Kertész Gyula 1990-ben megjelent, A magyar időszaki kiadványok egyedi repertóriuma című annotált bibliográfiájának anyaggyűjtése 1986. december 31-én zárult le. Az ő munkáját folytattam 2008-ban, A magyar időszaki kiadványok repertóriuma II., című kiadvánnyal, amely az 1986 óta eltelt 20 év anyagát dolgozta fel. Ez tartalmazta továbbá a Kertész Gyula által kihagyott közös repertóriumokat is, mivel ezeket is nagy haszonnal tudják forgatni a felhasználók. A fentieket, és az új repertóriumokat is bemutató 1938 (plusz - mínusz egy repertórium) 2015-ben került fel a MEK-be. A jelenlegi, 2104 tételes Időszaki kiadványok repertóriumai az előzőeket, és az azóta általam fellelt összes repertóriumot mutatja be, és ezzel úgy érzem, hogy a történet végére értünk, itt és most kell abbahagynunk, már csak az idő, és a repertóriumok fogyása okán is.

A bibliográfia készítése során bepillanthattam a repertóriumok szerkesztőinek alázatos, nagy türelmet és felkészültséget igénylő munkájába. Ők vállalkoztak arra, hogy egyes lapok köteteit számról-számra, oldalról-oldalra átolvassák, és az annotált címleírások végtelen sorát egy adott, célszerű rendszerbe foglalják, személy- és testületi név, földrajzi név, tárgyszó stb. mutatókkal ellátva, hogy ne kelljen magukat a lapokat, vagy az éves tartalomjegyzékeket végignézni. Egy-egy repertóriummal a kézben az olvasó/használó nemcsak időt nyer, hanem - és ez igen fontos állomány védelmi szempont - megkíméli a könyvtárost/raktárost az évfolyamok végtelen sorának felesleges megmozgatásától.

A 21. század lehetőségei megszüntették a korábbi időszakok kézműves módszereit, hiszen a számítógép tévedhetetlen logikával, pontossággal, rendszerezve tárja fel az elektronikus folyóiratokban rejlő információkat, mellőzve az eddig nyomtatott formában megjelenő repertóriumok mutatóiban való keresgélést. A jelenlegi kiadvány ezer sebtől vérzik, mégis úgy érzem, hogy most kell megjelentetni, mert az utolsó pillanatban vagyunk, mikor érdemes és kell repertóriumokkal foglalkoznunk, hiszen most még a felhasználók is igénylik azokat.

Ezen kiadás Rohács Iván számítógépes programja alapján került feldolgozásra, az annotált részeket elhagytuk, csak maguk a címleírások találhatóak meg, ahol tudtuk, ott feltüntettük a lelőhelyeket is, jelzettel együtt.

2014-ben a Galambos család engedélyével a "Galambos" repertóriumok 99%-a felkerült a MEK-be.

...és itt az előszó végén szeretnék egy pillanatra Lakatos Évára, a Hírlapok Nagyasszonyára emlékezni, akinek támogató szeretete és szakértelme nélkül - ahogy mondani szokták - nem jött volna létre ez a kiadvány. Az Ő derűjét, szerénységét szeretném egy kicsit ide idézni, A magyar sajtótörténet válogatott bibliográfiájának előszavával: "Jókedvet kívánunk az érdeklődőknek és jó munkát a kiadvány rendszeres használóinak."

Borsos Attila