Lexicon terminorum technicorum az az Tudományos mesterszókönyv
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előtudósítás a' Tudományos Mesterszavaknak folyó Gyűjteménnyérűl
Rövid előszó veszprémi barátimhoz, kik e' kézírást critice olvasni fogják
[Latin szavak magyar és német értelmezésben]
A' magyar mesterszavak deák és német értelmeikkel eggyütt
A' német mesterszavak deák és magyar értelmeikkel eggyütt
Előszó
"Az észnek derítésébűl és a' szívnek nemesítésébűl állván az emberi tehetségeknek ama' tökélletessége, mellyet humanitásnak, emberségnek, tárgyügyelőleg pedig cultúrának nevezünk; és e' tökélletességet, melly egész az Isteninek hasonlóságáig majdnem ellentállhatatlanúl felemelkedni törekedik, a' Természet' Alkotójának bölcs egyszersmind és atyai rendelése szerint meg nem eszközölhetvén egyébkép, hanem öntapasztalásunkonn és önnyomozásunkonn kívűl, kiváltkép az emberi nyelvnek segedelme által, melly azt, a' mit kiki rideg fáradozásai által a' világnak elejétűl fogva tapasztalt vagy kinyomozott, másokkal is úgy közli, hogy valamint eszeket az igazságrúl meggyőzze, azonkép szíveket is a' jóhoz édesítse, hódítsa, elragadgya; nem tagadhattyuk, hogy mindenik emberi nyelvnek, hogy e' két felséges hivatallyát szerencsésen tellyesíthesse, az igazságok' közlésében értelmesnek, a' jónak ajánlásában érzékenyítőnek, érdeklőnek kell lenni."
"Vajha dicsekedhetnénk már egyszer avval, hogy nyelvünk, mellyet még Őseleink e' két felséges hivatalra alkalmatossabbnak tenni, nem annyira kívántt előmenetellel a' számtalan akadályok miatt, mint dicséretes buzgósággal iparkodtak, 's mellyet a' legközelebb múlt negyven esztendőbűl álló üdőkorban hívatlan, de jó szándékok miatt még is tiszteletre méltó Nyelvművelőink egymás' kezébűl szinte kiragadván, 's az imént említett hivatalokra való szoros alkalmaztatása helyett, már a' régiségnek, már a' felekezeteknek, már a' rideg képzéseknek, már meg a' zabolátlan kénynek is értelmességvesztegető, 's érzékenységhidegítő boldogtalan rámáira feszegették; vajha dücsekedhetnénk, mondám, már egyszer avval, hogy e' magában kellemetes hangú, ritka hajlékonyságú, eszünkhöz hazai rokonysággal férkező, szívünkbe anyai édesgetéssel ható nyelvünk említett szent tisztyeire olly alkalmatos lett, hogy koronkint előkerűlő kis inségeinn kivűl, mellyekkel a' mindent érezhetetlenűl emésztő üdő még a' legmüvelttebb nyelveket is szüntelen kísirtgeti, semmi egyéb tisztogatás és élesítgetés nélkűl ne szűkölködgyön."
"Nemzeti és emberi cultúránknak e' mennyei eszközét, ammint szintannyi századnak világos tapasztalásából tudgyuk, a' mennyit Nemzetünk bölcsőjétől fogva elélt, lehetetlen bizonnyára, akár közönségesen értelmesnek, akár minden Magyarra nézve érzékenyítőnek egyébkép tenni, hanem csak a' Magyar Tudós Férjfiaknak - hogy ha nem emberikép, legalább hazafikép lehetséges - megeggyezése által. Ámde azokot, kiket eddig a' Vármegyék, mellyekben születtek; vagy a' vallások', mellyekben nevekedtek; vagy a' régi - azaz: a' Nemzetnek és nyelvnek gyermekkorában vagy ifiúságában költt - Magyar írások és Könyvek, mellyekhez, mintha a' tiszta Magyarságnak legzavaratlanabb forrásai volnának, mennél tántoríthatatlanabb, annál nevetségesebb bízodalommal ragaszkodtak; vagy ama' goromba büszkeség, mellyel az egész Nemzetnek kincsét, a' Magyar nyelvet, rideg sajáttyok gyanánt bitanglották; vagy ama' helytelenűl értett szabadság, mellyel az emberi nyelvekben uralkodó észtörvényeket minden tekintet nélkűl megtapodták; vagy csak a' csupa önkény és öntetszés is, mellyel másoknak, kik ellenkezőkben gyönyörködő szabad kénnyeket szintazon jussal követhetnék, nyelvtörvényeket szabni akartak, - kiket, mondám, ennyiféle 's egymással útálatosan küszködő tekintetek ugyan annyiféle részekre csavartak, 's ugyanannyi féle felekezeteknek felállítására csábítottak, lehetségese máskép öszvemunkálkodó testbe szorítani, hanem a' józan ész által, mely minden tudós férjfiúnak tulajdona? - Az emberi józan ész bizonnyára, melly a' nemzeti nyelveknek születésénél az első Nyelvalkotókot szinte tudtok nélkűl, - mert eszek még akkor zsengéjében elrejtve és kifejtetlenűl feküdt - arra bírta, sőt az értelmetlenségnek minduntalan előkerűlő ezer veszedelmei által arra kényszerítette, hogy a' hasonló szavaknak, ha mindgyárt egyébaránt valaha önkénybűl, vagy vak esetből származtak is, hasonló képzőköt, és hasonló ragasztékokot adgyanak, mihelyt azokkal hasonló eseteknek és értelmeknek jelentésére élni kívántak: e' józan emberi ész tehát a' nyelveknek magosabb kiművelésénél is annyival bátorságosabb vezérünk, annál bizodalmasabb dajkánk lehet, mennél bizonyosabb, hogy zsengéjébűl kifejtődvén, most már a' fénynek ama' pontyára jutott, mellyrül az efféle ügyekezeteknek setét, göröngyös és járatlan úttyát déli nap gyanánt megvilágosithattya."
"Vessük el tehát szívünkről ama' hállókot - bár csupán csak pókhállóknak mondhatnánk! ama' súlyos, és nemzeti cultúránknak előmenetelét irígykedő zabola gyanánt tartóztató bilincseket, mellyek minket mindeddig a' nyelvre nézve külömbféle felekezeteknek rabszolgaságában kötve 's a' többiektűl elzárva tartottak. Felejtsük el, hogy akármelly tekintetben némellyek Pálé, némellyek Képhásé, némellyek Apollóé' vagyunk: 's eggyesűllyünk meg közkincsünknek, a' nemzeti nyelvnek, a' józan ész szerint való olly tisztogatására és végképen való meghatározására, hogy mindnyájunknál egyaránt érthető, mindnyájunk' szívébe egyaránt beható nyelvre változzon. Ki tudgya! - eggy reménysúgár fogja el e' szempillantásban eszünköt, óh! melly édesen gyújtya szíveinket, hogy a' nyelveggyesűlés Fejedelmünknek, Hazánknak, Nemzetünknek köz hasznára,- fényes dücsősségére' válandó más örvendetes eggyesűléseket is szülend valahára."
"Íme! megtesszük mink erre tiszta szívvel, minden önkereset nélkűl, az első lépést, midőn Tudós Férjfiaink' elejébe, úgymint valamennyiek között legkedvesebb Hazafitársaink', legédesebb Véreink' elejébe terjesztyük a' Tudományos Mesterszavaknak Folyó Gyűjteménnyét, - nem a' végbűl, hogy a' Felekezeteknek pártoskodás utánn esdeklő szokástörvénnye szerint, valakit azoknak elfogadására kényszeríteni vagy csábítani kívánnyunk - Nem! nem vagyunk mink olly büszkék, hogy még a' józan észnek vezetése szerint magunk köztt meghatározott mesterszavakot is ollyanoknak tartsuk, mellyeknek az egész Magyar Nemzet, mihelyt, azokot hallya, térgyet, fejet hajtani köteleztessen. A' talpigazságok, mellyekre munkálkodásunkot kezdetétűl fogva építtyük, szintazok ugyan, mellyeknek segedelmével a' most virágzó tudós Európai nyelvek a' tökellétességnek ragyogó bérczére emelkedtek: de embereknek ösmervén magunkot, nem állíttyuk lehetetlennek azt is, hogy e' bizonyos eszközöknek alkalmaztatásában hibázhatunk, Czélunk az, hogy e' törekedés által a' Tudós Magyar Férjfiakat arra bírjuk, hogy szinte olly egyenes szívű nyomozáshoz, olly tudományos serénykedéshez, olly pártotlan hazaszeretethez kapcsoltt elmével és szívvel megitéllyék, megválasszák, és vagy helyben haggyák, vagy jobbakkal ugyanazon talpigazságok szerint kipótollyák mesterszavainkot, ammint mink azokot megrostáltuk, s' végtére vagy elfogadtuk, vagy elvetettük, értelmesebbeket, vagy az érzékenyítésre alkalmatosabbakot tévén helyeikre. Észrevételeiket tehát kérjük atyafiságos szeretettel, és bevárjuk mindenik esztendőnek végével a' Tudós Férjfiaknak böcsös neveivel eggyütt; mert a' névtelen írások egyenes gondolkozású elméinkkel és nyíltt szívű iparkodásunkkal meg nem férnek; bevárjuk, de a' nélkűl, hogy a' beküldésért való költségeknek terhét magunkra vállallyuk, azt ígérvén, hogy a' beküldendő jegyzéseket a' mesterszavakkal eggyütt a' Gyűjtemény' Szakaszinak sarkaihoz ragasztyuk, feljegyezvén mindenik szóhoz a' beküldő Tudós Férfiaknak nevét, 's észrevételei vagy új mesterszavai iránt való véleményünköt."
"A' Logica, avvagy az Észtudomány minden egyéb Tudománynak kulcsa lévén, ezzel kezdgyük az I. Szakaszban munkánknak kiadását kivált azért is, mivel az új Philosophia a' régi Logicának mesterszavait részént megbővitette, részént megváltoztatta, részént más értelműeknek tette, mintsem a' minők hajdan voltanak. A' Magyar Tudós Férjfiakat tehát arra kérjük bizodalmasan, hogy mikor e' mesterszavaknak definitióit, avvagy értelemhatározásait, és értelmeik szerint szorosan tett magyarításait olvassák, a' definitiókot és a' bennek elhintett új princípiumokot, avagy talpállításokot nekünk ne tulajdonítsák. Mink ezeknek csupán csak fordítói lettünk a' végbűl, hogy ezen új Philosophiának véleménnyeit a' Magyar Tudósok is Magyarúl határozottabban ejteni, könnyebben megválasztani, a' helyteleneket sükeresebben megczáfolni, a' helyeseket pedig hazafitársaikkal, kik az új Philosophiának anyanyelveit nem beszéllik, értelmesebben közleni képesek legyenek. A' Logicának vannak még ezekenn kivűl számtalan egyéb mesterszavai, mellyek a' következendő szakaszokban a' többiek között szemenkint elő kerűlnek: mert hisz e' munka nem lessz a' Tudományokra úgy felosztva, hogy mindenik Szakasz eggyeggy Tudományt egészen kimerítsen. Folyó munka lévén, helyt ád a' mesterszavaknak akármikor, 's akármelly Tudományhoz tartozzanak, mellyek egyébaránt is szoros rokonyságban vannak."
"Mindenik Szakasznak végénn elő fognak állíttatni a' Magyar Mesterszavak, mellyek abban előre a' Deákok utánn foglaltatnak, utánnok vetett Deák és Német értelmeikkel eggyüt, azutánn pedig a' Németek. Világosabban szóllván: a' fő munka a' betűrendbe szedett Deák mesterszavaknak Magyar fejtegetésébűl áll; és ennek végénn találtatik két rövid lajstrom, mellyeknek elsejében a' Magyar mesterszavak állanak elől, másodikéban pedig a' Németek. E ' lajstromokbúl, ha egyszer e' nagy Munkának végét érjük, hasonlóképen nagy lajstrom támad, melly valamennyi Szakaszokra fog szolgálni, 's melly szerint eggy kis Encyclopoedia válhat, melly nyelvünk' cultúrájának Históriáját, mivel ennek emelkedése a' rideg szakaszokból ki fog világosodni, dücsőségesen befejezze."
...[/center>