Jaroslav Hašek
Infanteriszt Svejk viszontagságai a nagy háborúban
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Svejk, a derék katona (Goda Gábor)
ELSŐ KÖNYV: INFANTERISZT SVEJK A HINTERLANDBAN
I. MIKÉNT ÉRTE A VILÁGHÁBORÚ SVEJKET, A DERÉK KATONÁT
II. SVEJK A FŐKAPITÁNYSÁGON
III. SVEJK A TÖRVÉNYSZÉKI ORVOSOK ELŐTT
IV. SVEJKET KIDOBJÁK A BOLONDOK HÁZÁBÓL
V. SVEJK A SALM-UTCAI KAPITÁNYSÁGON
VI. SVEJK ÁTTÖRI A BŰVKÖRT ÉS HAZAMEGY
VII. SVEJK HÁBORÚBA INDUL
VIII. SVEJK MINT SZIMULÁNS
IX. SVEJK A KERÜLETI FOGHÁZBAN
X. SVEJK, MINT TISZTISZOLGA, A TÁBORI PAPNÁL
XI. SVEJK TÁBORI MISÉT CELEBRÁL KATZ PÁTERREL
XII. HITVITA
XIII. SVEJK LELKIVIGASZTALÁSRA MEGY
XIV. SVEJK, MINT LUKÁS FŐHADNAGY TISZTISZOLGÁJA
XV. A KATASZTRÓFA
MÁSODIK KÖNYV: INFANTERISZT SVEJK A MENETSZÁZADBAN
I. SVEJKET BAJOK ÉRIK A VONATON
II. SVEJK BUDWEISZI ANABÁZISA
III. SVEJK KIRÁLYHIDAI EMLÉKEI
IV. ÚJABB BAJOK
V. ÚTRAKÉSZEN KIRÁLYHIDÁTÓL SOKÁL FELÉ
HARMADIK KÖNYV: INFANTERISZT SVEJK A FRONTON
I. VÉGIG MAGYARORSZÁGON
II. BUDAPESTEN
III. HATVANTÓL A GALÍCIAI HATÁRIG
IV. "MENET INDULJ!"
V. SVEJK, MINT OROSZ HADIFOGOLY
VI. A VALLÁSI VIGASZ
VII. SVEJK VISSZATÉR MENETSZÁZADÁHOZ
Előszó
Jaroslav Hasek Svejkje a világirodalom nagy "illegális" könyve. Sajátságos illegalitása leginkább azzal ténnyel indokolható, hogy amiként látszólag együgyű, csetlő-botló hőse, Svejk, a derék katona is mindenkor szembekerül a hatalom gyakorlóival, úgy maga a regény is, akarva-nemakarva, valamilyen társadalmi és politikai oknál fogva beleütközik mindig a fennálló társadalmi rendbe, sőt, bizonyos mértékig még akkor is, ha ez a társadalmi rend nem egy reakciós fundamentumon épül föl. Ez semmiképen sem bizonyíték a Svejk-regény esetleges destruktívitása mellett, inkább csak azt igazolja, hogy még egy demokrácia sem élhet azzal az irodalmi fényűzéssel, kivált demokratikus fejlődésének egyes étappjaiban, hogy Svejkünk ragyogó tapintatlanságai közül egyiket-másikat ne küldje ideiglenesen száműzetésbe. Ezt a sajátságos illegalitást csak másodsorban magyarázza az, hogy Svejk csupa negatívumból formálódik végülis pozitív szabadsághőssé, éppen úgy, mint Gulliver vagy Don Quijote. Svejk undorodik az imperializmustól, az imperializmus militarizmusától, antisoviniszta, a fölös bürokrácia kegyetlen gúnyolója, a korbácsos fegyelem gyűlölője, de mindezeken túl marad még egy-egy fintora az emberiség "szentté avatott" rögeszméi számára is. Ez az egyáltalában nem szublimált derűs nyelvöltögetés nem kíméli meg a jámbor olvasót sem, aki addig nevet és nevet Svejken, míg észreveszi, hogy önmagát neveti ki. Svejk anekdotikus okoskodása végül is irgalmatlanul leszámol mesekedvelő egyszerűségében mindennel, amit az emberi nagyképűség és ostobaság a "legfőbb emberi jó"-nak nyilvánított és mire az olvasó észhez térne: maga is éppen olyan esetlen, nyomorúságos, türelmetlen ellenzéki figurává alakul át, mint a regény hőse. Éppen azért, mert Hasek nem egy társadalmi vagy politikai irányzat emberét állítja pellengérre, hanem a magaválasztotta társadalmi keret adottságain keresztül az úgynevezett örök homo politikus-t, de a homo aestethikus-t is alaposan lemezteleníti, úgy tárva őt a világ elé, mint az emberi agyvelő által kitervelt gonoszság, butaság, gőg, pimaszság, okvetetlenkedés, hazugság és nagyképűség kritériumainak örök megelevenítőjét: a regény megjelenése óta alig akadt társadalom, amely polgárjogot adott derék Svejkünknek, amely hiánytalanul szobatisztának nyilvánította őt, vagy amelyik szívből befogadta volna, kiemelve szegényt a salon des refusés gyakran kitűnőségektől hemzsegő köréből, felrakta volna őt a könyvespolcok legfelső soraiba, a világirodalom legkegyesebb és egyben legkegyetlenebb gúnyolódói közé. Ahol megjelent Svejk, foltos-maszatos katonazubbonyában, gyakran borsos katonatörténeteivel, amelyekbe beivódott a kaszárnyák, lóistállók és izzadt menetelések penetráns szaga, ahol felbukkant gyakran elbájoló, gyakran ormótlan humorával, amelyet nem enyhített és nem torzított az írói szatíra csiholószerszáma: ott menten nekilátott az irodalmárkodás és ezt az elragadóan kedves, a világ ügyei iránt gyanakvó, félszeg és agyafúrt hősét minden idők irodalmának - ezernyi irodalomesztétikai ürügy címén vagy visszakényszerítette az irodalmi művek salon des refusés-jébe, vagy leparancsolta a bőrbekötött remekművek előkelő társaságából az alsóbb rekeszek könnyed humoristái közé. Szegény Svejk immár harmadik évtizede vándorol a világban, három évtizeden keresztül bolyong újra és újra nagyképű kiadók mégnagyobbképű lektorainak örökös irodalmi átértékelései között, hogy aztán megint csak félreállítsák, vagy legfeljebb az irodalmi kuriozitás jelszavával bocsássák közre. Ám e derék Svejket nem kell félteni: számára nagyjából közömbös, kinek mi a véleménye róla, irodalmi értékeiről, világirodalmi helyéről, számára nagyjából közömbös, hogy üdvösnek vagy kártékonynak ítélik-e személyét valamely társadalom kialakulására nézve, neki csak az a fontos, hogy megjelenjék, akár bőrbekötve, akár ponyván, akár száműzetésben, akár magyarul Franciaországban vagy angolul Dániában, neki az tökéletesen mindegy, mert tudja, hogy megjelenése pillanatában újra felfedezik, hogy újra beleszeret a közönség, hogy fölfalják, hogy színdarabot és filmet gyúrnak belőle és végül, valamilyen címen, újra - illegalitásba küldik. Ez a derék Svejk a világ összes tiltott könyvek jegyzékén szerepel és voltaképen még a legáltalánosabb politikai szabadságjogok uralomra jutása idején sem adható ki bizonyos törlések, húzások és aggodalmas mérlegelések nélkül. A könyv irodalmi sajátosságai közé tartozik, talán éppen roppant bőségénél és százrétű gazdagságánál fogva, hogy valamely politikai opportunitás és célszerűség okán végrehajtott ollózást vagy akár taglózást is elsőrendűen kibír. Ha a politikai konstelláció olyan, hogy az egyházzal nem akar ujjat húzni: ám rajta, ki lehet dobni a "Svejkből" az antiklerikális passzusokat és a Svejk-regény még mindig nem billent ki egyensúlyhelyzetéből. Ha irodalmi finyáskodók megsokallották a katonai orvoslás ricinus elméletének a bélműködésre gyakorolt hatásáról írt részletes beszámolóit: ám rajta, ki lehet dobni néhány nevén nevezett kifejezést és Svejk alakja még sem torzult el. Svejk sok mindent bírt ki már eddig is: a teljes száműzetéstől az árnyalati exiliumok különféle változatait, kibírta az illegalitást, az irodalmi mellőzöttséget, kibírta az irodalmárok kísérleteit, amelyekkel ki akarták tisztítani mindig gyűrött mundérját és vaskos tréfáit, amelyek olyan ekonomiátlan, csodálatos asszociációkkal buzognak elő okoskodó ajkairól, mint Don Quijote lovag elbeszélései vagy Ehrenburg Lasik Roitschwantz-jának chassidikus történetei. Senkisem beszélt többet talán a világirodalomban, mint éppen ez a derék katona. Senki sem állt még oda az egész világirodalomban az emberiség színe elé ilyen együgyű képpel, ilyen ártatlan fizimiskával, mímelve a kis ügyefogyott nyárspolgárt, aki a maga osztályának látszólagos józanságát használja fel arra, hogy végül is hajmeresztő nyugalommal és eszeveszetten pimasz fölénnyel billentse faron az egész emberiséget, összes szélhámosságaival együtt. Olyan ez a Svejk regény a világirodalomban, mint elefánt a porcellánboltban: tenyeres-talpasságával összetör, felfordít mindent, ormányával lesepri a polcokról a tárgyakat, míg végül mégis csak fülöncsípik és nagy segédlettel visszacipelik megszokott börtönébe.
...
Az "Infanteriszt Svejk"-et eddig tizenhét nyelvre fordították le. Jaroslav Hasek nem érhette meg könyvének diadalát. Hasek 1883-ban született. Tizennyolc éves korában egy prágai külvárosi lap szerkesztőségébe került. Ez volt élete egyetlen foglalkozása. A Svejk halhatatlan szerzőjének egész élete: viaskodás a mindennapi kenyérgonddal, reménytelen próbálkozások az ügynökösködéstől kezdve a kifutói szerepkörig mindennel. Negyven éves korában, 1923-ban ugyancsak, egy prágai külvárosi kórházban ér véget ez a szomorú, kínlódó élet. Nem tudni, az éhínség kergette-e halálba, vagy a nyomorúsággal telt esztendők nélkülözései okozták korai halálát? Annyi bizonyos, ez az élet mindvégig küzdelmes, örömtelen és polgári értelemben úgynevezett "sikertelen" élet volt. Ez a rengeteg keserűség és nyomorúság végül is a világirodalom legmulattatóbb és leggúnyosabb könyvében oldódott föl. Jaroslav Hasek a Svejk-regényen kívül mindössze csak két művet írt: "A májusi jajok és más versek" című könyvet és egy novellás kötetet. A Svejk-regény magyarul először 1930-ban jelent meg, a párizsi Monde-kiadó kiadásában. Az első magyar fordítás munkája Katona Fedor álnéven Karikás Frigyes műve. Az Anonymus e fordítást tartotta kiadásra legalkalmasabbnak.
Jaroslav Hasek Svejkjének három kötete nem a teljes regény. Korai halála megakadályozta, hogy élete főművét befejezhesse. Legjobb barátja, a kiváló cseh író, Karel Wanek fejezte be a könyvet helyette. Wanek áthatva a svejki szellemtől, Hasek írói látásától és a regény sajátos ízétől és hangulatától, írói és baráti feladatának tartotta a Svejk-regény folytatását és befejezését, további három kötetben. E Svejk-kiadás, amelyet az olvasó elé teszünk, a Hasek által írott három kötetet foglalja magában. Csupán a mű történeti kereksége miatt fejeződik be a kiadás a Wanek-féle Svejk-folytatás néhány oldalával.
...
Hisszük, hogy a regény új kiadása Svejk hányatott sorsának egyik dicsőséges állomása lesz.
GODA GÁBOR