---

Tartalom

1. BEVEZETŐ

2. VISELKEDÉSTUDOMÁNYI KÖZGAZDASÁGTAN
2.1. Kognitív fösvénység, avagy az 1. és 2. számú rendszer
2.2. Erősíteni a kritikus gondolkodást
2.3. Kilátáselmélet (Prospect theory)

3. VISELKEDÉSTUDOMÁNYI MAKROPÉNZÜGY
3.1. A pénzügyi paradigmák története
3.2. A viselkedéstudományi portfóliókezelés alapállításai

4. VISELKEDÉSTUDOMÁNYI MIKROPÉNZÜGY - A VISELKEDÉSI PORTFÓLIÓKEZELÉS
4.1. Az érzelmek kultusza
4.2. Az érzelmek kultuszának hátrahagyása
4.3. Viselkedéstudományi alapú befektetővé válás
4.4. Az ügyfelek viselkedéstudományi korlátainak leküzdése

5. FELHASZNÁLT IRODALOM

---

Bevezetés

A viselkedési közgazdaságtan a 2000-es évek elején került először komolyabban az érdeklődés homlokterébe, nem utolsó sorban Daniel Kahneman Nobel-díjának (2002) köszönhetően. Ezt követően a 2008-as válság pedig a racionális gazdasági szereplők premisszájára épített előrejelző és kockázatkezelő modellek alkalmazhatóságának kereteit kérdőjelezte meg. Ezen események ágyaztak meg a közgazdaságtan pszichológiai aspektusának megerősödéséhez, a homo economicus kép árnyalásának szükségességéhez. A viselkedési közgazdaságtan ehhez szolgáltat empirikusan alátámasztott keretet. A viselkedési közgazdaságtanon belül a viselkedéstudományi pénzügy a tőkepiaci elméletek legújabb irányzata, ami a 70-es évek óta uralkodó paradigma, a modern portfólióelmélet kihívója. A modern portfólióelmélet által feltételezett racionális várakozásokkal szemben a viselkedéstudományi pénzügy a befektetési döntéshozatal pszichológiai vetületét, az érzelmek fontosságát hangsúlyozza.

A mai ember egyik legfontosabbnak gondolt értéke a racionális gondolkodás képessége, pontosabban a racionális gondolkodásba és döntéshozatalba vetett hit. A racionalitás látszatának fenntartása olyannyira központi kérdés, hogy milliárd dolláros üzletágak épültek ki a sok esetben intuíció alapján hozott döntések adatokkal történő utólagos alátámasztására. Fontos kiemelni, hogy a racionális embereszmény nemcsak a közgazdaságtan sajátja, hanem a felvilágosodás kora óta kulturálisan mélyen gyökerező hit.

Témánk fókusza az emberi gondolkodás. A mai ember (homo sapiens sapiens) körülbelül 195 ezer éve jelent meg, bár az evolúció és a folyamatos adaptáció természetesen nem állt meg, azóta nagyjából változatlan genetikai állománnyal és túlélésre optimalizált gondolkodással rendelkezik. Hosszú évezredek alatt az emberi környezet nagyjából stabilnak volt tekinthető, a környezet kihívásaira adott válaszok így hatékonyan válhattak automatikussá. Az elmúlt pár száz év, és különösen az elmúlt száz év azonban olyan drasztikus változást hozott életünkben, amelyekre a korábban teljesen racionális heurisztikák már nem alkalmazhatóak. Míg 20 ezer évvel ezelőtt agyunk folyamatos mintakeresési funkciója a túlélés záloga volt - az oroszlánra hasonlító árnyék felismerése és az azonnali menekülés racionális akkor is, ha tévedtünk, addig a jelenlegi, információkkal túltelített és sokszor véletlenszerű környezetben ez a vonás már könnyen félrevezető lehet.

Az elmúlt években számos könyv jelent meg a viselkedési közgazdaságtan témakörében. Jelen írásunk nem kíván és terjedelmi okokból nem is tud e művekkel versenyezni, sokkal inkább a gondolkodásmód esszenciáját és tőkepiaci alkalmazhatóságát szeretnénk bemutatni. Míg a modern portfólióelméletből a piacok hatékonysága következik, vagyis az árak az összes releváns információt tartalmazzák, addig a viselkedéstudományi megközelítésben a piaci árak a fundamentális értéktől tartósan eltérhetnek. A két elmélet eltérő gyakorlati tanácsot ad: míg a modern portfólióelmélet a passzív, indexkövető befektetési stratégiát javasolja, a viselkedéstudományi portfóliókezelés az aktív menedzsmentet tartja felsőbbrendűnek.

Az oktatási füzet témájából fakadóan jelentős mértékben támaszkodik a terület két legnagyobb szaktekintélyének, Daniel Kahnemannak és Amos Nathan Tverskynek munkásságára, így számos általuk bevezetett és mára már alapvetőnek tekintett tudományos kategória jelenik meg a füzetben az említett tudósokra való külön utalás nélkül.

---