Tétel adatlapja
VisszaCÍMLAP

Fraknói Vilmos

Magyarország a mohácsi vész előtt

TARTALOM, ELŐSZÓ


Tartalom


BEVEZETÉS.
Magyarország fénykora Mátyás király alatt. - Halála után az olygarchia és a köznemesség küzdelme. - Zápolyai István és Verbőczi István. - Az 1505-ik évi végzés. - II. Lajos trónralépte. - A gyámság kérdése. - A király jellemének fejlődése. - Pártmozgalmak. - Belgrád eleste. - II. Lajos mint Csehország királya. - Mária királyné

ELSŐ KÖNYV.
ELSŐ FEJEZET. - VI. Adorján pápa. - Érdeklődése és áldozatkészsége Magyarország irányában. - Magyarországba küldött követsége. - Báró Burgio életpályája. - VII. Kelemen pápa. - Buzgón fölkarolja Magyarország érdekét. - Campeggio bíbornok-legatus és Burgio nuntius jellemzése
MÁSODIK FEJEZET. - A magyarországi pártok állása a szent-szék irányában. - Verbőczi vallásos buzgalma. - Bornemisza János. - Burgio elutazása Rómából és működése Zengben. - Burgio megérkezése Budán és első fogadtatása az udvarnál. - A törökökkel indított béketárgyalások megszakítása. - Szalkai László esztergomi érsek. - A franczia diplomatia ármányai. - A pártmozgalmak Magyarországban
HARMADIK FEJEZET. - Campeggio a nürnbergi gyűlésen. - A törökök ellen megajánlott hadi segély eredménytelensége. - Burgio Lengyelországban. - Visszatérése. - Szörény-vár veszedelme. - A pesti országgyűlés 1524. őszén. - Eredménytelen föloszlása. - A horvátországi végvárak szomorú állapota

MÁSODIK KÖNYV.
ELSŐ FEJEZET. - Campeggio Magyarországba jövetele. - Első fogadtatása. - Az ország belbajai orvoslására czélzó igyekezetei. - A császári követ eltávolítását igyekezik kivinni. - Az esztergomi érseket törekszik megnyerni. - Tomori Pál kalocsai érsek tevékenysége. - A pápai követek rábirják, hogy lemondását a főkapitányi tisztről visszavonja, és támogatják az ország védelmében
MÁSODIK FEJEZET. - A Károly császár és Ferencz franczia király közötti háború. - A szent-szék álláspontja. - Burgio fejtegetései a szent-szék olaszországi politikájáról. - Magyarország mint közvetítő a hadakozó felek kibékítésében. - A német lovagrend és a lengyel király közötti viszály. - Magyarország mint közbenjáró. - A nagymester Budán. - A porosz fejedelemség megalakulása
HARMADIK FEJEZET. - A vallási küzdelmek Csehországban. - Szalkai László terve az utraquistáknak a kath. egyházba való visszavezetése iránt. - VII. Kelemen pápa e tervet fölkarolja. - Az alkudozások megindítása. - A csehországi rendek követsége Budán. - Tárgyalások Campeggio bíbornokkal. - Az alkudozások megszakítása

HARMADIK KÖNYV.
ELSŐ FEJEZET. - A rákosi országgyűlés 1525 tavaszán. - A köznemesség kivánatai. - A király a Rákoson. - A királyi válasz. - A főrendek szövetsége. - A zsidók elleni támadás. - Az országgyűlés végzései. - A hatvani országgyűlés kihirdetése
MÁSODIK FEJEZET. - A reformátió első nyomai Magyarországban. - A magyar nemesség állása a reformatio irányában. - A reformatio pártfogói és hirdetői a királyi udvarnál. - Mária királyné és a reformatio. - A reformatio terjedésének meggátlására alkotott törvények és kibocsátott rendeletek. - A vallásosság hanyatlása Magyarországban
HARMADIK FEJEZET. - Jajcza veszedelme. Frangepán Kristóf életpályája. - Velenczei fogsága, menekülése és további viszontagságai. - A Jajcza fölmentésére küldött sereg vezetését vállalja el. - A hadjárat szerencsés lefolyása

NEGYEDIK KÖNYV.
ELSŐ FEJEZET. - A hatvani gyűlés előzményei. - Fordulat az udvar magatartásában. - A király megjelenése Hatvanban. - A hatvani gyűlés lefolyása. - Verbőczi nádorrá választatása. - A hatvani gyűlés végzései
MÁSODIK FEJEZET. - A pártok állása a hatvani gyűlés után. - A király kétszinű politikája. - A kalandosok szövetsége. - A pénzügyi helyzet. - A vizsgálat a Fuggerek ellen. - Az ország védelmének elhanyagolása. - Tomori ujabb lemondása. - Verbőczi működésének meddősége
HARMADIK FEJEZET. - A szultánnal való békekötés terve. - A lengyel király közbenjárása a portán. - Horvátország helyzete. - Frangepán Kristóf összeütközése az esztergomi érsekkel. - A király Horvátországba készűl. - A horvátországi urak alkudozásai a törökökkel

ÖTÖDIK KÖNYV.
ELSŐ FEJEZET. - Burgio igyekezetei Brodarics Istvánnak cancellárrá neveztetése érdekében. - Az esztergomi érsek magatartása. - Az esztergomi érsek bíbornokságának ügye. - Brodarics cancellárrá neveztetik. - Burgio igyekezetei Tomori Pálnak kincstárnokká neveztetése érdekében
MÁSODIK FEJEZET. - Verbőczi magatartása az Ujlaki-féle örökösödési perben. - Az alsó-magyarországi bányamunkások zavargásai. - Verbőczi küldetése a zavarok elnyomására. - A reformátió terjedése. - Mária királyné magatartása
HARMADIK FEJEZET. - Bakics Pál rácz vajda megtelepedése Magyarországban. - Tudósítások Szulejmán terveiről. - Burgio jelentése az ország helyzetéről. - A pápa segélyt kér Magyarország részére. - A magyar országtanács tehetetlensége. - Burgio visszahivatását kéri. - Tomori lemondása a kalocsai érsekségről. - Biztos hírek a törökök támadási szándékáról. - Tomori Pétervárad megoltalmazására vállalkozik

HATODIK KÖNYV.
ELSŐ FEJEZET. - A szent-györgy-napi országgyűlés előzményei. - Az udvar magatartása. - A nuntius intelmei. - Az országgyűlés lefolyása. - Verbőczi letétele és száműzetése. - Az országgyűlés végzései
MÁSODIK FEJEZET. - A király korlátlan hatalom birtokába jut. - A királyné állása. - A pénzügyi zavar. - A pápa újabb segélyösszeg küldését határozza el. - Burgio nemes ajánlata. - A hadi készületek megindítása. - Az egyházak kincseinek lefoglalása
HARMADIK FEJEZET. - Az európai hatalmak állása Magyarország irányában. - Ferdinánd főherczeg és Horvátország. - Zápolyai János magatartása. - Zápolyai és a törökök között fennálló összeköttetésre vonatkozó hírek
NEGYEDIK FEJEZET. - A hadjárat kezdete. - A magyarok tétlensége. - Pétervárad ostroma. - A király kivonúlása Budáról. - Pétervárad elestének hatása. - A pápai nuntius erőfeszítései. - A nuntius visszahívatása
ÖTÖDIK FEJEZET. - A király a tolnai táborban. - A fővezérek kijelölése. - Az ütközet elfogadása iránti megállapodás. - A magyar sereg harczvágya. - A törökök előnyomulása. - A mohácsi csata előkészületei. - Az ütközet. - A király halála. - Mária és a nuntius menekülése. - A kor jellemzése



Előszó

Napjainkban a történetirásnak új és minden eddiginél gazdagabb kútforrása nyilt meg a diplomatiai jelentésekben.

A hatalmasságok által idegen államokba küldött követek, hivatásuk természetéből folyó kötelességnél fogva, épen azokra irányozzák figyelmüket, a mik a történetiró szemeiben a leglényegesebbek. Az a föladatuk, hogy az események fejlődéséről és folyamáról, a mérvadó egyéniségek jelleméről és működéséről hű informatiókat szerezzenek, a legbensőbb rúgókat és legtitkosabb czélzatokat leleplezzék.

És habár természetesen őket is folytonosan környezi az a veszedelem, hogy saját szellemük elfogúltsága és itéletök fogyatékossága, vagy a velők szemközt álló kormányférfiak ügyessége tévedésbe ejti, - a miért is irataik, csak úgy mint egyéb okmányok, a történeti kritika tűzpróbája alá bocsátandók; - mégis küldőikhez intézett jelentéseikben, koruk vagy legalább környezetök mindenekfölött érdekes és vonzó képét tárják föl.

Alig múlt két évtized, hogy a kormányok liberalitása az úgynevezett "állami és udvari titkos levéltárakat" a tudományos kutatás előtt megnyitotta. És az által, hogy az ott ekkorig féltékenyen elzárt dús anyag így közkincscsé vált, az európai történelem, a XV. századtól kezdve, új alakot nyer.

A magyar történeti irodalom szintén érzi ezen források fölelevenítő hatalmát. Főleg Mátyás trónraléptétől kezdve, a velenczei köztársaság, a nápolyi, ferrárai és milánói fejedelmek követeinek jelentései képessé teszik a történetirót, hogy kiegészítse azon nagy hézagot, melyet az okiratok és egykorú történeti munkák hagynak. Még a II. Rákóczi Ferencz korát is, bár a fejedelemnek és tábornokainak levelezései úgyszólván teljesen fönmaradtak, az angol udvar bécsi követeinek jelentései nélkül csak hiányosan ismernők.

Természetes, hogy azon hatalmas állás, melyet a római Szent-szék elfoglalt, legátusai- és nuntiusainak, a diplomaták sorában, rendszerint a legelső és legbefolyásosabb helyet biztosította.

Pápai követek, első szent királyunk uralkodásától kezdve, sűrűn fordúltak meg hazánkban; mindig nagy befolyást gyakoroltak ügyeire; nem egyszer sorsának irányozását válságos viszonyok között, kezeikbe ragadták.

Köztudomású Fülöp fermói püspök erőteljes föllépése, a szerencsétlen Kún László irányában és reformátori tevékenysége az általa vezetett zsinatokon. Ismeretes, a következő század elején, Gentilis bibornok hatalmas alakja és működése, melynek az Anjou-dynasztia megszilárdulását köszönhetjük. Majd egy századdal utóbb ismét Cesarini Julián bibornok, a ki Várnánál, I. Ulászló oldala mellett találja sirját, mély nyomokat hagy történelmünkben. És e kötet meg fogja ismertetni a mohácsi vész előtt itt működő pápai követek nemkevésbbé jelentékeny szerepét, a sülyedő magyar állam megmentésére irányuló erőfeszítéseit.

Sajnos, a XV. század végéig csak hiányosan és töredékesen maradtak fönn a pápai követek jelentései. A Szent-szék, a legrégibb időtől nagy gondot fordított ugyan levéltárára, gondosan igyekezett megőrizni irományait; de ama viszontagságok közepett, melyeken Róma a középkorban keresztül ment, majd a pápai székhelynek Avignonba és Avignonból Rómába áthelyezése alkalmával, végre mikor I. Napóleon a Szent-szék levéltárait a franczia fővárosba szállíttatta, a történeti kincsek tetemes része elpusztúlt.

Igy történt, hogy a vatikáni levéltár - melyet a dicsőségesen uralkodó XIII. Leo pápa a történetbuvárok előtt megnyitott - a magyar királyok udvaránál működő pápai követek jelentéseit teljesebb sorozatban csak Campeggio bibornok-legátus és báró Burgio nuntius követségeinek idejétől (1524-6) őrizhette meg.

Ezen két követ jelentései az újabbkori diplomatiai iskola minden előnyeit egyesítik. Éles megfigyelő tehetség, az összes tényezők és események iránti érdeklődés, teljes őszinteség nyilatkozataival találkozunk azokban; így tehát azon kor történetére nézve a legkimerítőbb és legbecsesebb emlékek.

Ezért már a múlt század végén magokra vonták azon csekélyszámú kiváltságosok figyelmét, kik a vatikáni levéltár kincseit, bár nagy megszorítással, értékesíthették. Koller Ferencznek, a tudós pécsi kanonoknak, mikor egyházmegyéje történetéhez Rómában anyagot gyűjtött, sikerűlt Burgio jelentései gyüjteményéből, összefüggés nélkül kiszemelt hét darab másolatát megszerezni, melyeket Pray György rendelkezésére bocsátott. Pray az olasz leveleket latinra fordítva "Epistolae Procerum" czímű gyüjteményében tette" közzé.

Csak ezt a hét levelet használták föl Szalay László és Horváth Mihály, nagy történeti munkáikban. Az előbbi éles szemével fölismerte, hogy azon levelek között nagy hézagok tátonganak, és azt az óhajtását fejezte ki, hogy mielőbb teljesen bocsáttassanak közre.

Bővebben meríthetett ezen forrásból Theiner Ágoston, a vatikáni levéltár levéltárnoka, ki 1859. és 60-ban, a magyar főpapok költségén, két nagy kötetet bocsátott közre a vatikáni levéltár magyar történeti vonatkozású emlékeiből. A második kötet függelékében Campeggio és Burgio jelentéseit adja. De ezek tetemes részét mellőzte, és a közlött jelentéseket sem adta teljesen; a legtöbbekből jelentékeny és nagyérdekű részeket hagyott ki.

Ez okból mellőzhetetlenül szükséges volt végtére ezen jelentések teljes kiadását létesíteni. Mikor tehát ő Szentsége a Pápa kegyes engedélye és a magyar főpapok s káptalanok bőkezü ajánlatai egy nagykiterjedésü "Vatikáni Magyar Okirattár" kiadását lehetővé tették, annak egyik kötete egészen a nevezett két pápai követ jelentéseinek lőn szentelve.

Most, mikor ezen jelentések napvilágot látnak, és idegen nyelvüknél, valamint az Okirattár természeténél fogva csak a szakférfiak szűk körére nézve közelíthetők meg: kivánatosnak és czélirányosnak mutatkozik, azokat az egész művelt közönségre nézve is értékesíteni.

A jelen munka hivatva van ezen jelentéseket földolgozva nyújtani; úgy, hogy a pápai követek működése bele van illesztve a kor történetének keretébe; jelentéseik mellett lehetőleg teljesen föl vannak használva egyéb történeti emlékek is, melyeket e sorok irója, egy nagyobb munka számára, több mint egy évtized óta gyűjt hazai és külföldi levéltárakban.

Igy ezen anyagkészlet földolgozásából nyertük a mohácsi vészt megelőző három esztendő történetét.

E három esztendő talán a leggyászosabb időszak hazánk történelmében. Mert mikor a külső csapások súlya leginkább nehezedik az országra, az erkölcsi hanyatlás mérge legfenyegetőbb módon emészti a nemzet életerejét. És a mohácsi katasztrófa nem annyira elszánt küzdelemnek részvétet keltő, tragikus kimenetele, mint inkább önzés és pártviszály által táplált tehetetlenségnek szégyenítő eredménye.

Leplezetlenül állítom elő a sötét képet. A történetiró, a ki komolyan veszi hivatása főszabályát: "nequid non veri dicere audeat, nequid veri dicere non audeat" lemond ugyan a népszerűség kedvezéseiről, de számíthat a komoly és elfogulatlan olvasó méltányos itéletére.

A nemzet dicsőségét hirdetni bizonyára, lélekemelőbb föladat, mint a gyásznapok történetét adni elő.

De azt hiszem, hogy a gyásznapok tanulságait sem nélkülözhetik a nemzetek. És az emberi szellemben talán nagyobb a fogékonyság, az erkölcsi hanyatlás következményeinek, elrettentő hatása iránt, mint a készség az önfeláldozó lelkesedés nemes fényeinek utánzására!

Róma, 1884. május 17-én.
Fraknói Vilmos.