---

Tartalom

Molnár Zoltán Miklós önéletrajza
Harmónia és hűség
Tisztelet dr. Molnár Zoltán főiskolai tanárnak
Évnapi gondolatok Molnár Zoltán köszöntésére
Balázs Géza: Szombathely város nyelve
Czetter Ibolya: Az irónia jelentésstilisztikája Márai Sándor A szegények iskolája című művében
Fercsik Erzsébet: A Miklós keresztnévről
Ferenczi Gábor: Mutatvány egy készülőben lévő nyelvföldrajzi atlasz szociolingvisztikai háttérmunkálatából
B. Fodor Katalin: Egy moldvai csángó balladatöredékről a nyelvész szemével
Gaál Péter: A magyar nyelv nagyszótára és társai
Gréczi-Zsoldos Enikő: Nyelvjárás és attitűd egy palóc faluban a XXI. század elején
Hajba Renáta: Összehasonlító vizsgálatok a felső nyelvállású hosszú magánhangzók rövidülésének köréből Szombathelyen
Hegedűs Attila: Határozószóvá válás: a szénné példája
Hoffmann István: A Bakonyalja etnikai viszonyai a honfoglalást követő évszázadokban
Kiss Jenő: Néhány gondolat a tájszavak kérdéskörében
Kolláth Anna: Nyelvek és nyelvváltozatok a nyilvános térben
Kontra Miklós: Mustra a BUSZI-2 kétdimenziós tesztadataiból
Koós Ildikó: A rábavidéki szlovének anyanyelvoktatási helyzetének tendenciái az 1990-es évektől napjainkig
Cs. Nagy Lajos: Nyelvjárási mutatványszöveg a középpalóc Sőreg településről
Pesti János: Humor a helyesírási hibákban és a szóválasztásban
Sándor Anna: A nyitragerencséri nyelvjárás változása a nyelvatlaszok tükrében
Szabó József: Néhány népszokás, hiedelem és gyermekjáték a Koppány menti tájszótár alapján
Tóth Péter: A szürtei nyelvjárás rövid leírása
Varga József: A 70 éves egyetemi tanárnak
Vörös Ferenc: "Gazdák, kik terhes Házat tartanak"
Zelliger Erzsébet: Történelem alulnézetben
Zilahi Lajos: Jegyzetek Molnár Zoltán Miklós ny. tanszékvezető kandidátus nyelvészeti munkásságáról
Molnár Zoltán publikációs tevékenysége
Tabula gratulatoria

---

Előszó

Emlékkönyvünkkel Molnár Zoltán Miklós tanár úr tudományos eredményekben gazdag életpályája előtt tisztelgünk abból az alkalomból, hogy 2017. december 5-én tölti be 70. életévét. Munkatársai, barátai, kollégái és tanítványai írásait gyűjti egybe a kötet, amelyet a jeles alkalomra nagy lelkesedéssel és szeretettel készítettünk. Ilyenkor szokás, hogy az ünnepelt munkásságáról, életútjáról a köszöntő, visszaemlékező írásokban áttekintést adjunk, most viszont rendhagyó módon csupán néhány összefüggést említek, mert közzétesszük az ünnepelt saját kezével írott önéletrajzát, hiszen annak stílusa és megfogalmazása (más szavaival visszaadhatatlan módon) mindennél jobban jellemzi Molnár Zoltán tanár úr személyiségét.

Amikor a szerzőket felkértük, azt tartottuk szem előtt, hogy a Tanár úr tudományos pályájának minden színtere képviselve legyen a stilisztikától, a nyelvtörténettől a leíró nyelvészetig, a dialektológiától, a szociolingvisztikától s a nyelvműveléstől a publicisztikáig. A kialakult névsor meggyőző bizonyítéka annak, hogy a Tanár úr eddigi életműve mennyire sokoldalú. Hosszú és változatos utat járt be első stilisztikai tanulmányától a több mint 400 tételből álló szintézis megalkotásáig. S akkor még nem említettük a pedagógusképzésért folytatott vagy a tudományszervező, tudománynépszerűsítő tevékenységét, a határainkon túl élő magyarság nyelvi ügyéért teljesített misszióját. A széles ívű pályát bemutatni, méltatni aligha lehet, Tanár úr érdemeit felsorolni képtelenség.

Ünnepeltünk tudományos pályája voltaképpen már a középiskolás években elkezdődött. A nyelvészeti érdeklődésnek valódi irányt mégis a Debreceni Egyetem (Kossuth Lajos Tudományegyetem) adott. Az ott szerzett élmények, ahogy azt önvallomásában is olvashatjuk, egy életre elkötelezték a tanári és a tudósi életformára, s személyiségének alakulására is nagy hatással voltak. 1978-ban került Szombathelyre, a Berzsenyi Dániel Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékére, tanársegédi státusba, ahol 2012-ig (1999-től tanszékvezetőként) közalkalmazotti jogviszonyának megszűnéséig dolgozott. Külön meg kell említenem, hogy 1988 és 1993 között Szlovéniában a Maribori Egyetem Pedagógiai Kara Magyar Intézetének lektora volt. Bár tudományos munkássága irányát a debreceni professzoroktól kapott indíttatásra két tényező határozta meg: a stilisztika és a dialektológia, a szombathelyi tanszék műhelyében a szociodialektológia fele köteleződött el, s a kandidátusi tudományos fokozatot is e témában írt munkájával szerezte. A tanszéken jó kollektívában, inspiráló közegben végezte oktató- és kutatómunkája mellett szerkesztői, közéleti és ismeretterjesztő tevékenységét.

Köztudomású, hogy Molnár Zoltán tanár úr életvitelét és gondolkodását, számos vonzó tulajdonságát a szerető családi háttér mennyire meghatározta. Marikával kötött, példamutatóan szép, harmonikus házasságuk (idén kerek jubileumot ünnepelhetnek!) olyan hátteret biztosított, amelyben a tudományos munkavégzéshez szükséges légkör és feltételek mindig megvoltak. Nem véletlen, hogy büszkeségeik: két gyermekük is a pedagóguspályát választotta hivatásául.

Tanár úr egyike azon kiemelkedő egyéniségeknek, akik igazi, emberséges tanáregyéniségek. Akik a fiatalabbak számára megőrizték, átadták az évtizedek értékeit. Utolérhetetlen szimbóluma a jónak. Sokan vagyunk, akik mindig szeretettel gondolunk közvetlenségére, segítőkészségére, tisztességére. Munkatársaim nevében köszönetet mondok a szerzőknek, akik írásaikkal hozzájárultak az emlékkönyv létrejöttéhez, s külön köszönet jár a bibliográfia összeállításáért könyvtárunk munkatársainak.

Kedves Tanár Úr! Tiszta szívből, őszintén, mindannyian, minden lehetséges jót kívánva köszöntünk Téged. "Sok számos esztendőket vígan megélhess, napjaidat számlálni ne légyen terhes", jó egészségben Isten éltessen sokáig!

Czetter Ibolya

---