---

Tartalom

ELŐSZÓ

I. A XX. SZÁZAD ELMÉLETI JOGTUDOMÁNYA
Szabadfalvi József: Kísérlet az "új magyar jogfilozófia" megteremtésére a 20. század első felében
Somló Bódog esete a pécsi jogakadémiával
Bevezető gondolatok Somló Bódog állambölcseleti feljegyzéseihez
  1. Arisztotelész
  2. Augustinus
  3. Állambölcseleti jegyzetek
Moór Gyula
Moór Gyula a napisajtóban
Horváth Barna, a magyar és a nemzetközi jogtudós
Az utókor szakmai ínsége
Losonczy István, a filozófus jogtudós
"Magyarok a nagyvilágban". Nékám Sándor (1905-1982), a jogi személy, az afrikai szokásjog, a komparatisztika kutatója
Látásmódok a Schmitt-problematikában
Halász Aladár (1892-1966)
Kulcsár Kálmán jogszociológiai úttörése
Peschka Vilmos jogfelfogása
Egy organikus jogszemlélet lehetősége a marxista jogelméletben
Lukács és a jog ontológiai világképe
Pályakezdés az MTA Állam- és Jogtudományi Intézete Jogösszehasonlító Osztályán
Igazgatói pályázat az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében 1990 szeptemberében
  Az MTA Állam- és Jogtudományi Intézete tudományos programja megvalósítását illető koncepció
    Néhány megfontolás a belső és külső kapcsolatrendszer újjáépítéséhez
Egy akadémiai jogtudományi intézet kilátásairól

II. TANULSÁGOK A JOGÁLLAMI ÁTMENET SORÁN
A rendszerváltozás sorsfordító évei
"Méltón a sorshoz, alkalmas a küzdelemre"
  1. A tudás kérdésessége
  2. Jelenlétünk a világban: vállalás és tudatosság kölcsönhatása
  3. Mentalitás és politikai cselekvőképesség összefüggése
  4. A társadalomtudományi tudás specificitása
  5. A jog példája
  6. Interiorizált tudásalap
  7. Euro-atlanti világunk mai válsága
A szekrények nem csontvázaknak valók
Nehézségek az alkotmányos átmenetben
  1. Az átmenet alkotmányos komplexitása
  2. Intézményes hallgatás versus törvényhozói állásfoglalás?
  3. Elévülhetetlenség és elévületlenség: eltérő intézmények hasonló csapdahelyzete
  4. Következtetés
Búcsú az elévüléstől?
Elévülés? Visszaható törvényhozás?
  1. Előzmények
  2. A megoldás és problematikája
  3. Tanulság
  4. Jogtechnika és neutralitás
Volt-e egyáltalán szocializmus?
Az élethosszig tartó juttatásokról
Civil szerveződések - állami politikák
Felelősségünk jövendő generációkért
Múltkutatás, jövőkeresés Közép-Európa jogában
  1. Közép-Európa jogi hagyatéka
  2. "Új társadalom építése"
  3. A jogalkalmazás szocialista szemlélete
  4. Jogtechnikák
  5. A jogtudomány állapota
  6. A technika semlegessége
  7. Bíráskodás
  8. Eszmények és gyarlóságok
A joguralom és színeváltozásai

III. A JELEN PERSPEKTÍVÁI AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ JOGI KULTÚRA FÉNYÉBEN
Theatrum legale mundi
  1. Előzmények
  2. Javaslatok
  3. Taxonómia megkísérelhetetlensége, avagy gyakorlatiasság a jogok feltérképezésében
  4. A sokszínűség mint emberlétünk alapminősége
Jog és kultúra összehasonlító perspektívából
Comparatio a jogtudományban s a jogi oktatásban
  1. Az én és külvilága: a megértés kérdése
  2. A kérdés voltaképpeni értelme
  3. A comparatio iuris mint tudományos tevékenység és mint oktatási irány
  4. A világban elfoglalt saját hely, az én-kép centralitása
  5. A jogcsalád-problematika
  6. Sikerek és eredmények
  7. Összegzés
A jogösszehasonlítás kalandja, avagy centrumok/perifériák viszonylagossága
Népszokások mint kollektív én-reprezentációk
  1. Elő-élmények
  2. A jog matériája
  3. Nemzetkarakterológia?
  4. A jog nemzetkarakterológiája?
  5. Összegzés
Jany János: Mítosz és valóság

IV. KATOLIKUS EGYETEM
Egyetemi létünk éthoszáról
Egy közös vállalkozás íze
Jövőalapozás közös szándékkal a katolikus egyetemi jogászképzés beindulásakor
Búcsúírás
Tudásban hit, hitben tudás

A TANULMÁNYOK FORRÁSA
TÁRGYMUTATÓ
JOGFORRÁSMUTATÓ
NÉVMUTATÓ

---

Fülszöveg

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem, majd Jog- és Államtudományi Kara alapításában közreműködő, majd a Magyar Akkreditációs Bizottságtól "Kiválósági Hely" címmel felruházott Jogbölcseleti Intézetét megalapító és emeritáltatásáig vezető, pályája megalapozásában a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetében immár több, mint fél évszázada munkálkodó, Széchenyi-díjjal elismert szerző többségében az utóbbi évtizedből származó elméleti-jogi írásokat gyűjtött újraszerkesztetten kötetbe, számos még nem publikált tanulmány kíséretében.

A jelen kötetben jogbölcselők s életműveik jelennek meg, kontrasztálva a változások jegyeivel, amik a mi tájainkon a közelmúltban sűrítve jelentek meg, mint az ún. jogállami átmenet elméleti-jogi feldolgozásra váró neuralgikus kérdései. Amikről tudjuk, hogy mivel nem hosszú idők organikussá váló lassú változásokból alakultak, hanem radikálisan gyors átállások kényszere folytán jöttek létre, erőteljesen vetik fel a megalapozás, az igazolhatóság kérdését. Ezekhez járul az összehasonlító alap, mely tudatosítja, hogy az ember teremtette világ univerzumában jogi kultúráink eddig is eltérő, s természetüknél fogva esetleg egymást kizáró rend-eszmények valóra váltásán munkálkodtak. És nem utolsó sorban ebben a honunkban megélt átalakulási folyamatban jött létre Magyarországon a katolikus egyetem, mely szervezetileg is, intézményesen is új megközelítésekre, a látásmódjából adódó érzékenységek megélésére törekedett, amely várakozásoknak fokozatos megerősödése folyamán nem csekély részben eleget is tett.

A dolgozatok hátterében a mai globalizálódó világ áll, mely egyre erősödően a jog nyelve helyett jogosultság-nyelvről, rendszert képező jogi komplexitás helyett emberjogiságról, a jogon belüliséget létrehozó tételezés akarati aktusának alkotmányos eljárásszerűsítettsége helyett pedig informális nyomásgyakorlás előtérbe kerüléséről szól - s ezáltal nemcsak a jog puhításáról, gyakorlati feloldásáról, de egyszersmind az eddig formailag kötött jogon belüli manipulálhatóságnak szabad, jogtól és államtól független erőközpontok általi tetszőleges manipulálhatósággal való felváltásáról. Márpedig napjaink valóságában jobbára nem is tételezettségben él immár jogunk, hanem alkotmányjogiasító és/vagy emberjogiként állított követelések kavalkádjában, melyek parttalansága nyilvánvalóan kialakult keretek bomlasztását s így garanciális alapok eltűnését vonja maga után - túl azon a redukcionizmuson, amivel a dolgok összetettségének a jogrendszeren belül is differenciált kezelése lehetősége helyett bármely szimplifikáló, homogenizáló, egyetlen nézőpontra visszavezető eljárásmódja óhatatlanul jár. Vajon tényleg újraszabjuk-e a társadalmat alkotó emberi kötelékeket, hogy absztrakt embereszményre formáljuk a jelen és a jövő egyedeit?

---