A londoni életből vett rajzai (Skeetches, 1836.) s a "Pickwick-Papers" nagy sikere ujabb beszély füzér irására ösztönözte Dickenst. Eleinte arra gondolt, hogy London védő-óriásai, Gog és Magog-nak a Guildhallban álló szobrai szólaljanak meg s mondjanak el egymásnak történeteket a város életéből, az Ezeregyéj módjára; majd meg azt tervezte, hogy a régi "Spectator" mintájára, hol egy pár állandó alak szólt a közönséghez, egy pár eredeti alak tartana összejöveteleket, beszélne el eseteket, köztük Pickwick úr és Weller Sámuel. A két terv később egygyé olvadt, megindultak az elbeszélések Humphrey úr fali órája alatt; innen az egésznek cime: Master Humphrey's clock (Humphrey úr maga élő személy volt, Dickens ismerte.) Először az egyik óriás beszél el egy történetet, ennyi maradt az első tervből, - aztán Humphrey úr kezd bele a ritkaságok boltjának leirásába; ő az éjszakai őgyelgő, ki e történetet mesélni kezdi. Eleinte látogatók, majd Pickwick úrnak egy hosszabb elbeszélése szakitja félbe. De a tárgy, az ódonságok boltja, a régi ház, az öreg ember és a kis leány megkapják az irót, az elbeszélő hamarosan félreáll s nagy regény kerekedik ki, mely magával sodorja az irót, mint - az olvasót.

A gyüjtőczim alá az író azután még egy regényt foglal, ez "Barnaby Rudge".