---

Tartalom

Előszó
Első Szakasz. A' betűkről, 's azoknak kimondatásokról
Második Szakasz. A' név-mutatókról
Harmadik Szakasz. A' Nevekről
Negyedik Szakasz. Nevek' szármozása
Ötödik Szakasz. A' mellyékes nevek Hasonlíttása
Hatodik Szakasz. A' Szám Nevekről
Hetedik Szakasz. A' névmássokról
Nyóltzadik Szakasz. A' birtokos nevekről
Béfejezés

---

Előszó

Meszsze a' másoknál jobban tudás képzeletétől, meszsze a' mások által végzett Munkák ótsárlásától; egyedűl a' Tanulókon lehető könnyíttés vétete velem tollat, e' rövid Útmutatásnak írására. Átalános különözést e'ben senki sem fog találni, de ollyat igen, mellyben sokan nem egygyeznek. Ezt nem viszketegség szüli, hanem amaz állandó szabás, melly szerént én a' gyökértől nem távozom a' származottakban is mind a'dig, valamíg kéntelenség nem bír a'ra. A' kétségesekben Atyáinkat követem. Nem makatsság ez, hanem mély tisztelet mind az eránt, valami tsak az ősiség béllyegét viseli. Illy esetekben inkább a' nemzetiséghez ragaszkodom én, mint sem az idegen szokáshoz, mert amaz örökös, e' pedig tsak kőltsönözött, 's gyakran szerentsétlenül alkalmaztatott. Miért tsúszott be a' közelebb múlt Századokban élt Tudóssainknak írásaikba a'nyi latinismus? - Koránt se a' nyelv bővittés volt nálok a' fő szándék, mert az a'kor még talám tsak eszébe sem jutott senkinek is; - hanem a' római nyelv tanúltatása, 's az e'ből következett szórúl szóra való fordíttás. Vegyük például Janua Lingvae Latinae § 761. "Omnis dimensio fit per triangulum" így fordíttva: "Minden mérés lészen az három szegleten" Ha a' Januába tetszett volna az eredeti nyelven írónak igazábban tenni: "Omnis dimensio fit ope trigonometriae" bizonyosan a' fordíttás is helyesebb lett volna. A' tanítványok taníttójok szájából meghallván 's megtanúllván egyszer a' hibás Magyarságot, később tekintetbe sem vették az első okot, hanem magok kénnyekből is éltek véle, sőtt talám még ékességnek tartották. Illy nagy ereje van a' megszokásnak, illy vonszó hatalma a' tanítók példájának! Itt, ha valahol igaz, igaz a' Horátz állíttása:
"Quo semel imbuta est recens servabit odorem
Testa diu" - Ezért kell Ifjainkba mindeneknek előtte igaz tudományt tsepegtetnünk.

Hogy egy illyen Munkára elmúlhatatlan szükségünk légyen, egy szívvel vallja az egész Nemzet; de ha titkolnánk is, ezer tapasztalás bizonyítaná. Egyéb aránt én magamnak tsalhatatlanságot nem követelek; a' szerentsésebb nyomozót utánnam szint' olly tisztelettel fogadom, mint a' millyennel viseltetem azok eránt, kik előttem tették ditséretes fáradságaikat. Hogy némelly nyelv taníttókat megneveztem írásomban, kéntelen vóltam vele, különbben ki tudná eltalálni mit nem hagyhatunk helyben. A' hibát illy esetekben kimutatnunk, hazafiúi szent kötelesség -
"Licuit, semperque licebit
Parcere personis, dicere de vitiis." - De mind e' mellett is, káromon tanúlva, félek én az illy igaz mondás következésétől; 's ez az oka, hogy most, tsak mintegy mutatóúl, az Első Rész Kiadásával zárom Munkámat. E'nek elfogadtatása vagy megvettetése határozza meg a' hátra maradt Részek sorsát.

A' Nemzetnek jótévő angyala vezéreljen bennünket egygyet-értésre, melly egyedül eszközlője az igaz nagyságnak; de ha minden igyekezet mellett sem érhettjük ezt el, legalább tűrjük el egymást: írjunk szépet és jót; eggy-két betűnek különbbözése, soha sem fogja belső bötsétől megfosztani igyekezetünket.

---