A pedagógusképzők általános tapasztalata, hogy a hallgatók fejében nemigen állnak össze szerves egésszé (sokszor még a záróvizsga idejére sem) a pedagógiai mesterségbeli felkészítés során tanult elméleti ismeretek. Részint, mert nem párhuzamosan történik meg az elméleti tudás saját élményű hozzákapcsolása a pedagógusi munka gyakorlatban felmerülő kérdéseihez, ami motiválná a pedagógusjelölteket a további ismeretszerzésben, részint, mert az egyes alaptárgyak közötti kapcsolódási pontokra csak az általános pedagógiai, pszichológiai, oktatásszociológiai, stb. ismeretekre alapozva lehet rámutatni. Az alaptárgyak után következő neveléslélektan, még inkább az ennél is komplexebb jellegű pedagógiai szociálpszichológia vagy újabban az alkalmazott (iskola)pszichológia nevű tantárgyak elvileg ezt az integráló funkciót töltik be. Ténylegesen azonban kevéssé hatékony az ismeretek feldolgozása, mivel a korábbi tárgyak alapfogalmait - amelyek között az elvi és gyakorlati összefüggéseket kellene megláttatni - a hallgatók nem biztosan megtanult tudásként tudják kezelni.

Közismert az is, hogy a pedagógiai pszichológia az utóbbi másfél évtizedben fejlődött ugrásszerűen, elsősorban a szociálpszichológia felismeréseinek iskolai alkalmazása irányában, ezzel is segítve a humanisztikus pedagógia elméleti megalapozását. Számos új felismerés, új fogalom, új szakmai elvárás fogalmazódott meg, amelyet a korábbi tankönyvek, jegyzetek még nem tartalmaztak. Az új ismereteket a korábban végzett pedagógusok még nem tanulhatták. Így a segédanyag bármely továbbképzési program részeként (elsősorban az önismereti és a mentálhigiénés képzésekben) vagy egyszerű önképzés céljából is felhasználható.

A fogalomtár első változata tanár-szakos hallgatók közreműködésével készült, akik a pedagógiai szociálpszichológia nevű tárgy szemináriumi feldolgozása során - sok más mellett Az iskola szociálpszichológiai jelenségvilága (Összeállította: Mészáros Aranka, ELTE Eötvös Kiadó, 1997.) című könyvben lévő tanulmányokból - tartott kiselőadások zárásaként emelték ki az ismeretlen vagy számukra lényeges fogalmakat, és ők is fogalmazták meg saját szavaikkal, hogy mi a legrelevánsabb tudnivaló leendő pedagógusi munkájuk szempontjából. Ezt a hallgatóktól tanult látásmódot - a tudományos, egzakt definíciók helyett hétköznapi szóhasználattal a "felhasználók" szemszögéből fontos tartalmak iskolai példákkal történő megvilágítását - igyekeztem megtartani az átdolgozás, bővítés során is. Fontosnak tartottam a nagyságrend szempontját is. Hogy e segédanyag könnyen forgatható, átlátható terjedelmű legyen, a fogalmak körének meghatározásakor a pedagógiai pszichológián belül is elsősorban a szociális kapcsolatokkal összefüggő területekre koncentráltam. Ugyanakkor a személyiséglélektan köréből is merítenem kellett, hogy a tanárok egyben lássák a diákok (és önmaguk) személyiségfejlesztéséhez szükséges legfontosabb jelenségeket. A gyűjteményt az iskolai mentálhigiéné és drog-prevenció fogalomkörével e téma fontossága és kézenfekvő kapcsolódása miatt szélesítettem. Ez utóbbi fogalommagyarázatokhoz - szíves hozzájárulásával, amelyért köszönettel tartozom - Dr. Grezsa Ferenc gyűjteményét is felhasználtam.

E fogalomtár tehát az iskolai szervezetben, személyiségfejlesztésben, nevelésben szükséges sokféle részismeret közül a szerintem legnehezebben körvonalazható, ugyanakkor leglényegesebb területen: a szociális kapcsolatépítéssel összefüggő kérdéskör fogalmainak magyarázatával segítheti a "biztos cölöpök" lerakását, amely egyben a részek együtt-látásának az élményét eredményezheti. (Az összefüggések megértését könnyítik a szövegben lévő dőlt betűs kiemelések, amelyek a fogalomtárban megtalálható önálló címszavakra utalnak.) Mivel a téma legalapvetőbb minimum-ismereteit tartalmazza, ez könnyen meg is tanulható, illetve e tudás elsajátítása könnyen ellenőrizhető is. Használata a fogalmi alapok biztos kezelésén kívül - gyakorlatcentrikus bemutatása folytán - remélhetőleg felkelti az igényt a továbbépítésre is. A pszichológiai fogalmak ennél szélesebb körét tartalmazó lexikonok közül ehhez elsősorban Dr. Rókusfalvy Pál és Balogh Éva gyűjteményére hívom fel a figyelmet; a fogalmak mélyebb megértéséhez a Keraban Kiadónál 1997-ben megjelent Pedagógiai Lexikon forgatását javaslom.

Kívánom, hogy a kiadvány váltsa be a hozzá fűződő fenti reményeimet: segítse a pedagóguspályára való felkészülést, és a tudás hasznosuljon a nevelőmunka során is!

Budapest, 2003. márciusa
Soósné Dr. Faragó Magdolna
ny. egyetemi docens