---

Tartalom

AMIT ELŐREBOCSÁTOK
MINTHA-ÖNÉLETRAJZ 1966-BÓL, AMIKOR BUDAPESTRE KERÜLTEM, A CORVIN TÉRRE, A NÉPMŰVELÉSI INTÉZETBE

1966 MÁSODIK FELÉBEN
Hogy kerültem az Intézetbe, és mi okból, és mi végett
Az Intézet, ahová érkeztem
És én?
Gyűjtöm a tapasztalatokat
A négy remek szakember, kollégáim
Én meg rendezek
Magánélet, külön élet. Év végére aztán együtt

1967-68
Az Intézet irányításáról és irányítóiról
Új felismerések. Színpad helyett pódium. A komplexitás-vita
A kultúrpolitika szeszélyes, de én lépek
Somlai Pálról
A pódiumi színjátszás és a popularitás felszabadította az amatőröket.
Az egri tanácskozás. Csapatot szeretnék
Az Oratóriumi Napok és a Görgőseke
A Görgőseke és a hatalom
Az Óriástök. Politikai botrány
Az Óriástök története színesen
Bucz Hunorról külön is
Felemásság a kultúrpolitikában
Országos Bemutató Színpad. Az előadásokhoz hatásfelméréseket kapcsoltunk
Az Intézet és a diákszínjátszás
A Csurgói Diákszínjátszó Fesztivál
Születésének körülményei, és a diákszínpad-vezetők siófoki konferenciája
Színjátszó Karnevál Egerben
Első külföldi utam a csehszlovákiai magyarokhoz, Komáromba
Jártomban-keltemben
Az 1968-as politikai eseményekről, melyek később éreztetik a hatásukat
Két évig a Postás Színpaddal
A család mellettem

1969-1971
Folytatódik a társadalom problémáira figyelő, új kifejezési formákat kereső színjátszás. Itt a magyar avantgárd
Találkozásom a nemzetközi színjátszó mozgalom legjobbjaival, az avantgárddal. Fesztivál Wroclawban. Hatása hazánkban
Továbbképző tanfolyamokat indítunk az új színházi nyelv elsajátítására
Bicskei Gábor
A Visegrádi Színjátszó Napok
Soha annyi fesztivál
Fábián Zoltán az Írószövetség titkára, nekünk segítő partnerünk
Képzések, továbbképzések
Bácskai Mihályról
A Kazincbarcikai Nemzeti, Nemzetközi Színjátszó Fesztivál. Szerettem emlegetni, miként is született meg ez a máig funkcionáló nemzetközi találkozó fórum
Az első kazincbarcikai találkozóról, jó hangulatáról, az új rendezői tehetségekről
Szóljatok szép szavak
És egy kutatási eredmény
A hronovi fesztiválon. Találkozás a korszerűnek gondolt gyermekszínjátszással és a felkészülés során alkalmazott módszerrel, a drámapedagógiával
Kapcsolat az AITA, azaz az Amatőr Színházak Nemzetközi Szövetsége főtitkárával. Hamarosan a szervezetbe is belépünk
Maróti Gyula magasabb beosztásba távozik, én meg osztályvezető leszek
Osztály(vezetői) program. A kollégákról meg az irányításról
Új munkatársak az osztályon
Demokratikusan próbáltam irányítani
Rencz Antallal dramaturgiát írunk
Új korszak a rendezésben. Megszületik a Vári Színpad. Avantgárd volnék?
A Perlő énekről, a rendezés hogyanjáról
A egykori színpadosok, ma
Kosa Vilmáról, a feleségről meg az anyáról
Hétvégi telket vásárolunk Nagykovácsiban

1972-1975
Megtorpant a gazdasági reform. A kultúrairányítás egyfelől nyit az ifjúsági kultúra irányába, másfelől meg adminisztratív eszközökkel él. A jelenség mögött a hatalmon belüli konfliktus áll
Helyzetünk az Intézetben
Ekkor érkezik Aczél György embere, az új igazgató, Vitányi Iván
Az amatőr színházak utolsó nagy korszaka. Az 1974-es barcikai fesztivál. A hivatásos szakma is támad. Egyesek elhagyják az országot, mások profi színházakhoz szerződnek
Pedagógiatörténeti esemény. A drámapedagógiáról 1972-ben a Pécsi Gyermekszínjátszó Fesztiválon. S a folytatásról
Az első kísérleti tanfolyamok Makón, Mohácson és Budapesten
Gabnai Katalinról
A versmondás gazdájaként. Mindenütt szavalnak, úttörő szemléken, diáknapokon, rétegfesztiválokon, Ki mit tud-on, nagy költők évfordulóihoz kapcsolódó televíziós versenyeken
A győri Radnóti Szavalóversenyről
A széljegyzetben sem
Munka az osztályon. Minden új törekvés támogatása. A zenében, táncban is
Mi történik a Vári Színpadon. Sikerek és támadások
Weöres Sándor és Örkény István az előadásunkon
A színpadosokról ismételten
Be akarnak szervezni
Véletlen, hogy kapcsolatba kerülök nyugati magyar egyesületek képviselőivel, s körükben is taníthatok. Az Anyanyelvi Konferencia és a Nyelvünk és Kultúránk
És a család?

1976-1982
A szektás baloldal politikai nyomásának megszűnésével Vitányi helyzete megerősödik. Liberális autokrata, mondtam egy értekezleten. A híveit segíti, a régieket kiszorítja
Bánszky Pál elmegy, én partszélre kerülök, avagy mért lettem szálka
Személycserék a középvezetésben
Ki miként gondolkodott - névváltozáson estünk át - az immár báb- és színjátszónak nevezett osztályon
Létrehozzuk az Amatőr Színjátszók Országos Tanácsát, az elképzelések megfogalmazásába és a cselekvésbe bevonjuk a választott társadalmi vezetőséget, és tesszük a dolgunkat, írunk, oktatunk, vizsgálódunk, minősítünk, külföldi kapcsolatokat építünk
Az Amatőr Színjátszók Országos Tanácsa
A második gazdaság és a színjátszás. A színjátszó csoportok száma tovább fogy
Amatőr értékek a profiknál
Nánay István
A diákszínjátszás 1976-1982-ig
Leszkovszki Albin egyik rendezése
A drámapedagógia megjelenését korszakos jelentőségűnek gondolom. Polgárt nevelhetünk a puha diktatúrában
Tárgyszerűbben ugyanerről
A pécsi találkozón kitűnő emberekkel találkozom és kötök ismeretséget
Mezei Éva a pécsi gyermekszínjátszó szemináriumról (Népművelés, 1980. szeptember)
Kinek, hol, mire van füle
Megjelenik a Szín-kör-játék könyvem és még két drámapedagógiával kapcsolatos műhelytanulmány
Trencsényi László
Hivatalos külföldi utakra küld a Minisztérium
Kubában
Grúziában
Moszkvában
Takaréklángon dolgozom a Vári színpadon
Az Anyanyelvi Konferenciákon
Nagy Pálról, meg ennek apropóján másról is
Magunkról

1983-1989
Az Intézet alakítgatása meg a politika
A mi reakciónk
Az osztályunkon mindenki alkotó módon teszi a dolgát. Magam a hangsúlyokat máshová teszem
Milyen viszonyok közt is éltünk
Vitányi Iván gondolatai 1987-ből, a kulturális reformtörekvésekről
Egy országos értekezlet tanulságokkal. A központi szervek engedékenysége, igazgassa magát az amatőr társadalom
A magyar valóság konfliktusai az élenjárók játékában
Levél a mozgalom szakembereinek a tájékoztatására. 1986-1988
És a Levél 5-ből, amely 1988-ban jelent meg
Egy úgynevezett szociodráma tábor 1987-ben
A diákszínjátszásról. Idézetek 1988-ból
A versmondó találkozókról. Kettőt emelek ki, meg a Versmondók könyvét
A drámapedagógia és az oktatás
Látom magam egy terem közepén
A gyermekszínjátszás és a drámapedagógia
A dramatikus játszóházról és a játszóházi mozgalomról
Kiadók, akikkel kapcsolatban voltunk, voltam: Múzsák, Móra
Interjúkat készíttetek jeles amatőr rendezőkkel
Írom a könyvemet, az Egy amatőr emlékezését. Megjelenik 1989-ben
Az egy-két intézeti közös alkalom, amikor tájékozódhatott az ember
Fejbe kólintott a hír, meghalt Beke Pál
A Kamarás István-féle olvasótáborok
És az Anyanyelvi Konferencián?
Megszűnt a Vári színpad. Helyette Szószínház
A Szószínházban 1980-85 között
Szentkuthy Miklósról, illetve az Udvari gyászról
Megszűnt a Szószínház is. Magamat rendezem
Az öreg ácsot palira vették
Bucz Hunor Debreczeni Tibor önálló estjéről
Nyugdíjba küldtek. Hogy mért, csak találgatom
A szenvedésből születik az új?
A Magyar Drámapedagógiai Társaság megalakításáról
Tájékoztató a Magyar Drámapedagógiai Társaságról
Váczy Zsuzsa a Kuckóban
A család és én
Huszonöt éve, hogy Tiszakürtön házat vettünk
Egy hajdani nagy kirándulás. Gondoltuk, kijár nekünk a vége felé

AZ 1989-IK ESZTENDŐ ELSŐ FELÉBEN
Mi is történt? Csak a munkáról
Még valami, amit ide tartozónak vélek

ÉS UTÁNA
Alkotásokról, amiket vállalok
Mit még?

NÉHÁNY KÉP

KIEGÉSZÍTÉS
- Naplójegyzetek -
Pécsett Mérei Ferenccel
Cséről, a besúgómról, meg a feletteséről
Egy ülésről. A hetvenes évekből. Kárpáti Kamil is jelen van, a költő
Lépjek be, javasolta Balog elvtársnő még az elején
Volt valamiféle elvtársiasan családi hangulat, amikor Ács Lili vezetett
Plebejus zamattal
Ki zsidó, ki nem, kit érdekelt
Maoistából lett liberális politikus
Inni kell, az angyalát!
Asperján és a Szóljatok szép szavak
Országos szavalóversenyeken. Juhász Ferenccel, Nagy Lászlóval a tévében
Egy tévés rendező, amikor nem rendez
A zsűri asztala mögött
Egykori amatőrök, ma neves színészek
Őt is úgy adta az ég!
Az alábbi sorokat a rendszerváltás idején írtam a Köznevelésbe
Később már lapítottam
Szín-kör-játék Óvoda
Vidéki maradtam
Ha külhonba mentem, tolmácsra szorultam
Delegáció tagja is voltam
Az Anyanyelvi Konferencia nyugati résztvevői
Nálunk, Kovácsiban. Vendégeljük a nyugatiakat
A rendszerváltás környékén. Elcsattan egy pofon
Színpadosok. Milyenek is voltunk
Az egykori színpadosok és a Kuckó
Torma Mária Ady-estje a Kuckóban
Karsai családi pantomim. Karsai Gizi és gyermekei
Bajzik György és Maliász Judit a Villanyfényben
Cserna Csaba
Bezdán József
2008-ban összejöttünk. Ezt még el kell mondani
Vitányi idején
Papp Oszkár, a neves festő
A módszerben sem voltak válogatósak
Elfogyott az arany
Naiv voltam
Ezerkilencszáznyolcvannyolcban még egy gyékényen árultunk
Pedagógusokkal ezerkilencszáznyolcvankilencben
Maradok, mi voltam, pártonkívüli
Tanítok. Kecskeméten, a Tanítóképző Főiskolán
Kérdezem: mért én?

MINTHA-ÖNÉLETRAJZ 1989-BŐL, AMIKOR ELHAGYOM AZ INTÉZETET
NÉVMAGYARÁZATOK
AKIK A KÖNYV MEGJELENÉSÉT TÁMOGATTÁK

---

Előszó

Ennek szeretnék utánajárni. Mit is végeztem harmincnyolctól, több mint hatvanig, azaz férfikorom közepétől a nyugdíjazás utáni esztendőig.

Mindenesetre megkísérelem folytatni a betakarítást, amit elkezdtem korábbi könyveimben, a Visszanéztemben, meg abban, amelyiknek ez a címe: Különbéke Debrecenben. El kell mondanom, hogy abból a huszonhárom évből, melyet most szándékozom szemügyre venni, s melyet az egykori Népművelési Intézetben (így nevezték akkor a közművelődés országos háttérintézményét) töltöttem el, tizenkettőt már végigpásztáztam a nyolcvanas évek végén, s amit akkor fontosnak tartottam megörökíteni, bátorkodtam le is írni. Egy amatőr emlékezése címmel. Olvashatta, aki tudott róla és akarta. Az említett könyv borítólapja azt is közhírré tette, hogy az idő, amit próbáltam átfogni, 1966-1978-ig terjedő. Most tehát, hogy agyamat újabb emlékezésre serkentgetem, mankóul felkínálom neki az Egy amatőrt is, merítsen belőle, de más korabeli szövegeket is, melyeket én írtam vagy más vetett papírra, s egyéb dokumentumokat is, látszódjék a törekvés - noha emlékezés ez is - a hitelességre.

Megmondom, arra számítottam, hogy a rendszerváltás utáni húsz évben majd csak lesz vállalkozó, aki megírja ennek a korszaknak a művelődéstörténetét, s benne munkálkodásomnak a történetét. Mert hogy közöm volt, jelesül közöm volt az amatőr színjátszáshoz, a diákszínjátszáshoz, a gyermekszínjátszáshoz, hangsúlyozottan a drámapedagógiához, ezen belül a Magyar Drámapedagógiai Társaság megalkotásához, s még annyi minden máshoz. Azt hittem, az én dolgom az lesz csupán, hogy még, mint élő tanú, tettestárs, kitaláló, véleményt mondok, hozzászólok. Arra is vártam, majd csak jelentkezik valaki, s meginterjúvol: hogy volt, mint volt? Azt ugyanis tudni lehet, hogy ami eredményt az említett területeken, számon tart a "szakma", sohse születik meg a könyvben tárgyalt korszak "helyzetben lévő szakembereinek" kezdeményező munkája nélkül.

Mindenesetre e könyvben megpróbálok a korábbiaknál tárgyszerűbb lenni, s álszemérem nélkül mégis jelen lenni.

És persze, nem tehetem meg, hogy ne szóljak a puha diktatúrabeli korszak politikai, gazdasági mozgásáról - mely annyira meghatározta akkori lehetőségeinket -, a rendszerváltozás előtti évek hangulatáról, hogy ne szóljak férfiakról és hölgyekről, munkatársakról, barátokról, vezetőkről, akik segítették, vagy keresztezték munkánkat, és ne szóljak az örömökről és a sérelmekről.

És szólok a színpadomról, a Vári színpadról, a korszak ugyancsak számon tartott amatőr együtteséről, tagjairól, a rendezéseimről, aztán az önálló estemről, a hivatalos utazásokról, nyugati magyar kapcsolataimról. És írok a családomról is, igaz, mértéktartással. A feleségem, Kósa Vilma ugyanis megkurtítatta velem a már megírt szöveget, mondván,hogy ne keverjem össze a szakmatörténetet a családtörténettel. Írjak az utóbbiról, ha akarok, külön, majd egy más alkalommal.

Tényleg mire ment el ez a huszonhárom év?

Olvass, olvasó!

Egy pillanat! Még el kell mondanom, hogy a huszonhárom évnyi időfolyamot, az áttekinthetőség kedvéért is, meg tartalmi megfontolásból is meg-megakasztom, mintegy fejezeteket alakítva ki ez által. A fejezetben foglaltak lényegét, hogy segítsem az olvasót, vastag betűvel kiemelem, de a szöveget alcímekkel ellátva végig is tördelem. A tartalomjegyzéket előre helyezem, hadd tudja az olvasó, mire számíthat.

A végén viszont egy külön blokkot lehet találni. Kiegészítés - naplójegyzetek - a címe. Utóbb jöttem rá, mikor a kézirattal már elkészültem, hogy az a hang, amit megszólaltatok a jegyzetekben, talán hiányzik a könyvből. Meg az a szöveg is.

És létezik még egy terjedelmes Névmagyarázat is.

A kérdést most teszem fel újra: Mire ment el ez a huszonhárom év?

Olvass, olvasó!

---