Berta Tamás
Schrödinger macskája köszöni, jól van
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Az anyag mint interferencia
Miért ragaszkodtunk eddig a kettős tulajdonsághoz?
Életszimulátorok
Alagúteffektus
A részecske-összefonódás
E=mc2
Két réskísérlet
A határozatlansági relációról
Az idő relativitásának megváltozása, ha hullámmal mérünk
A szemléletmód megváltoztatása az elmélet hatására
Akkor tehát a következő szemlélettel induljunk tovább
A fénysebesség mérése
Optikai jelenségek, melyek az anyag hullámtulajdonságára utalnak
A gravitációs lencse
A tér görbülete?
A vonzások és taszítások rendszere
Az eltérő számú tér dimenziók létezésének cáfolata, Occam borotvája segítségével
Doppler-effektus
Schrödinger macskája
A gyorsulva táguló világegyetem
A hullámok és a mozgás
Összefoglalás
Melléklet
A két réses kísérlet (Wikipédia)
Schrödinger macskája (Wikipédia)
Michelson-Morley-kísérlet
Szakirodalom és felhasznált idegen anyagok
Bevezetés
A fizika mint tudományág a megismerés határainál jár. Ennek oka a mérés megfigyelés korlátozottságában lelhető fel. Az észlelés a részecsketulajdonságok segítségével történik, ezért a részecskeméret, vagy inkább részecske-szervezettségi szint alá nehéz jutni a jelenlegi módszerekkel. Még az elektromágneses hullámok detektálása is a részecskék gerjesztése útján történik, így jelenleg nem is ismert a részecskénél nagyobb felbontás. A továbblépéshez szükség van tehát olyan módszerre, amely ezt a tökéletlenségét kiküszöböli a vizsgálati rendszereknek. Ez ügyben az elméleti fizika segítségére a matematikát hívták segítségül. A különböző modellek segítenek az anyag részecskénél finomabb felépítésének megértésében. Azonban ezek modellek, és könnyen tévútra vihetnek, ha a valóságnak tekintjük őket. Egészen abszurd elképzelések is igazolhatóak valamely matematikai modell segítségével. Ezek kiküszöbölése végett is szükség van olyan vizsgálati módszerre, amely visszaállítja a valóság fontosságát, a modellek túlértékelése helyett.
Tehát az első megállapításunk, hogy a részecske szervezettségi-szint alatti vizsgálati módszert kell kidolgozni. A következőkben azt szeretném bemutatni, hogy mi és miért torzítja a valóságról alkotott képünket. Az előzőleg felvázolt vizsgálati módszerek hiányossága miatt mindent részecskének érzékelünk. Bár már bizonyított tény, hogy minden anyag elektromágneses hullám. Hiszen az anyag alkotórészei mind azok. Mégis ragaszkodunk a részecsketulajdonságokból fakadó szemléletmódhoz. A részecskéket kettős tulajdonságúaknak tekintjük. A probléma az, hogy a kettős tulajdonság modellje sem írja le tökéletesen a tapasztalt jelenségeket. Tehát szükség van egy olyan modellre, amely magyarázattal szolgál ezekre.
Máris két okunk van arra, hogy szemléletmódunkon változtassunk. Ez nem könnyű, mert a modellek, amelyeket használunk elég jól hasznosíthatóaknak bizonyultak. Az elektronika fejlődése nagyrészt ezeknek az eredményeknek köszönhető. Most mégis vessük el az eddig jól működő elképzeléseket? Igen, mert már gátjává váltak a továbblépésnek. Nyilván célirányos módszerként a gyakorlati életben használni kell ezeket a modelleket, ám a kutatáshoz újat kell alkotni, mert a régi eltakarja a valóság egy bizonyos szegmensét. Végül az elektronikában vagy a magfizikában is hasznosulhat azáltal, hogy tisztább képet kapunk arról, milyen úton kell majd továbbhaladni, és mi a zsákutca.
Az előbb említettem, hogy a kettős tulajdonság modellje nem írja le tökéletesen a valóságot. Most vizsgáljuk meg, hogy ha nincs kettős tulajdonság, akkor az pontosabb képet ad-e. Nyilván a részecsketulajdonság alá akarunk menni, tehát a részecsketulajdonság nélküli modellt kell megvizsgálnunk. Ezt a tapasztalat tiltaná számunkra, hiszen a részecskéket érzékeljük. Ám tulajdonképpen nem a részecskéket, hanem a részecsketulajdonságokat mérhetjük és azokat azonosítjuk részecskeként. Ha hullámokról bebizonyosodna, hogy valamely részecsketulajdonságot elő tudnak idézni, akkor arra a tulajdonságra nézve a hullámot mint részecskét érzékelnénk, így értelmet nyerne a hullám mint részecske tapasztalatunk. A továbbiakban tehát meg kell vizsgálni, melyek azok a részecsketulajdonságok, amelyek hullám útján is előállíthatóak. Ha a lényeges tulajdonságokról szerzünk ilyen tapasztalatot, akkor fel lehet állítani egy olyan modellt, amely hullámokból épül fel, így a kettős tulajdonságot az anyag mélyebb szintjén nem kellene alkalmazni. Ezáltal megkönnyítenénk olyan vizsgálati módszer kifejlesztését, amely független a részecskeszemlélettől.
Annak vizsgálatára, hogy hullámok képesek-e részecsketulajdonságot produkálni, meg kell néznünk, milyen kölcsönhatásokra képesek a hullámok. Mivel feltételezésünk, hogy a hullám egy másik hullámmal lép kölcsönhatásba, így adódik az interferencia mint a hullámok jellemző jelensége. A hullámok hullámmal történő interakciói a hullámtulajdonságok mentén és azok megváltozásával történhet. Ha ilyen hullámtulajdonság nincs, (például nincs azonos irányú amplitúdójuk), akkor a hullámoknak nincs interferenciája egymással. Egyszerűsítve, a két hullám között kialakuló kölcsönhatást interferenciának nevezzük. Ez a későbbi félreértések elkerülése végett jelentsük ki, és értsük is így, mikor az interferenciára hivatkozunk. Ezért tehát a vizsgálatunk tárgya az lesz, hogy az interferencia létrehozhat-e részecsketulajdonságot.
...