---

Tartalom

Bevezetés
Kutatástörténet
Rétegtani felépítés
  A triász képződmények aljzata
  Triász
    Ladini emelet
    Karni emelet
      Felső-triász fáciesek
      Tűzköves-dolomitos kifejlődés
      Mészköves-dolomitos kifejlődés
    Nóri emelet
  Kréta?
  Eocén
    Sparnacumi-cuisi emeletek
    Lutéciai emelet
    Priabonai emelet
  Oligocén
    Lattorfi emelet
    Rupéli emelet
    Katti (=egri) emelet
  Miocén
    Akvitaniai-burdigalai (=eggenburgi) emelet
    Helvéti (=ottnangi és kárpáti) emelet
    Tortonai (=bádeni) emelet
    Szarmata emelet
  Pliocén
    Felső-pannóniai alemelet
    Felső-pannóniai-levantei alemeletek
  Pleisztocén-holocén
Tektonika
  Paleoalpi tektonociklus (mezozóos szerkezeti emelet) (A1)
    a) A geoszinklinális időszak
    b) Az óalpi orogenezis (ausztriai-mediterrán fázisok)
  Mezoalpi tektonociklus (paleogén szerkezeti emelet) (A2)
    a) Az alsó-középső-eocén epirogén jellegű mozgások időszaka
    b) A pireneusi orogén fázis
    c) A szétdarabolódási időszak kezdete
  Neoalpi tektonociklus (neogén szerkezeti emelet) (A3)
    a) A szétdarabolódás és a neogén vulkanizmus időszaka
    b) Kvarter pszeudodiapir (rögdiapir) jellegű hegységképződés
Irodalom

---

Bevezetés

A Budai-hegységgel Szabó J., Hofmann K. és Schafarzik F. óta rendszeresen senki sem foglalkozott, holott a Budai-hegység a Magyar-középhegység szerkezetkutatásának kulcspontja. Felismerve a hegység szerkezetföldtani kulcshelyzetét, valamint azt, hogy fővárosunk festői hegyvidékéről már ideje lenne tektonikai szempontból is korszerű földtani térképet szerkeszteni, a M. Áll. Földtani Intézet megbízásából 1969-től 1974-ig tektonikai reambulációt végeztem, amelynek eredményeként szerkesztettem meg azt a négy tektonikai térképváltozatot, amelyek a hegység szerkezetföldtani fejlődését igyekeznek szemléltetni.

A hegység szerkezetalakulását nyomon követve, jól elkülöníthető szerkezeti emeletek és alemeletek szerint szerkesztettem meg az egyes térképváltozatokat, amelyek a mai állapotot ábrázolják, a felettük települő szerkezeti emeletek képződményei nélkül. Ezen változatok a következők:

1. Fedett földtani térkép, amelyen pleisztocén és holocén - tektonikai szempontból is fontos - képződmények és szerkezetek vannak feltüntetve.

2. Fedetlen földtani térkép a pleisztocén és holocén képződmények elhagyásával készült, a pleisztocén szerkezeti vonalakat azonban feltüntettük - akárcsak a többi változaton a fiatalabb szerkezeti elemeket - miután azok az idősebb képződményeket is érintették.

3. Oligocén képződmények alatti földtani térkép című változat a szétdarabolódásos szerkezetalakulás előtti helyzetet tünteti fel, vagyis a neoalpi ciklus előtti képződmények mai helyzetét ábrázolja.

4. Eocén képződmények alatti földtani térkép a mezoalpi ciklus előtti képződmények helyzetét ábrázolja. Tektonikai szempontból talán ez a legérdekesebb, mert ezen a változaton látható legvilágosabban az eocén transzgresszió előtt lezajlott kréta-orogén fázisok hatására kialakult szerkezeti kép.

A térképek, mint már említettem, a mai állapotot ábrázolják, azok nem rekonstruált paleotektonikai térképek. Ilyenek a szöveg között találhatók.

A Budai-hegység tektonikájának megismeréséhez, a vertikális fejlődésmenetet ábrázoló kronotektonikai táblázat nyújt segítséget. Ezen a rétegsort, tektonikai és magmatogén eseményeket tüntettünk fel. A földtani szelvényen a hegység belső felépítését szemléltetjük. A szövegben a rétegtani rész célja a térképeken feltüntetett képződmények ismertetése, de a hangsúly a fejlődéstörténeti és tektonikai leíráson van. A dokumentáció jellegű fényképanyag a fejlődéstörténeti eseményeket, jellemző kőzeteket, tektonikai elemeket, morfotektonikai formákat ismerteti.

Habár a témakör igen nagy, igyekeztünk azt rövidre fogni és tömören közölni mondanivalónkat. A részletekre vonatkozólag az irodalomjegyzékben feltüntetett munkákból kaphat választ az olvasó.

Budapest, 1974. december
Dr. Wein György

---