Charles Dickens
Chuzzlewitt Márton élete és kalandjai
TARTALOM, UTÓSZÓ
Tartalom
ELSŐ KÖTET
ELSŐ FEJEZET. Bevezetés, amely a Chuzzlewittek családfájáról szól.
II. FEJEZET. A melyben bizonyos személyeket mutatunk be az olvasónak, a kikkel, ha nem lesz ellenére, bővebb ismeretségbe léphet.
III. FEJEZET. A mely más személyeket mutat be hasonló célból mint az előbbi fejezet.
IV. FEJEZET. A melyből kitünik, hogy ha a Chuzzlewittek összetartanának és a családi szeretet ki volna fejlődve köztük, ez lenne a világ leghatalmasabb és legkedvesebb családja.
V. FEJEZET. Ez teljes jelentést tartalmaz arról, hogy mint vezettek a Pecksniff család ölébe egy uj tanitványt, le vannak ebben irva az ez alkalommal történt ünnepélyeségek mr. Pinch nagy örömével együtt.
VI. FEJEZET. Több fontos dolgon a Pecksniffi és épitészi ügyeken kivül, teljes előadását tartalmazza annak, mily előhaladást tett mr. Pinch az uj tanitvány bizalmában és barátságában.
VII. FEJEZET. A melyben mr. Chevy Slyme bebizonyitja függetlenségét és a kék sárkány egy tagját vesziti.
VIII. FEJEZET. Ez a fejezet mr. Pecfesniffet és bájos leányait Londonba kiséri és értesit, mi történt velök az uton.
IX. FEJEZET. London és a Todgers-ház.
X. FEJEZET. E fejezet különös dolgokat tartalmaz, a melyektől e történet egy pár eseményének jó vagy rossz kimenetele függ.
XI. FEJEZET. A melyben bizonyos gentleman különös figyelmet tanusit egy bizonyos lady iránt; s azonfelül több esemény előreveti árnyékát.
XII. FEJEZET. Ebben olyan dolgok fordulnak elő, a melyek mr. Pinchet és másokat igen közelről érintenek. Mr. Pecksniff biztositja a megsértett erény méltóságát; a fiatal Chuzzlewitt Márton kétségbeesett tettre határozza el magát.
XIII. FEJEZET. A miből kitünik, mi történt Mártonnal e kétségbeesett elhatározása után, a mint Pecksniff házát elhagyta; mily emberekkel találkozott, mily bajokon ment keresztül és miféle uj dolgokat hallott.
XIV. FEJEZET. A melyben Márton bucsut mond szerelmesének és egy alsóbb rendü személyiségnek, a kinek szerencséjét meg akarja állapitani, megadatik a kegy, hogy Maryt pártfogásába ajánlja.
XV. FEJEZET. A tengeren.
XVI. FEJEZET. Márton kiszáll New-Yorkban. Egy pár ismeretsége akad és egy étkező helyiségben ebédel; azonfelül ez események részletei.
MÁSODIK KÖTET.
I. FEJEZET. Márton többekkel megismerkedik, bölcseségének kincsét gyarapitja, s kitünő alkalma nyilik tapasztalatait a Salisbury-i születésű Lumny Nedével összehasonlitani, a kiről barátja mr, William Simmons beszélt neki.
II. FEJEZET. Ebben az Anthony Chuzzlewitt és fia cégről lesz szó, a melynek egyik tagja váratlanul visszavonul.
III. FEJEZET. Az olvasó több fontos személyiséggel ismerkedik meg, s könyeket önt a jó mr. Jonas gyermeki kegyelete fölött.
IV. FEJEZET. Ez a fejezet a szerelemről szól.
V. FEJEZET. Amerikai üzlet. Márton társat szerez és vételbe bocsátkozik. Eden a mint a papirosan van leirva. Valami az amerikai "oroszlánról". A "Watertoast-egyesület" rokonszenve.
VI. FEJEZET. A melyből kitünik, hogy Márton maga is "oroszlánná" válik, egyszersmind annak az oka miért.
VII. FEJEZET. Márton és társa birtokukba veszik vagyonukat. Ez örvendetes esemény alkalmával több adatot tudunk meg Edenről.
VIII. FEJEZET. Ez a fejezet bizonyos szerelmi ügy előhaladásáról tesz jelentést; harag, féltékenység és boszu járnak ennek nyomában.
IX. FEJEZET. Ebben ismét fontos személyiségek szerepelnek; s az olvasó több értékes dolgot tapasztal; a többi közt, hogy bánnak a betegekkel a betegszobákban.
X. FEJEZET. Váratlan találkozás és biztató kilátások.
XI. FEJEZET. A melyből kitünik, hogy régi ismerőseink nem csak uj, hanem hamis alakban jelennek meg; meglátszik az is belőle, hogy az emberek hajlandók a marásra, de olykor azok is megmaratnak, a kik marni szeretnek.
XII. FEJEZET. Mr. Montague otthon, mr. Chuzzlewitt a saját tűzhelyénél.
XIII. FEJEZET. A melyben némely emberek okosak, mások hivatásszerüleg járnak, mig mások rejtélyesek, mindegyik a maga módja szerint.
XIV. FEJEZET. Ebben bebizonyitjuk, hogy a legjobban kormányzott családban is változások fordulnak elő és hogy Pecksniff kitünően értett hozzá, hogy kell nagy zajt csapni.
XVI. FEJEZET. Mr. Pinch kötelességet teljesit, a mivel soha sem tartozott; mr. Pecksniff pedig egy oly kötelességet teljesit, a melyért a társadalom hálával tartozik neki.
XVII. FEJEZET. Megint a Todgers házról szól és egy hervadt virágról a mely ott virágzik.
XVIII. FEJEZET. További események Edenben s az onnan való elutazás. Márton egy fontossággal biró fölfedezést tesz.
XIX. FEJEZET. A melyben utasaink hazafelé iparkodnak, s az uton több jeles emberrel találkoznak.
XX. FEJEZET. Márton Angliába érkezvén tanuja lesz egy ünnepélynek, azt a kellemes dolgot is megtudja, hogy róla távolléte alatt sem felejtkeztek meg.
HARMADIK KÖTET.
I. FEJEZET. Tom Pinch elindult, szerencséjét keresni És az, a mire akadt.
II. FEJEZET. Tom Pinch zavarba jön s tapasztalja, hogy nem ő az egyedüli ebben a tekintetben. Találkozik az ellenséggel, a ki megalázza magát előtte.
III. FEJEZET. Titkos dolgok.
IV. FEJEZET. Egy pár részletet tartalmaz a Pinchek gazdálkodásáról, megtudunk belőle egy pár ujságot is, a mely Tomot nagyon közelről érdekli.
V. FEJEZET. A Pinch család uj ismeretséget köt és még több okuk lesz a csodálkozásra.
VI. FEJEZET. Mr. Jonas és barátja egyetértésre jutnak és teljes erővel folytatják a vállalatot.
VII. FEJEZET. Mr. Jonas és barátja vállalkozásának története.
VIII. FEJEZET. E fejezetben több ember sorsa eldől. Mr. Pecksniff kifejti hatalma teljességet; nagylelküséggel szilárdan viseli magát.
IX. FEJEZET. Folytatjuk ebben Jonas és barátja vállalkozásának történetét.
X. FEJEZET. A melyben Tom Pinch és kis testvére örülnek egy kissé de egészen házias módon, minden ünnepélyesség nélkül mulatnak.
XI FEJEZET. A melyben miss Pecksniff szerelmi viszonyát szövi mr. Jonas dühöng, mrs Gamp theát készít, mr. Chuffey pedig üzleteket köt.
XII. FEJEZET. Mr. Jonas és barátja vállalkozásának vége.
XIII. FEJEZET. A melyben Márton és Mark ügyeiről van szó és egy harmadik személyiségről, a ki nem ismeretlen az olvasó előtt. A fiui kegyelet rut formában mutatja be magát s kétséges derengő fény hárul egy sötét titokra.
XIV. FEJEZET. A melyben mrs. Harris a thea készüléknél segédkezik, s a mely oka lesz nagy civakodásnak.
XV. FEJEZET, Tom Pinch nagyon meg van lepve és megtudjuk mily bizalmas beszélgetésbe elegyednek Tom és a testvére.
XVI. FEJEZET. Még több világoság dereng a sötét titokra, s egyuttal mr. Jonas és barátja vállalkozásának következményeiről szól.
XVII. FEJEZET. A melyben minden nagyot átváltozik.
XVIII. FEJEZET. Mit mondott John Westloek Pinch testvérének, mit mondott Tom Pinch testvére Johnnak, mit mondott mindakettőnek Tom Pinch és hogy töltötték mindnyájan a napot, mindezt e fejezetből tudjuk meg.
XIX. FEJEZET. Nagy gondot ád a szerzőnek, mert az utolsó fejezet.
A szerző utószava
Utószó
Egy pár szót irok még Chuzzlewitt Márton élete és kalandjaihoz, többet mint a mennyi mondani valóm van, és csak azért, mert nem szivesen teszek le olyan szokásról, mely már köztem és olvasóm közt egy más alkalommal megállapodottnak mondatott ki.
Mint egy fáradt vendég, a ki ott időzik még a csarnokban, a melyet elhagyni készül, nem tudom megállani, hogy most, miután husz hónapi fáradozás után végre leirtam ezt a szót vége, a mely rám mered a papirosról, meg ne állapodjam egy keveset.
Azzal az elhatározással végeztem utam, hogy különféle alakban bemutatom a mindennapi bünöket. Azt nem is szükség mondanom, hogy a legközönségesebb bohóság vagy bün rajzolása alkalmával a szerző annak teszi ki magát, hogy tulzással fogják vádolni, mert az utánzatban még ember sohasem ismert magára, senki sem fogja megengedni, hogy a rajz, a mely őt tünteti föl, helyes legyen, bármilyen hü is.
De ámbár mr. Pecksniff semmi áron nem fogja elismerni, hogy az én Pecksniffem természetes, az vigasztal, hogy mr. Gamp rajzát észrevehetőleg igaznak fogja tartani és noha mrs. Gamp saját arcképét hamisnak nyilvánitja, de vigasztalni fog e szigoru kritikáért, hogy feltétlenül dicséri mrs. Prig festését.
Iparkodtam ez elbeszélés folyamán annak a kisértésnek ellentállani, amely azáltal kinálkozott, hogy a regény havi füzetekben jelent meg, szigoruan szemem előtt tartottam kitüzött célomat. Ezért sok helyütt kényszerültem rövidebbre fogni az elbeszélést, ami remélem csak javára vált.
Ha olvasóim csak felényi érdeklődéssel viseltetnek müvem iránt, mint a mennyivel én azt megirtam, ugy lesz okom rá, hogy megelégedett legyek. És ha képzelt barátaimtól az én sajnálkozásomnak csak egy kis részével vesznek bucsut, ugy sikeremet fényesnek tekinthetem.