
Az ellen ha elébünk áll,
Nem
is nézve azt
Ki itt a Magyar,
Kivégzik mindazokat,
Ki a
nemzetben egyet akar.
2018. október 06.
Nagy
Vendel októberi gyásznapjaink című versét elmondja: Várkonyi
Judit
https://www.youtube.com/watch?v=qBUAMJrrT2A
LÁTÁSMÓDOM
Olykor-olykor
Eltűnődöm
a
Magyarok némely szaván,
Mikor a vak mondja,
Megnézem, s
látom.
Képletes talán.
Hiszen
Nem vagyok vak,
Csupán csak
nem látok.
Micsoda különbség.
Ugye csodáljátok?
Azt hogy
világtalan,
Szívből utáljátok.
Gyönyörű ez a nyelv,
Mindent
kifejez,
Örömöt, bánatot,
Minden árnyalatot
Bátor,
okos,
Bugyuta gondolatot.
Végül is belátod,
Lehet jó a
meglátásod,
Akkor is, ha nem látod.
Reméljük meglátod,
Ki
maradt végül a barátod.
Így hatvan év felett az ember már elmereng, mit csinált ebben az életben, mi volt a jó benne, és mire számíthat még? Hová és mire vitte munkája során?
Megszámolja a gyermekeit, unokáit, és eltűnődik, mennyit élhet még, hiszen a tudomány állása szerint akár eléldegélhet százhúsz évig is.
Cukorbetegségem okán, tíz évvel ezelőtt megvakultam, és az életem, főleg a szemléletem gyökeresen megváltozott.
Az emberek életkora a társadalom, és a tudomány fejlődésével egyenes arányban meghosszabbodott, hiszen az őskorban legfeljebb húsz, a fáraók korában harminc évig éltek, manapság nem is olyan ritka a nyolcvan éves családtagom. Én megcéloztam a százhúsz évet, mivel úgy érzem, olyan sok dolgom van még a világban, hogy akkor sem fogok végezni a feladatokkal.
Általában sorsommal elégedett vagyok, csupán egy dolog hiányzik, de az nagyon... a látásom.
Gyermekeimet már régen, unokáim arcát még sohasem láttam.
Orvosaim mondják, nyugodjak bele a megváltoztathatatlanba, romlott az életminőségem, de így is lehet teljes életet élni, csak jobban oda kell figyelni.
Erre csak annyit mondok nekik, meg kell próbálni.
Bár nem mindenben értek velük egyet, de valami igazuk lehet.
A feladatok, a sorrendek átértékelődnek.
Író, olvasó emberként érdeklődöm a dolgok iránt, és néha olvasok megdöbbentő sorokat, csudálatosnál, csudálatosabb olvasmányokat.
Jómagam bízom az orvostudományokban és várom a tudomány és a technika fejlődését az egészségügy terén is.
Nem tudom miért, de ebben ők hisznek és örülnek, ha így nyilatkozom, talán megnyugtatják saját lelküket.
Már nyomtatni is lehet emberi szerveket, talán egyszer szemet is lehet. Ebben reménykedem.
Más cikkekben olvasom, modern fegyvereket, rakétákat fejlesztenek esztelen emberek, el sem tudják képzelni, hogy talán egyszer nekik is szükségük lehet segítségre és már nehéz lenne beszerezni a különféle szerveket.
Erre kéne költeni a hatalmas összegeket.
Mások hibernáltatják magukat gyógyíthatatlan betegségükben, és várják a csodát, a reményteljes feloldozást. Az, hogy én mire számítok? Arra, hogy gondolkodnak a tudósok, mivel az élet makacssága okán mindenképpen halad tovább, és felgyorsul a világ.
A csodavárás ideje lejárt, ezt hozta a modern gondolkodás.
Én már rég megmondtam, mit és hogyan kéne megcsinálni, de nem kíváncsi rá senki, hiszen az ilyen emberek nem számottevőek és jelentéktelenek. Változtassuk meg a szemléletet.
A csillagközi űrhajó már a féreglyukaknál áll, és az emberek agyában már az univerzum meghódítása jár. De mi lesz velünk? Itt már készül a sok elektromos autó, és már földbe sem kell vetni a magot, és a kukorica saját maga körül egy méteres körzetben kiirtja a gazt.
A Marson egy, a Holdon három autó parkol, amelyek magyar fejlesztésűek, várják a soron következő asztronautát, vagy egy szopottgombóc fejű ufonótát.
Kérdés, melyikőjük ér oda előbb.
Bekapcsolhatod az okos tv-t és az okos telefont. A hűtőszekrényed megmondja, mi fogyott ki belőle, csak az orvostudomány nehezen halad előre.
Harminc, negyven év múlva, ha beérkezel a szupermodern rendelőbe, egy készüléket, mondjuk egy szemüveget raknak a fejedre, és a mini kamera veszi a képet meg a hangot, és a szemüveg szára, mint antenna, adja a látottakat az agyadba és mint a moziban, nézheted a képet rajta.
A hallókészülék is a múlt század elején szekrény nagyságú volt, manapság elfér egy nyaklánc medáliájában, s hangodat, képedet látják a föld másik felén egy másodpercnyi pillantás idején.
Nos hát harminc, negyven év elmúltával ilyenekben reménykedem én.
Nem a csodára várok, az talán hiú remény, az emberi tudásban és akaratban bízom ezen a földtekén.
Folyton-folyvást megújul a világ, ebben bízom valahol legbelül.
Egyébként Földünk rendíthetetlenül halad előre a maga útján, a gravitáció pórázán évmilliókon át egy fekete lyuk felé, ami ott vár miránk a galaxis közepén, ahol vár a végső megnyugvás.
Szekszárd 2017. március 25.
EMLÉKEZÉS HATVAN ÉV FÉNYÉBEN...
Hamis
próféták sürgetik
végre induljunk el
Európa felé,
hová
menjünk, hiszen itt élünk
évszázadok óta,
Európa közepén.
nem
kell fújni újabb indulókat,
nekünk megfelel a régi
Himnusz és a
Szózat,
mely keveredik gyári gőzdudák
harsány jelszavával,
a
munka dalával.
Talán István király
Vetette el végleg
E szent
földbe
Azt a magot,
Amit ezredévekig
a Magyar
nemzetség
Magával hordozott.
Hogy Európa közepén,
Kárpátoknak
ölén
Megálmodjon egy államot,
Kemény kézzel fenyítve azt,
Ki
a másik hitért buzgólkodott.
S azóta a búzaszem
Milliónyi
vékával terem,
Jelenti az életet,
Adja a kenyeret.
Követelve
ezernyi
Verejtéket és könnyeket.
S az talán véletlen lehet?
Ha
megnézel egy búzaszemet,
Azonnal feltűnhet,
Hogy könnycsepp
alakú
A búza szeme...
S ha éles késeddel
A magvat félbe
vágod,
Belsejében Jézus
Ragyogó arcát látod
Tündökölni...
E
dicsőséges ünnep fényében.
mert jajj azoknak
kik hitet
vesztettek.
Oda születtem
hol az anyaföldet
lánckerék
hasította,
hol vérünket
idegen láb taposta,
hol férfiakat és
nőket
gyereket, és időset
lőttek halomra.
Ide születtem.
EMLÉKEZZ
EZEKRE...
Ide születtem
hol nemzetünket
oly sokszor
feszítették
gyalulatlan keresztre.
hol becsapott emberek
szebb
jövőt reméltek,
félrevezetettek,
Szuezt kerestek,
lelőtt
anya kezében
még meleg volt a kenyér
vitte volna haza
az
éhes gyereknek.
ráfolyt ifjú vére
az új kenyérre.
Ide
születtem,
hová magot vetettem,
s a drága föld ismét
új
gazokat terem,
beivódva a génekbe.
egyenes kaszával
nem
lehet levágni őket.
türelmetlenkedve
csak várni, csak
várni.
Ide születtem
hol kevés a gyermek,
talpukon az
útilevél
messzire mennek.
mindezt látják most
a
felakasztottak,
rendőrlovakkal
megtaposottak,
Korvin közben
elhantoltak.
Rádiónál kik meghaltak,
Ősi Hazától
elszakítottak,
nem ilyen jövőről álmodtak.
a kőtáblák egymásra
mutogatnak.
Oda születtem
hol ha a virágot tapossák,
akkor
ontja leginkább
bódító illatát.
tűzzél kalapodra
zöldellő
faágat
jó lesz az minékünk
jelt adó virágnak.
Zászlóink
vezesd
Hős diadalra.
Ajkunkat dicsőség
Fakassza
dalra.
Lobogónk lobogva
Zúg el a széllel,
Süvítve,
csattogva
Vezérel éllel.
nem baj ha lyukas is,
hiányzik a
címer,
Diadalra száguld
Éjt kergető hévvel.
Regéket
mesél
Régmúlt emlékével.
Vidáman lobog
Új idők
szelével.
Mindennapi forradalmunk
Meghitten nemes
Fénylő
erejével.
Zászlónkat lobogtasd
Örök dicsőséggel.
s ha majd
száz év múltával
megkérdi gyermekünk,
miből mivé
lettünk,
büszkén láthassa,
él még nemzetünk.
2016.
Az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulójára.
DALSZÖVEG A LAZIÓ INDULÓJÁNAK DALLAMÁRA
AZ 1956-OS FORRADALOM LEVERÉSÉNEK HATVANADIK ÉVFORDULÓJÁRA, 2016. NOVEMBER 04.
ZÁSZLÓNKAT LOBOGTASD
Előre
hazánkért harcba
Előre fel barikádra
Hideg kövek közt
süvítve
Fütyül a gyilkos golyó.
Harcra fel
mind pesti srácok
Új fényre vágyik otthonunk
Harcra fel hát
édes hazánkért
Győzni kell vagy mind meghalunk.
Emeld fel a
zászlót magasra
Messziről lássa ki akarja
Diadémként kússzon a
falra
Ragyog a forradalom arca.
Sokan
elhulltak a harcban
Testvér segíts ha baj van
Hőseink védőn
takarja
Bajtársak ölelő karja
Harckocsi
földünk tapodja
Halottjaink hordják halomra
Testüket lovak
tapossák
Vérüktől piros a barikád.
Alföld síkja,
hegyek szirtje
Vár rájuk ős Buda bérce
A sok jó barát énekli
majd
Dicsőink hősi dalát
REFRÉN
Nem zeng már
dalt sokak ajka
Testüket bús rög takarja
Lobog felettük a
zászló
Messzire hallik a jajszó
Távolból
hívnak az álmok
Idegen föld lett hazátok
Minden este vissza
szálltok
Az ősi hon vár reátok.
Európa
közepén éltek
Dicső vakító fényben
Már csitul a fájdalom
árja
Mikor jön lelketek vigaszsága.
Ott küzdelmes
a világ
Hol a virágot tapossák
Akkor ontja leginkább
Mámorító
illatát.
......
REFRÉN
Zászlóinkat
vezesd
Hős diadalra.
Ajkunkat dicsőség
Fakassza
dalra.
Lobogónk zúg el a széllel,
Süvítve vezérel
éllel.
Hiányzik róla a címer
Diadalra száguld
Éjt kergető
hévvel.
Regéket mesél
Régmúlt emlékével.
Vidáman lobog
Új
idők szelével
Napi forradalmunk
Meghitt erejével
Zászlónkat
lobogtasd
Örök dicsőséggel.
......
Az ellen ha
elébünk áll,
Nem nézi azt ki a Magyar,
Kivégzi mindazokat,
Ki
a nemzetben egyet akar.
S ha majd
száz év elmúltával
Megkérdezi gyermekünk
Miből mivé
lettünk,
Büszkén mondhassuk el neki
Él még hős nemzetünk.
Gondold meg
ifjúi szívvel
Téged is dologra várnak,
Reád is szüksége van
már,
E Honban, a Hazának.
Pusztulnunk
nem kell ma már
Éljünk ezen ősi földön,
Ha el is buknánk
talán
Dolgunkat tenni muszáj.
REFRÉN
Szekszárd, 2016. november 04.
A FORRADALOM LEVERÉSÉNEK HATVANADIK ÉVFORDULÓJÁRA.
HOGY KI NYERTE A DALVERSENYT? HÁT NEM ÉN.
(IKERTESTVÉREM EMLÉKÉRE)
Friss még a
sírhalom,
Lassan múlik a fájdalom.
Meghalt az én jobbik
felem,
Őrangyalom, lelkiismeretem,
Vigaszom, és
támaszom.
Hitem, s reményem:
A testvérem.
Te mindig a
vesztes
Oldalon álltál,
Ha fizetni kellett
Gavallér
voltál.
Hárman vagytok most lent
A sötét kriptában:
Apám,
anyám, s te öcsém.
Szoríts helyet,
Hamarosan jövök én,
S
teljes lesz újra a család.
Az élet oly galád.
Megérdemelnénk
Még
néhány évet.
Hallom most is,
Hogy hangod szól:
"Éltem
ötvenkét évet,
De jól."
S most ötvenkét szál
rózsa
Fonódik rá a koporsódra.
Felpüffedt a
tested,
Eltorzult az arcod.
Látom megküzdöttel,
Megvívtad a
harcod
A halállal.
Maradni akartál,
Hiszen oly fiatal vagy
még
A halálnak.
S lenne dolgod itt rengeteg.
Huncutul int a
kezed,
S kacsint a szemed.
Végül a halál győzedelmeskedett.
A sok terved,
vágyad
Szertefoszlott.
Javaidat két kézzel osztod.
Annak
akiket szeretsz,
Mecénása többé
Már nem lehetsz.
A vég
mindentől megfosztott,
Utolsó vágyadtól is,
Hogy lássad a
tengert!
Jóságos
lelked hova lett?
Láttam, ég és föld
Között lebegett.
Égi
harsonák hívták,
Hitünk szerint a mennyben
Talált
menedéket.
Megérdemled a szépet,
És a jót.
Mégis rád
zárták
Az érckoporsót.
Két test, egy lélek
voltunk.
Testvérek!
S most elszakított
Egymástól az
élet.
Jajj!
Mit is beszélek?
A zord Halál!
Ki lesben
áll,
S mindannyiónkra vár.
Kőbe vésett
neveden
Aranyosan ragyog a Nap.
Mutatja fényét életednek.
Sírod
márványkövén
Megcsillan a Hold.
Hirdeti: itt egy holt,
Ki
sokaknak
Mindene volt.
Ezernyi égi
gyertya ragyog.
Bársonyos sötét éj gyújt
Neked
Millió
csillagot.
Melyek bepöttyözik a Napot.
2017 augusztusán, halálának tizedik évfordulójára.
Meghaltál!
Jó
pár éve már,
Elmúlt számodra a földi élet.
Tested talán semmivé
lett?
Elporladt, s akár a hamu
Szürkül lent a sötét mélyben?
Én
a test feltámadásában nem hiszek,
Csak a szellem, és a lélek
örökké való csupán,
Ha megidézem szellemed,
Betölti a teret,
Ez
a halhatatlanság lehet,
Újra bizonyságot adva
A
hitetleneknek.
S hogy voltál, csupán e rideg
Kőoszlop jelzi
csak?
Vésett neveden arany füstje csillan.
A hantokon apró
tüzek gyúlnak,
Pislákolnak, ha lebbenti őket
Lenge őszi
szellő.
Bágyadtan bólogat reá
Nagyfejű, fehér krizantém.
Halkan
zizzen a kövön a tűlevél.
Fenyőfaághoz simul az apró
koszorú...
Megnyugszom, s szívemből elillan a ború.
Márványkövön
cikázik a mécsesek fénye.
Száz meg száz gyertya
ragyog.
Vérszegényen sápadt a Hold,
Fekete, bársonyos
égbolt
Gyújt hozzá millió csillagot.
2017. november 1.
Megjegyzés: (Halottak napja a szekszárdi újvárosi temetőben)
Kértek rá diót? Nagy Vendel hangos versei
Vers Halottak napjára... elmondják Ilosvay Egyed Katalin és Ilosvay Gusztáv
A Sydney
Mozaik, Guszti Rádió mai adásából
2017. november 5. Ausztrália
A
vers hangos
linkje:.
https://www.youtube.com/watch?v=x3sIBXK5rjo&feature=youtu.be
ÚJÉVI LÁTOGATÁS...
Felöltöztetem
szívemet,
Tiszta új ruhába,
S kívülre is
Szép ruhát
veszek.
Ez évben is legelőször
A temetőbe megyek.
Együtt
eltölteni
Az ünnepeket.
A sírkertnek csendje vár
Itt
nyugszik Apám, s Anyám,
S öcsém is immár.
Tizedik éve.
Első
utam idevezet
Minden esztendőben.
Köszöntöm Őket
Fedetlen
fővel.
Számomra nem haltak meg,
Csak ide
kiköltöztek.
Karácsonykor kis fát hoztam,
Szilveszterkor
koccintottam
A zord márvány kővel.
Megköszönöm, hogy
őrzitek
Nekem e helyet,
De én még egyszer
Haza megyek.
Süvít
a metsző szél,
Fagyosak a rögök,
Itt hagyom most még
E
sírgödröt.
Az arcomon érzem
Hideg van nagyon,
A kutya is
fázik
Kint az udvaron.
Az ajtót résnyire nyitom ki,
Úgy
engedem be a melegbe.
Duruzsol a kályha,
Jobb neki, ha bent
van,
A meleg szobában.
Csak Titeket hagylak kint,
-
Kedveseim -
A hideg kriptában.
Szorítsatok helyet,
Nem
sokára Veletek leszek.
2018. 01. 01.
64. GONDOLATOK HALOTTAK NAPJÁN
ÉN MÁR NEM FÉLEK A HALOTTAKTÓL
Gyerekkoromban
a halállal ijesztgettek,
Sokkoltak az ősi hiedelmek.
Hogy rossz
és gonosz a holt
Démoni erővel hatol
Testedbe és
lelkedbe.
Hittem is, meg nem is,
De nagyobb volt a
félsz...
Mióta kihalt mellőlem
Mindenki, kiket rajongásig
szerettem,
A régi családom mind elveszett,
Kihalt belőlem a
rossz hiedelem.
Búcsúzóul, utoljára megfogtam a kezeteket
Hűvös
érzés,
Nem olyan, mint szokott volt,
Meleg, lágy és
simogató...
Erőt adtatok, a megnyugvás erejét.
Hiszen tudom,
hogy aki
Életében sosem ártott volna,
Miért bántana most,
Ott
lent a koporsóban.
Számomra nem haltatok meg,
Csak ide
kiköltöztetek,
Egy másik dimenzióba.
2017. november 02.
A LEGRÖVIDEBB IMA
Engedd meg
Uram,
Hogy kutatója legyek az égi,
S a földi jónak.
Adj
értelmezést
Nemes gondolatnak, szónak.
Hitünk
szerint
Megtiszteltetés hogy élünk,
Mi vagyunk a
kiválasztottak.
Mert élni csak egyszer lehet,
Bár reméljük
az
Örök életet.
Ha már nem leszünk,
Minden elveszett,
S
csak a lelkünk lebeg
Még egy darabig
A sírunk felett.
Nincs
értelme tán
Itt már a szónak,
Engedd meg hogy imádjalak,
Engedd
meg hogy álmodhassak
Mindörökkön Rólad.
Ámen Domine,
Úgy
legyen uram.
Akaratod szerint.
2013. 07. 12.
Én nem
karácsonykor
Szeretnék meghalni.
Családomra ünnepkor
Bút és
bajt hozni.
Két ünnep közt,
Úgy tán igen,
Az új esztendőt
már
Nem kezdeni el.
Bár télen minden
Oly rideg és sivár,
S
ilyentájt
Nagyon drága a virág
2012. 12. 25.
Meghalt a
férj,
Sír az özvegy,
Alig lát a
Könnyfátyolon át.
Magára
hagyatva áll
A díszes ravatalnál.
Élte eddig az
unatkozó
Úriasszonyok sorsát.
Ott a holttest,
S mégis...
Kit
siratna mást?
Mint saját magát!
Lopva körbenéz,
Ki és mit
lát,
Az hallik a
Sötét fátyol
Mögül szüntelen:
Mi lesz
velem?
Mi lesz velem?
2006. 02. 20.
FEKETE HUMOR
Hegyen-völgyön
siralom,
Halott van a ravatalon.
András bácsi
virrasztja,
Torkát borral locsolja.
Elfogyott sok flaska
bor,
Egyre hangosabb a tor,
Fél a sok siratóasszony.
A
dalnok mind vadabbul rikolt,
Ujját csettintve ugrik fel,
Kis
termete így nőtt öt centivel.
- Óh borzalom -
"Halál
ellen,
sej-de
Nincs oltalom"
2001.
Eljött az
ősz,
újra itt van,
hozott hűs leheletet,
komor fellegeket,
a
vén platánfa ága
meztelenre vetkezett.
Rozsdabarna rongy
ruháját
morcosan sarokba dobta,
kergetődző szélfiakkal
egy
kupacba hordta.
Dideregve várja
a ragyogó telet,
hófehér
meleg sállal,
hófödte fehér bundával
felöltöztetheted.
Pincék
mélyén szunnyad
a tüzes újbor,
ihletet ád olykor,
költő
indul messzire
a régi platánsoron.
Gallérja felhajtva
két
szárnya behúzva,
verseskönyvet takar
kopott kabátujja.
2018. november 06.
Néha az
emberek fejében
olyan sötétség van,
akár egy tehénben.
s nem
szedek semmiféle porokat,
anyám borogass...
iszom a pincehideg
borokat.
várj egy kicsit, hurka sül.
s megindultok, mint a
mieink
dühödten negyvenegyben,
Kevermes vagy Dombiratos
felé.
soha ne higgy a tömegeknek,
egyesek éljeneznek,
mások
szentségelnek,
sosem egységesek.
lényeges, hogy alakuljon a
jelszó,
minden gyerek lakjon jól,
minden ember lakjon
jól,
mindenki lakjon otthon,
anyám borogass...
ha a kupola
alatt állsz,
vezesd tekinteted a fény felé,
kiáltsd fel az
égre,
TE ISTEN...
úrrá tettél
kondul háttérben a harang
majd
zúg, mint ágyúgolyó,
mivé öntettetett,
ha jött a vihar
ki
jogosított fel arra,
hogy keresztény létedre
embereket Dunába
lövess?
hogy tízszer annyit keress,
s daráló gépeddel testeket
töress?
mindezekre miket felelsz?
megbánt bűneitek
megbocsájtatnak,
Ha meggyónod a papnak,
de el nem
felejtetnek.
híven szolgállak titeket,
szívemet lábaitok elé
terítem,
mosom lábaitok, kezeitek,
arcotok is immár,
szemetek
is, hogy lássatok tisztán.
s ti deciszámra isszátok a
féldeciket...
induljatok kárhozni pokolra,
némelyik asszony
mind egyforma.
gondoljatok az almára,
a kígyóra és a
Paradicsomra.
anyám borogass...
farkasvigyorral
nevessetek,
ájdesz bugyesz, ahogy lesz, úgy lesz.
ülök a
kemencepadkán,
lehelgetem kezeimet,
hideg van odakint.
fújom
a forralt bort,
akár a zavartoldó dalt,
ne égesse torkomat tán
ennyire.
rám mered kis unokám,
csoda kerek
szemeivel
hitetlenkedve nézi,
hihetetlen neki,
a fene a kend
száját,
abban egyszerre van hideg is meg meleg is?
anyám
borogass...
s messziről egy theremin
búsan búgó barna
hangját
hozza a hűvös szél,
megbékélést remél.
2016. 02. 24.
Márton napi
vigalom
Liba van az asztalon.
Márton bátyám siratja,
Torkát
borral locsolja.
Márton bátyám
Olyan legény
Feszül hasán
A
melles kötény
Fénylő bársony
Az ülepén
Pohár bor, kötény,
cájg nadrág
Mindenik erőt ád...
Márton napján
Libát
eszik
Kóstolgatja új borát
Megkínálja jó borivó
Barátját
Az
Isten tartsa meg a
Szokását.
Gondolataiba
mélyedve
nevén elmélkedve
maga előtt látja
a római
katonát,
Védi a kolóniát,
ki a koldusnak
alamizsnát ád
s
kettévágva köpönyegét
felruházza a mezítelent
meztelen voltam s
felruháztál
Jézust követvén
ez a hitvallás
a püspökség
nehézkes bajaitól tartva
ólban bújik el
a hívságtól
félve.
libák árultak el
hangos harsogással
alárendelted
életed
a hithű világnak
s egyházának.
utánad
lohol
ezerhétszáz éved,
a hit, s a remény.
a masinán fől
már
a nyakleves, s a ludaskása,
punya sül a remben,
libasült
illata árad a légben,
asztalon áll a jóféle kadarka
vidám
vendégre várva.
fehér abrosz, vörösbor
mindjárt rám kerül a
sor.
csak egy liter kadarka kell
hogy az ember ne törődjön
semmivel.
2016. 11. 11.
Csak egy árva
falevél
hintázik az ágon,
vidám társaival
ringatódzott
nyáron.
Zöld ruhája
új volt,
eső mosta folyton,
napszárított arcán
ragyogott a
mosoly.
Elfutott az
idő,
messzire szaladt,
néztek utána még,
fáradt madarak.
Szép ruhájuk
lassan
barnára kopott,
néha egy-egy levél
óvatlan elomlott.
Hanyatt dőlt
a földön
a sok hervadt levél,
csak egy hirdette még,
odafönt
hogy ő él.
Hiányoztak
neki
a jó társaságok,
árvaságra jutva,
csak utánuk vágyott.
Lent a
barátai
megágyaztak neki,
fáradt öreg testét
közibéjük veti.
Összebújnak
fázva,
mind a hű pajtások,
kiket az ősz heve
összevissza
rázott.
Kopár téli
estén
dühhel kotor a szél,
kupacban hever, amit
söprűje
összeterel.
2018. november 09.
Tó vize
csillan
Csónak ha lendül
Evezőlapátról
Csordul a
víz...
Csitulnak a parton
Homokos fövenyről
Omlik a
lábnyom.
Part menti fákról
Lehull a levél
Sárguló
színben
Úszik a vízben.
Ezüstös vértű
Hal háta
villan
Sütkérezni jött fel
A vakító napban.
Pikkelyes
páncélja
Nem védi a bajban.
Sirályhad elől
Mély vízben
illan.
Vadkacsa búvik
Nádas rejtekében
Fiait hozza
Mutatni
serényen.
Lebukó napnak
Hamvadó fényében
Megnyúló
árnyék
Piroslik a légben.
Elcsitul a zaj.
Nád dalol a
szélben.
Vízi tündér hangja
Csendül az éjben.
Hűvös ezüst
fényében
Csak a hold ragyog
Bársonyos égbolt
Gyújt
hozzá
Millió csillagot.
2006-02-26
Ha szennyes a
lelked
Mosakodjál meg
Harmat vizében
Szárítkozzál
meg
Száguldó szélben
Ha tiszta lettél
Végre, valahára
Jó
lesz ez a nap
Egy új halálra.
Megjegyzés: 2014. 10. 25.
Aranycipőt
varrt a varga,
kirakhatja az ablakba,
kisasszony és úri
dáma,
eltipeghet benne a bálba.
Erzsébet és
Katalin
mulatságára.
Visszahoznak e világba.
2018. november 11.
VIRÁGOT AZ
ÜNNEPELTNEK
ÉS EGY POHÁRKA SZEKSZÁRDI KADARKÁT
DRÁGA
BARÁTOM...
MIKOR A LELKEK GYORSAN UTAZNAK...
Születésnapodon
kívánok Neked
minden jót, és szépet,
ne is vegyed észre,
hogy
szaladnak az évek.
nyílik még tenéked
vadvirág a réten,
hol
pajkos pillangók
lebegnek a szélben,
ragyog még éretted
Göncöl
szekér az égen,
melyen a lelkek messze utaznak.
aranytálcán
kínálja a fényt
hajnalban feléd a Nap,
világítja
utadat.
éjszaka a Hold
gyémántkővel szegélyezve
vezeti
sorsodat,
oda hol élted ragyog,
bársonyos égbolt gyújt
hozzá
milliónyi csillagot.
vezessen utadon oda,
ahová a
nemes lelkek
gyorsan utaznak.
2018.
A
vers hangos linkje... elmondja Ilosvay Egyed
Katalin
https://www.youtube.com/watch?v=nUZV3UsRIlA&feature=youtu.be
A Rádio
Sydney Mozaik június 10. adásából
Ausztrália
Szenteste
fellobban
A gyertyák izzó lángja
Karácsony reggelre is
Kihűl
a vaskályha.
Megszületett a Megváltó
Rongyos istállóban.
Jöjj
kedvesem,
Ülj az ölembe
Utoljára nézzél a szemembe
Halványuló
fényét
Látod-e?
Ezentúl
fehér botot veszek a kezembe
Fekete kalapot teszek a fejemre.
Szenteste
fellobban
A gyertyák izzó lángja
Karácsony reggelre is
Kihűl
a vaskályha.
Megszületett a Megváltó
Rongyos
istállóban.
Mindkét szemedre megvakultál
Ülsz az ágyon
Várod
a karácsonyt
Várod a csodát
Az isteni bárányt,
Hogy újra
lásd
Isten szép világát
Akkor majd meglátod
Ki maradt végül
a barátod.
Szenteste
fellobban
A gyertyák izzó lángja
Karácsony reggelre is
Kihűl
a vaskályha
Megszületett a Megváltó
Rongyos
istállóban.
Kalitkában, hogy enyém maradjon
Legszebbik
madaramnak is szárnyát szegem
De ti kedveseim
Drága
gyermekeim,
Ha megértetek
Repüljetek
Ti fészket elhagyók
Óvó
szárnyaimat kiterítem felettetek.
Az nem sértene
Ha vissza sem
néznétek,
De az rosszul esne,
Ha elfelednétek.
Szenteste
fellobban
A gyertyák izzó lángja
Karácsony reggelre is
Kihűl
a vaskályha
Megszületett a Megváltó
Rongyos istállóban
Az
ige megtestesült Betlehemben
S a három királyok elindultak,
Fényes
csillag vezette őket.
Tömjén füstje lebegett a légben,
Letérdeltek
a kis Jézus elébe
Ki elhozta a reményt,
Hitet vesztett
embereknek
Az utolsó esélyt.
A mennyben angyalok kara
énekel,
Varázsgömböt szorongatsz
Vágyón a kezedben
Csillognak
a fények
Álmodozó szemedben.
A megváltás reménye
él
Megtisztulni vágyó,
Bűnös lelkedben.
Szekszárd, 2016. karácsonyán
A néző
tombol
A Kolosszeumban.
A császár arcán
Elégedett,
gúnyos
Mosoly.
Ujjával lefelé mutat.
Tán Néró?
Vagy
Caligula?
Egyre megy.
Szívem megremeg,
Mikor az álarcos
harcos
Hóhér kardját felemeli.
S nyakszirtemet szegi.
Cirkusz
kell a népnek,
S a nép jól mulat.
Csak én
fekszem,
Egyedül,
Vérbefagyva,
Legyőzötten.
Testembe
horgot akasztanak,
S kivonszol a ló.
Fáradt lelkem
is
Beszívódik a
Vértől iszamos
Homokba.
79. ELSZÁMOLÁS A LELKIISMERETEMMEL
Bedagadt az
ajtó
Vállammal nyomom be,
Vigyázva az üvegre.
Íme itt a
ház,
Ki mindig reám vár.
Hűtlen fiad
Néha hazatalál.
Sokszor
gyötör
A lelkiismeret.
Soha ne feledd
Az
emlékeidet.
Bedagadt az ajtó,
Vállammal nyomom be,
Vigyázva
az üvegre.
Megcsap a dohos szag,
Szellőztetni kéne.
Lassan
körbenézve
- Tán csodát remélve -
Lerogyok egy rozoga
székre.
Üres a szoba most.
Anyám bútorait
Elvitte az
ószeres.
Eladva
Rajta biztosan
Sokat keres.
Tudom
megszidna
Érte most a mama,
Féltett stafírungja volt
Ez a
néhány deszka.
Dió, és cseresznyefa.
Belül tintaceruzával
felírva,
Elhurcolták 1945-ben.
Konyhában a sparhelt
Sem
ontja melegét,
Alatta összegyűlött
A szemét.
Nem tudtam
olyan
Korán kelni rég,
Hogy ne lobogott volna
Benne a tűz.
S
rajta a meleg víz
Soha ki nem fogyott
Apám mindig
langyos
Vízben mosakodhatott.
Vajh hová tűnt
A forró tej
illata?
A karamell, s a vanília,
És a foszlós kalács?
A
csirkepörkölt, a töltöttkáposzta?
A szép szó, és a jó tanács?
Öröm
volt mindig
Hazajönni rég.
Vidám, boldog
Volt a ház.
S
gurult a kacagás.
Most üres a lakás.
Múlnak a napok
Szállnak
az évek.
Ez az elmúlás.
Itt a csorba bögre is,
Anyám tette
még ide,
S hiányzik a falról
Jézus ezüst feszülete.
Itt
maradt a szakadt buksza,
Az ablak párkányán,
Öcsém
buksztárcának mondta...
- Soha nem ott volt a helye -
Melyből
anyám a zsebpénzt dugta,
S apám egy százassal megtoldotta,
Csak
a mama meg ne tudja.
A távolból öcsém hangját hallom
Lassan
elhalkulva,
Ő tíz éve nem él már.
S apám kampósbotja
A
folyosó végében áll,
Indulóra,
Mint ami valakire vár,
Talán
énreám?
2007-02-11
FADD, 1918. AUGUSZTUS 29. - SZEKSZÁRD, 1994.
EMLÉKEZŐ HANGULATVERS
Hogyha ma is
élne,
száz éves lenne.
Megjárta a világot,
többet is mint
amit vágyott.
Marasztalták a gazok,
elvégezte náluk
-
mondván -
a mozigépész tanfolyamot.
Azt akarták hogy ne
legyen,
ott a vadkeleten,
de ő megmaradt nekem.
Apám mindig
nyújtotta kezét,
hogyha találkoztunk,
boldogan
fogadtam,
megtiszteltetésként vettem,
Ő volt a példaképem
nem
valami drogos celeb,
vagy fahangú rockénekes,
ahogy ez manapság
lehet.
Mindig a jóra nevelt,
a szép felé terelt,
megszerettette
velem a könyveket.
Ha írtam örült neki,
észrevettem hogy
figyelt.
Ha valamit nem kaptam meg,
annak sok oka
lehetett,
mert nem volt rá pénze,
és mindegyőnk másképp
neveltettetett.
a többi nem számos.
Szerette a huszadik
századot,
melynek elején még
karddal harcoltak a huszárok,
vége
felé már
rakétával ostromoltak más planétákat,
nem sok köze
lett hozzájuk.
Volt ő főnök is,
vagy akár napszámos.
egyébként
amit lehetett,
mindent megadott,
és megengedett.
elmentem
volna a lakodalmába
ablakos vendégnek
meglesni kintről
nézve,
hogy száll ajkáról az ének.
Ép testben ép csak a
lélek,
ép testemben épp hogy élek.
testtől a lelket
csak a
hóhér bárdja váltja meg.
a féligazság félig gazság.
Az ígéret
adósság
sok ember semmit nem ért,
és semmit sem lát meg,
misét
mondatok a szerencsétleneknek.
lármafát és harangokat félre
veretnek,
remélve hogy nem repednek meg,
ilyenkor teljes búcsút
nyernek,
Vámot szednek az ígéreteknek.
Nem állhatok egyszerre
a
barikád mindkét oldalán,
csak talán középre,
de oda mindkét
oldalról lőnek,
a szeretet jegyében.
S majd ha mi is ölnénk,
gyilkolnánk, akasztanánk,
nem lennénk különbek tőletek,
mi is
hasonlatosak volnánk veletek.
Eltűnődöm egy gondolat mélyén,
hová
lesz az olvadt hóból a fehér?
Vize beivódik a földbe,
fehérje
eltűnik a semmibe?
Nem ezt mondja az
Anyagmegmaradás
törvénye.
Anyag nem vész el,
nem keletkezik,
csak
átalakul.
Talán ez rá is vonatkozik,
apaföldé válik
ott
legalul.
Hogy megtaláljuk az igazgyöngyöt,
sokszor le kell
menni
a tenger fenekére,
de nem szabad ott maradni
sohasem
örökre.
Mindig meleg volt
apám keze,
de hűvös lett mikor
elment.
Hitünk szerint a mennybe.
Gyermekkoromban
Éreztem
hogy szeretett,
Fogta, simogatta
Arcomat, s kezemet.
Tőle
örököltem
A nevemet, s
A szelíd lelkületet.
Örültem hogy
ilyen apám lehetett.
Én választottam magamnak,
mikor elhagytam
a fellegeket.
Amit az életről tudok,
Tőle tanultam.
S a
kezét mivel
Óvón terelgetett,
Felnőtté fogadva
Nyújtotta
nekem,
Melynek mindig örültem,
Egy szép napos reggelen.
Ő
hatvan éves volt,
Akár mint most magam,
Én tizennyolc
lehettem.
Örömmel fogadtam,
Megtisztelésnek vettem,
Hiszen Ő
volt a példaképem.
Fogadd el te is
Tőlem ezt a
kezet,
Becsülettel teljes,
Fogadd...
Amíg lehet,
Amíg
meleg.
Szekszárd, 2018, augusztus 29.
Ma lenne száz éves.
Mint nyálkás
hüllő
Vergődsz a forró homokon,
S közben sasnak
Képzeled
magad.
Aki kitárt szárnyakkal
Kering a magasban
Figyeli a
prédát,
S lecsap terád.
Üvöltesz,
Ahogyan az
Oroszlán
teszi,
Ha jön a
Langymeleg alkonyat.
Pedig, akár a
nyúl,
Olyan gyáva vagy.
Túlértékeled önmagad,
Puszta
léted.
Tudósaink mondják:
Ma már tudjuk.
Hamis a tézis.
Ma
úgy tudjuk.
Ez a hipotézis.
Ne ösztönösen cselekedj,
Használd
az eszedet,
Kevésen múlott,
Hogy az Isten
Emberré tett.
Meg
kell dolgoznod érte,
Ki kell érdemelned.
2018.
november 12.
SZOMORÚAN - REMÉNYKEDVE - VIDÁMAN
Ha mindkét szemedre megvakultál...
Ha mindkét
szemedre
Megvakultál,
Ülsz otthon
Az ágyon,
Várod a
csodát,
Hogy újra lásd
Isten szép világát.
Hiszen
Mindent
megtettél,
És már
Nem tehetsz mást.
Akkor majd
Meglátod,
Ki
maradt végül
A barátod.
Az ajtó
mellett
Halott Apám
Kampósbotja áll.
Indulóra,
Mint
ami
Valakire vár.
Talán énreám?
Gyere
Kedvesem
Nézz utoljára
Még egyszer a szemembe.
Elhaló
fényét
Vajon látod-e?
Emlékeimbe
Utolsóként
A Te
arcodat
Véstem be.
Ezentúl
Fehér botot
Veszek
a
Kezembe,
S fekete
Kalapot
Teszek a
Fejemre.
2015
Vakon
Sötétbe
nézek
Nem látlak Téged
Érzem a lélek
Bűvöletét.
Elmúló
évek
Örökre szépek
Belülről látom
Vetületét.
Lassuló
szívvel
Remegő kézzel
Másra vetítem
Hő melegét.
Színpadi
létem
Hasonmás képem
Másra hagyom majd
Főszerepét.
Kóborló
testem
Nehogy elvesszen
Tereád bízom
Őrizetét.
Szívemmel
látok
Újra felállok
Erőt adott a
Sárban fekvés.
Sötétbe
nézek,
Nem látlak Téged.
Érzem a kezed
Ölelését.
2015
Másságom
Azt gondolod
rólam:
Más vagyok?!
Igen!
Hiszen egyre szűkebb
Résen ér
szememhez
A világosság.
De azért én ugyan úgy
Gondolok
Terád.
Ne félj tőlem,
Hidd el nem zavarok,
Csupán csak nem
látok.
Hiszen valamiben
Mindenki más.
Van aki sánta,
Van
aki béna,
Van aki néma.
De olyan is akad,
Aki lát.
Én is
átélhetek
Ezernyi csodát,
S végül is:
Van nekem egy
titkom,
Elárulom
Ez az én másságom.
Senki nem tudja,
Hogy
mikor álmodom.
2015
Megjegyzés: Pályázati alkotás első helyezett 2015
TISZTELT BARÁTAIM...
Na ugye, hogy ugye? milyen izgalmas és szép volt.
Ha, mondjuk nem osztják ezt a nézetemet, legalább abban reménykedem, hogy változatosan izgalmas olvasmány.
Ha tetszik, ha nem, mondják el nekem, és a könyv tartalmát osszák meg másokkal is.
Igazán örömömre szolgált, mikor többen is megírták véleményüket könyveimről, és még Kínából is írt egy olvasóm, aki rendszeresen olvasott fel könyvemből gyermekverseket, hogy hadd halljon pár magyar szót is az a gyermek. Más földrészekről is jön tetszésnyilvánítás, pl. Ausztráliából, Amerikából, de leginkább az esetleges díjaknál a közönség szavazatai a mérvadóak, hiszen ők ösztönösen érzik, hogy tetszik-e valamelyik írás.
Elsődlegesen a hazai közönséget próbálom megérinteni, hiszen tudom, hogy senki sem lehet próféta saját közegében.
A hivatásos és önkéntes kritikusok mindig más szempontok szerint bírálnak, még az élő fába is belekötnek, akár egy pontba és vesszőbe is.
Előfordulhat, hogy ugyanaz a vers máskor olvasva más érzelmi hatást vált ki valakiből, meghatározó lehet pillanatnyi hangulatvilága.
Köszönöm kedvességüket, hogy idejük egy részét olvasásra fordították, hálás vagyok érte.
Ha visszatérnének, alkalmuk nyílhat az elmélyülésre.
A felületes olvasás nem visz messzire.
Őszinte hívük... Nagy Vendel
Szekszárd 2018. november 12.
VÉGE, ENDE, KONYEC, FIN, END, FINÍTÓ.