---

Tartalom

Wehner Tibor: Kételyek között: A táj, a park, a város, az ember

KÉPEK
A győztes jutalma, 1999, 120 x 110 cm, pasztell, rétegelt lemez+papír
Versailles I., 2006, 100 x 120 cm, pasztell, merített papír
Labirintusban, 1998, 110 x 120 cm, pasztell, rétegelt lemez+papír
EsTibor, 2005, 90 x 75 cm, pasztell, rétegelt lemez+papír
Forró táj, 2006, 120 x 110 cm, pasztell, rétegelt lemez+papír
Spanyol táj (Casares), 2006, 100 x 120 cm, pasztell, merített papír
40 éve együtt, 2005, 150 x 80 cm, cm, pasztell, rétegelt lemez+papír

---

Fülszöveg

65 éve, 1941. szeptember 18-án láttam meg a napvilágot. Két bátyám után harmadikként. Elég későn. Apám (gimnáziumi tanár) azt mondta, hogyha a gyermek fiú lesz, legyen pap, ha leány, akkor legyen Piroska. Anyám (tanítónő) másként döntött; egyik se lettem. A II. világháború ellenére jó dolgok is történtek velünk gyerekkorunkban. Időnként a holland református egyház segítségét élvezhettük. A menekülésekről azt hittem, hogy kirándulunk. Apám elvesztése viszont egész életünkre rányomta a bélyegét. 30 évig vártuk a hazajövetelét.

Rengeteg iskolába jártam, és mindegyikben csak rajzolni szerettem. Végül Albertirsán egy Képzőművészeti Főiskolát végzett apáca-rajztanárnő segített a pályára: Puruczky Mária. A Török Pál utcai gimnáziumban Ujváry Lajos osztályában, talán életem legpörgőbb, legizgalmasabb éveit éltem. Tudom, hogy minden osztály a legjobb, de a mienk is az volt. 1956-ban mindjárt egy forradalommal kezdtük a tanulmányainkat. A két lövöldözés között alig telt el másfél évtized - nekünk ez szinte megszokott állapot volt.

A Főiskola már egy gyötrelmesebb korszaka volt életemnek, 1960-tól 1967-ig. Grúber Béla és Georges Rouault kegyetlen terhekkel nehezítették tanulmányaimat. Szentiványi Lajos könnyed, ragyogó koloritja, kitűnő franciás szelleme sem tudta teljes mértékig megadni festészeti szabadságomat.

Nagyon fiatalon kezdtem a tanítást a Képzőművészeti Egyetemen, talán ezzel is várhattam volna. Hiszen azokat a feladatokat, amelyeket nekem kellett volna megoldanom, azokat a hallgatóktól kaptam vissza. Ez az év lesz az első, hogy kívülről szemlélem az egyetemi oktatást.

Életem során rengeteg társadalmi munkát végeztem, - mindig a szakmáért. Úgy látszik ez egyeseknél eleve elrendeltetés dolga = Isten csapása. Most a Magyar Festészet Napjának megszervezése a mániám.

Nagyon sok kiállításom volt eddig (ezt a curriculum vitae tartalmazza). Különösen szeretek a családommal kiállítani - festőművész feleségemmel Deák Ilonával, bőrműves nagyobbik leányommal Bráda Judittal, keramikus kisebbik leányommal, Bráda Enikővel. Ezt külföldön és hazánkban is szívesen vállaljuk.

Karcagi születésű lévén a gyerekkorom egy részét a berekfürdői üveggyár közelében töltöttem. Így volt alkalmam beleszeretni az üveg ragyogásába. Nincs az a festék, amelyik versenyezni tudna a nap által megvilágított színes üveggel. Nemsokára elkészül az ötvenedik üvegfestményem.

Talán pont azért, mert az előbb említettek ellentéte, a másik szerelmem a pasztell. Bársonyos, lágy, kissé visszafogott színeivel más mondandókat hordoz. Ezen a kiállítson az utóbbi kapta a főszerepet.

Köszöntöm mindazokat, akik értőn, és elfogultság nélkül tudják élvezni azokat az örömöket, amelyeket csak a festészet tud nyújtani.

Bráda Tibor

---