---

Tartalom

PRÓZA
A Hiéna
Az év fotója
Cigánysor a Mura mentén
Családi legendák nyomán
Két cserép kaktusz
Mikulásnapi emlék
Pókhálós emlék
Utószó

VERS
Akár a pók
Álmodozók
A pókháló
A tanulság
Az én napom
Az oroszlán farka
Bárányok és kutyák
Befordultam a menzára
Borongósan
Cérnaszál
Csak írj!
Csak megyek
Csillagfényben
Defektesen
Egy emlékmű sorsa
Egy kiállítás képei
Egy kis csokor ebédidőben
Egy kritikus emlékkönyvébe
Egy tanár ars poétikája
Egy visszatérő álom
Emlékezés
Ennyi elég
Ez is csak játék
Föloldozás
Füstjelek az égen
Gondok között
Gondolatok a konyhában
Gondolatok a temetőben
Ha az ablak kitárul
Hajnali töprengés
Hétköznapi vers
Hiába már
In memoriam
Kesergő
Keserű vers
Kezdet és vég
Kezdő költők óvodája
Ki lehet költő
Költőcske szól
Könnyek nélkül
"Köszöntsük nótaszóval"
Lám, véget ért
Látod?
Látomás
Legendák földjén
Lepketánc
Leszámolás
Madáretető
Magánúton Magán-Parnasszusra
Már nem is fáj
Más a világ
Még meddig?
Mi lesz velem...
Nekem is szép...
Ne kérdezd!
Nekrológ a törmelék fölött
Nézem a kertet
Omlásban
Ömlesztve
Öreg barátom
Öreg költő
Öregapám
Örökség
Őszi ködök idején
Pálcát törjek?
Paradicsomi történet
Pengeélen
Pókék
Révedező
Sekély vízen
Sikert akarsz?
Szerelem
Sziromhullás
Találkozás
Találkozás a Mesterrel
Tanács
Tétova búcsú
Tizennégy sor
Történelmi igazságunk...
Végkiárusítás
Versválogatás
Vigasztaló
Willendorfi Vénusz

---

Utószó

Nem tudok elfogulatlanul írni Kamarás Klára alkotásairól, mert szeretem minden művét: legyen az próza, vers, örömteli, játékos, bús, elgondolkodtató. Több mint tizenhárom éve találkoztam vele a neten a Kaláka, a kanadai internetes szépirodalmi folyóirat jóvoltából. Köszönet érte Kaskötő Istvánnak, a Kaláka (www.kalaka.com) kiadó-szerkesztőjének. Nem tudok elég hálás lenni neki, mert Kamarás Klára nélkül az életem és a Hetedhéthatár szegényebb lett volna. Aztán találkoztam Klárával személyesen is, kevesebbszer, mint szerettem volna. Mégis elég volt ahhoz, hogy örökre magához láncoljon. Nemcsak a Hetedhéthatár a kapocs köztünk, hanem az ő lénye: sugárzik minden szavából, mondatából az érző, gondolkodó, szerető és szerethető ember. És akkor még nem beszéltem a tehetségéről - amit szerkesztő-újságíróként hogyan is mernék értékelni? Mégis minősítenem kell, hiszen nem tudom derű nélkül olvasni bölcs verseit, írásait, játékos hangulatait - belső mosolyt kényszerít rám minden sora, átérzem és átélem mindazt, amit közvetít.

2004 márciusában az akkor másfél éves Kalákáról írtam a Hetedhéthatárban, és Lelkes Miklós prózája mellett Kamarás Klárától jelent meg egy vers magazinunk 26. oldalán.

Kamarás Klára: Első látásra
(Vers, férfihangra)

Nagy kosárban hozták az ételt
az értekezlet szünetében,
te meg az ajtószárnak dőlve
álltál egyedül... jól emlékszem.
Nem a pogácsa, nem az alma,
sem kebled két kis büszke halma
tűnt fel nekem
ott hirtelen,
csak a szemed, a villódzó tekintet,
mint a gepárdé, mikor széttekintget
a gazellák legelő csapatán,
s felméri menten, melyik könnyű préda,
hogy éhét elolthassa még ma...
Az a zsákmányleső, szakértő szempár
lesből kereste, ki a védtelen...
s már tudtam, te leszel a végzetem!
Másodjára az ajkad vettem észre,
mikor a piros almát felemelted.
Nem almát... áldozati állat
torkát harapja át így a vadállat.
Nem bántam volna, tán halálra marva,
ó bár csak én lehetnék az az alma...

Azóta a nyomtatott Hetedhéthatár, majd az online magazin állandó szerzőtársa lett, és több kötete kiadásában működhettem közre, mint a mostaniban is.

Nem véletlenül tettem be ide ezt az első Hetedhéthatáros Kamarás-verset. Lényéből adódik a kettősség: matematikatanárként racionális, rajztanárként művész, alkotóként hol férfi, hol nő. Megragadóak a szavakkal alkotott képei, ahogy hozzánk szól, nekünk ír kortalanul, nemtelenül, örökérvényűként.

Bár ő maga megkérdőjelezi a tevékenységét, ebben a kötetben az Akár a pók... című versében: Költő vagyok? Szövöm a sort a sorra, / akár a pók, mely egy sötét sarokba / vonulva is sző, mintha dolga lenne. Igen, Kamarás Klárának ez a dolga: szőni a sort. Mint ahogy gyermek- és kamaszkorában már tette (lásd: Kamarás Klára: Miből lesz a cserebogár!). Majd jött egy jelentős szünet: a tanári pálya, a család lefoglalta, aztán újra jelentkezett a közlésvágy, köszönhetően a számítógépnek, az internetnek, Kaskötő István biztatásának és az alkotásait kedvelő visszajelzők sokaságának.

Kamarás Klára mérce lett az irodalmi portálok szerzői között, tekintélye van. Számos elismerés is bizonyítja ezt, közösségek tekintik sajátjuknak országszerte - de ő csakis önmaga marad, a Letenyén élő, pécsi származású, nyolcvanon túli író-költő. Sokak nevében jelenthetem ki: várjuk a további bölcs, játékos, derűs és bús alkotásokat Kamarás Klárától, hogy ezáltal gazdagodjunk!

L. Csépányi Katalin

---