Publius Cornelius Tacitus
Tacitus fönmaradt összes művei
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
I. KÖTET.
1. A fordító előszava
2. Tanulmány Cornelius Tacitus életéről és műveiről
3. Átnézete Róma történetének Julius Caesar halálától Augustus végéig
4. Évkönyvek, 16 könyv. Tiberius trónraléptétől Nero haláláig
II. KÖTET.
1. Történetek, 5 könyv. Galba, Otho, Vitellius harczai a trón birtokáért. Vespasianus uralkodásának eleje
2. Agricola élete
3. Germania
4. Beszélgetés a szónoklatról
Előszó
...
Mintegy hat év óta egyéb foglalkozástól szabad óráimat szenteltem annak a szeretettel ápolt eszmének megvalósítására, hogy Tacitus összes munkáit magyar fordításban bocsássam a classikus irodalmat kedvelő hazai közönség elé. Régi, még gymnasiumi tanuló koromban gyökerező lelkesedés vonzott a nagy római történetíróhoz, s ösztönt adott újabb meg újabb olvasás útján műveinek szépségeiben s előadásának hangúlatában elmerűlni s megszerezni magamnak azt az ünnepi élvezetet, melyet a mindennapi élethivatás foglalatosságaiban fáradozó embernek a jeles költők és írók szellemével való társalkodás nyújtani szokott.
Először Agricola életét, ezt a remek rajzot kisérlettem meg magyarul visszaadni, melynek különben már egy régibb fordítása megjelent hazai nyelvünkön. A Gyulai Páltól szerkesztett "Olcsó Könyvtár" egyik fűzetében látott fordításom napvilágot, és egy szakbeli folyóirat birálata által nagyon elismerő méltánylásban részesűlt.
Most azonban, midőn Tacitus összes ránk maradt műveinek magyar kiadásával állok az ó-kori classikus irodalommal foglalkozó vagy abban gyönyörködő közönség elé: szükségesnek tartom kifejezni, hogy tudatában vagyok mindazoknak a nehézségeknek, melyekkel egy ó-kori írónagyság művének ama letűnt kulturvilágból a mi műveltségünk talajába való átültetése jár.
...
Távol vagyok azonban attól a hittől, hogy Tacitus műveinek általam készűlt magyarítása minden igénynek megfelelő volna. Ha úttörő kisérletnek beválik, melyet a mainál nagyobb virágzásra emelkedendő hazai classikai tanulmány majdan jobbal fog helyettesíteni: akkor sem végeztem érdemtelen munkát. Talán tőlem is telnék tökéletesebb, ha még ráérnék a horatiusi szabály szerint vagy kilencz évig félretenni, újra meg újra átnézni, s itt is ott is javítni s csiszolni a fordítás szövegét. Kitűzött czélom az volt, hogy nemcsak az ó-kori classikus irodalommal foglalkozóknak, a kik eredetiben is olvashatják, hanem általában a történettudományt meg a szép prózát kedvelő művelt közönségnek adjam kezébe magyar nyelvünkön e históriai remekműveket. Nem forgott ellenben szemem előtt az iskolai oktatás czélja, oly módon, hogy gymnásiumi tanulók előkészűletre használhassák fordításomat; míg ellenben az érettebb ifjúság magán olvasmány gyanánt lelki épűléssel fogja forgathatni a magyar Tacitust, valamint a classikus nyelvek tanárai is hasznát fogják venni a szöveget kisérő jegyzeteknek s magyarázatoknak.
Föladatom körén kivűl állónak tekintettem az önálló szövegkritikát. A német tudományos buvárlat által tisztázott szöveget, főleg a Halm-félét vettem fordításom alapjául. Számos olyan hely van azonban, mely romlás vagy kisebb hézag következtében vitás, homályos és kétes értelmű. Ily esetben csatlakoztam ahoz a magyarázathoz, mely nézetemhez közelebb állott, s a szükséghez képest jegyzetben meg is okoltam a magyarításban követett eljárásomat. A jegyzetek, melyekkel a szöveget kisérem, kétfélék: vagy olyanok, melyek az olvasónak azonnal való rövides útbaigazítását czélozzák, pl. a régi helynevek mai alakját jelzők, s ezeket mindjárt a lap aljára tettem; vagy tárgyi magyarázatot tartalmazók a régiség-, jog- és alkotmánytan köréből, esetleg subjectiv észrevételeket; s ezek minden egyes könyv után következnek. Lehetőleg rövidre igyekeztem fogni ezeket is, mert a bővebb kibocsátkozás erősen megnövelte volna munkám terjedelmét.
Végűl számot kell még adnom azokról a pótlásokról is, melyekkel a Tacitus műveiben a sors mostohasága által okozott (habent sua fata libelli) hézagokat kitölteni szükségesnek tartám. Az Annales V., VI. és XVI. könyve hiányzó részeinek, valamint a teljes egészökben elveszett VII-X. könyvekben foglalt eseményeknek hézagait igyekeztem e pótlásokkal áthidalni, melyek - különben is röviden tartva - egyátalában nem lépnek föl azzal az igénynyel, hogy az eredetinek e szakadékokban elveszett kincséért kárpótlást nyujtsanak; csupán csak a történelmi események széttépett fonalának összekötésére valók, és külön betűszedéssel is mutatják eredetöket. Német fordítások is adnak ily pótlásokat. Brotier Gábor franczia író pedig 1771-ben Tacitus munkáinak párisi kiadásában, a nagy szerzőt utánozva, latin nyelven írta meg e supplementá-kat, melyek azután különálló kiadásban is napvilágot láttak Prágában 1774-ben. Brotier e supplementumairól mondja jó Budai Esaiásunk "Régi római vagy deák írók élete" cz. munkájában (Debreczen, 1814. 261. lapon), hogy "nem Tacitusi módonn" vannak megírva. - Nem pótoltam ellenben a Historiák-nak az V. könyv közepétől mindvégig elveszett könyveit, mivel ott semmi folytatólagos töredék nem maradt ránk, s bele kell nyúgodnunk abba a veszteségbe, hogy az elbeszélés folyamata mindjárt a Flavius-császárok elseje Vespasianus uralkodásának kezdetén véget ér, s a további események rajzát Vespasianus, Titus és Domitianus korából nem olvashatjuk Tacitus tollától megírva.
Tacitus munkáit magyarúl nem azon sorrendben adom, a mint ő megirta, hanem az elbeszélt történelmi események kronológiai rendjét követve, előre helyezem az Annalest; ennek folytatását képezik a másod sorban következő Históriák. Harmadikul sorakozik Agricola élete, mint a melynek tárgya Domitianus korából van merítve. Végűl jön a Germania, ez inkább ethnografiai, mint történelmi munka, meg a Dialogus, a szónoklás művészetéről szóló értekezés, mely véleményem szerint nem is Tacitustól származó irodalmi termék.
Nem végezhetem azonban mondandóimat a nélkül, hogy hálás köszönetemnek kifejezést ne adjak nagym. dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak kegyes pártfogásáért, melylyel lehetővé tette, hogy midőn ily jelentékeny munka közzétételére magán kiadóczég nem vállalkozott - a tudományegyetemi jóhírű nyomda útján hozhassam nyilvánosságra már egy év óta kéziratban készen heverő fordításomat.
Budapesten, 1903 márczius havában.