---

Tartalom

ELŐSZÓ

1. A PÁRTÁLLAM MEGGYENGÜLÉSE
1.1. Az előzmények
1.2. Kitekintés. Rövid szellemi előtörténet
1.2.1. A népi írók mozgalma
1.2.2. A magyar népi mozgalom elhelyezkedése az európai eszmetörténetben
1.2.3. A magyarországi polgári radikalizmus ideológiája
1.2.4. Neoliberalizmus, marxizmus és polgári radikalizmus
1.2.5. A magyar polgári radikalizmus és a hasonló külföldi mozgalmak
1.2.6. A népi-urbánus vita
1.3. 1985 - változások a Szovjetunióban. Átalakuló külpolitika
1.4. A belső átalakulás kezdetei

2. A MAGYAR DEMOKRATA FÓRUM GENEZISE
2.1. Új nemzedék a szellemi életben
2.2. A Tiszatáj és a Bethlen Gábor Alapítvány
2.3. Az Írószövetség közgyűlésétől a lakiteleki találkozóig

3. A SZABAD DEMOKRATÁK SZÖVETSÉGÉNEK GENEZISE
3.1. Erkölcsi indíttatás: értelmiségi alku helyett ellenzéki magatartás
3.2. Személyes indíttatás: tudományos felkészültség és kutatóintézeti szocializáció
3.3. A monori találkozó
3.4. A Duna-mozgalom és a Duna Kör
3.5. A Soros Alapítvány
3.6. A Szabad Demokraták Szövetségének megalakulása
3.6.1. A Hit Gyülekezetének szerepe
3.6.2. Intermezzo

4. A FIDESZ GENEZISE
4.1. Szakkollégiumok, klubok
4.2. A folytatás igénye
4.3. A szerencsés politikai pillanat

5. 1988 - AZ ÁTALAKULÁS KEZDETEI
5.1. Az MSZMP átalakulása és a szociáldemokrata kísérlet
5.2. Jogalkotás az átalakuló politikai környezetben
5.3. A többpártrendszer kezdete

6. 1989 - A FELGYORSULÓ ÁTALAKULÁS
6.1. Az 1956-os forradalom és a Nagy Imre-kérdés
6.2. A határnyitás
6.3. Az Ellenzéki Kerekasztal és az MDF I. Országos Gyűlése
6.4. A jogalkotás és a Kerekasztal
6.4.1. A politikai pluralizmus kialakulása
6.4.2. A jogalkotás az átmenetben
6.4.3. Az MDF meghatározó politikusai és törekvéseik
6.4.4. A tulajdonreform
6.4.5. A megállapodás
6.5. MSZMP - a pártszakadás
6.6. A köztársaság kikiáltása
6.7. A népszavazás
6.8. 1989 összefoglalása

7. 1990 - AZ ELSŐ SZABAD VÁLASZTÁSOK
7.1. A Duna-gate botrány
7.2. Az országgyűlési választások
7.3. A paktum
7.4. A kormányzás kezdetei

8. A DEMOKRÁCIA ELSŐ ÉVEI
8.1. Beláthatatlan nehézségek
8.2. Az önkormányzati választások
8.3. A taxisblokád
8.4. Semmisség, kárpótlás, ügynöktörvény
8.5. A politikai színtér átalakulása
8.5.1. A pártpolitika
8.5.2. A Demokratikus Charta
8.5.3. A médiaháború
8.6. Antall József előrejelzése

9. ANTALL JÓZSEF
9.1. Politikai öröksége és szellemi indíttatása
9.2. Antall, Pozsgay és az MDF
9.3. A kór

10. ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KÖVETKEZTETÉSEK
11. LEHETETT VOLNA JOBBAN CSINÁLNI?
12. KRONOLÓGIA
13. FELHASZNÁLT IRODALOM ÉS FORRÁSOK
14. NÉVMUTATÓ

---

Előszó

"Lovat váltunk, gatyát váltunk, de a politikai rendszert megváltoztatjuk" - mondogatta volt Antall József, amikor közülünk valaki rendszerváltást mondott rendszerváltoztatás helyett. Ezt sokan vitatták, még többen összekeverték akkor.

Most, 25-30 év távlatából egyre biztosabban állíthatjuk, hogy a "változtatás" szó jobban megfelel mindannak, ami történt. A "történelmi pillanat" ugyanis, amely alatt megváltozott Magyarország politikai, gazdasági és társadalmi rendszere, mintegy tíz évig tartott. Tíz év az emberéletben jelentős időszak, a történelem nagy áramában azonban egy pillanat. Ezért lett ez e könyv alcíme.

Sokszor elhangzott az utóbbi huszonöt évben a panasz, hogy Magyarországon - más közép-európai országoktól eltérően - elmaradt a történelmi katarzis, nem vált egyértelművé, világossá, élessé az a pillanat, amikor a kommunizmus megbukott. Ha így tesszük fel a kérdést, akkor csak azt válaszolhatjuk, hogy valóban nem volt egyetlen nagy katarzis. De volt több. Néhány példaként emlékezzünk az Erdély-tüntetésre, a Duna-tüntetésre, 1989. március 15-re, Nagy Imre és mártírtársai temetésére, a köztársaság kikiáltására, az első szabad választásra. Különböző mértékben és módon, de valamennyi katartikus esemény volt.

Magyarországon a "létező szocializmus" nem egy nagy reccsenéssel, hanem emberek tízezreinek több évtizedes szívós munkája következtében szűnt meg, és alakult át parlamentáris demokráciává. Ebben a munkában aktívan részt vettek mindazok, akik felismerték, hogy a kommunizmus rendszere elviselhetetlen és tarthatatlan, és mindennapjaikban, kisebb és nagyobb közösségeikben e felismerésnek megfelelően cselekedtek. Tanítottak, újságcikket írtak, klubot, tüntetést vagy ifjúsági tábort szerveztek, illegális kiadványokat nyomtattak és terjesztettek, istentiszteletet tartottak, kereszteltek, tárgyaltak, jogszabályokat módosítottak. Az ellenerő mindvégig jelen volt, de a "történelem fősodrának" ellenállni nem bírt. Az a felismerés, hogy a kommunizmus megreformálhatatlan, fokozatosan növelte a változtatást akarók táborát és erejét, s bomlasztotta az utóvédharcot folytatókét. S végül a rendszer összedőlt.

2006-2010 között a Demokratikus Átalakulásért Intézet Elbeszélt történelem (Oral History) című programjának keretében több tucatnyi beszélgetés felvételére került sor az 1985-1994 közötti korszak aktív szereplőivel. A beszélgetések eredeti DVD-kazettán megtalálhatóak az intézet archívumában, másolatban a VERITAS Intézetben. E könyv hivatkozásainak nagy része ezekre az interjúkra vonatkozik. Tizennyolc beszélgetés nyomtatott formában is megjelent a Demokratikus Átalakulásért Intézet gondozásában, Felgyorsult történelem címen 2010-ben.

A szerző célja az 1985-1994 közötti évtized politikai és társadalmi folyamatainak bemutatása, különös tekintettel a rendszerváltoztatás igényére. Részletkérdésekben nem kíván "igazságot tenni", ezért nem ritka a különböző álláspontok ütköztetése, és ezért a nagyszámú idézet és hivatkozás. Mindez a folyamatok összetett voltát és a megítélés nehézségeit is jelzi. Ám a szerző saját véleményét egyértelműen kifejti mind a szövegben, mind az összefoglaló fejezetrészekben.

A tárgyalt időszak óta 25-30 év telt el. Ami akkor történt, az a mából nézve már történelem.

Ajánljuk e könyvet azoknak, akik megélték, és azoknak, akik azóta születtek, abban a reményben, hogy segítségükre lesz e bonyolult korszak megértésében.

---