---

Tartalom

Dávidházi Péter - Komáromy Zsolt: Szerkesztői párbeszéd, előszóként

MÓDSZERTAN, AVAGY EGY FILOLÓGUS FILOZÓFIÁJA
Ferencz Győző: A filológia mint segédeszköz és mint cél. Ruttkay egyik kontrollszerkesztői és lektori jelentése
Halácsy Katalin: Chaucer "legjava" és Ruttkay kommentárjai
Barcsák János: "To vex the world". Ruttkay és az olvasás etikája
Dávidházi Péter: "A kérdés továbbgondolására késztet". Ruttkay irányjelzései a magyar anglisztika útkereséséhez

SHAKESPEARE ÉS AZ ANGOL DRÁMA
Fabiny Tibor: A filológia és a kritika együttes szolgálata. Ruttkay Shakespeare-kritikái a nyolcvanas években
Paraizs Júlia: Kisebb-nagyobb örömök. Arany János Shakespeare-fordításai a sajtó alá rendezés tükrében
Schandl Veronika: Szöveghagyomány és szerepformálás a 19. századi angol színházban
Reuss Gabriella: Közönség, adaptáció és az idézés haszna. Vendégszövegek 20. század végi angol nyelvű drámákban

ZENE, DRÁMA ÉS SZENTIMENTALIZMUS A 18. SZÁZADI ANGOL KULTÚRÁBAN
Csikós Dóra: Az itáliai opera és a Farinelli-jelenség
Komáromy Zsolt: Opera-recepció és szentimentalizmus a 18. századi Angliában. Ruttkay kritikatörténeti írásainak implikációiról
Hartvig Gabriella: Drámakritika és a szentimentális regény. Megjegyzések egy Ruttkay-tanulmányhoz

KALANDOZÁSOK A 18. SZÁZADI IRODALOM KÖRÜL
Péter Ágnes: Edward Young Jób-értelmezése. Az eredetiség problémája
Gárdos Bálint: A Spectator kettős hagyománya
Takács Ferenc: "Mores hominum multorum vidit". Homérosz, Héliodórosz, Fielding, Goethe és Joyce

TÖREDÉKEKTŐL TÖRTÉNETIG: ANGOL-MAGYAR VÁLTOZATOK
Végh Veronika: Fordítás, vers, töredék. Arany János és a romantikus fragmentum
Frank Tibor: Angolbarátok Magyarországon
Kállay Géza: Ruttkay Kálmán és Az angol irodalom magyar története

Névmutató

---

Fülszöveg

Ruttkay Kálmán (1922-2010), a modern magyar anglisztika alapítóinak utolsóként eltávozott képviselője 1947-ben kezdett publikálni, majd 1963-tól 1995-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem, 1996-tól 2008-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nagy hatású oktatójaként tanítványok számos nemzedékét inspirálta. E kötet szerzői arra vállalkoztak, hogy az ő angol és magyar nyelvű írásait újraolvasva megvizsgálják, mit üzen ez a csöndben létrehozott, sokáig csak folyóiratokban szétszórva lappangott, 2002 óta nagyrészt összegyűjtött életmű a mai anglisztikának és a hazai irodalomtudomány egészének.

"Azt hiszem, szerencse, hogy az anglisztika Magyarországon mindig fekete bárány volt. Ezt valamiért illett mindig nem szeretni, politikailag mindig gyanús volt, mindig megbízhatatlan, tehát eleve letettek róla. Kutyából nem lesz szalonna. Ezek az anglisták maradjanak ott meg, összezárva maguk között, ne csináljanak bajt, ezekkel nincs mit kezdeni."

Ruttkay Kálmán, Interjú, 1993.

***

"A nyelvi kontinuumnak a hatalomtól távol eső szélén, vagy inkább a sokrétűen tagolt nyelvi tér egyik szélén olyan emberek és csoportok voltak, akiknek nyelvhasználatához a hatalom nyelve nem férhetett hozzá. [...] Mindenesetre abba, ahogyan Ruttkay Kálmán a 18. századi angol irodalmat tanította, a korabeli "hatalmi diszkurzusnak" semmilyen módon nem volt lehetősége beférkőzni. [...] Ugyanakkor, mivel egyáltalán nem a hatalom vagy a párt nyelvének tagadásán, hanem merőben más elveken alapult, Ruttkay nyelvhasználatát "ellendiszkurzusnak" akkoriban csakis a valamiféle igazodást elváró hatalom perspektívájából lehetett minősíteni."

Bezeczky Gábor, Irodalomtörténet a senkiföldjén, Kalligram, 2008, 47-48.

"Hierarchián kívül, egy jótékony csöndű búvárharangban találkozhattunk vele a magyar anglisztika, egy megtűrt diszciplína mélyén, ahová nem ért le a hatóság ellenőrző tekintete, s ahol e nagyszerű pedagógus, kihasználva tudományága félreszorított helyzetének előnyeit, a maga elképzelései szerint nevelhette tanítványait. Egy angol vendég szerint módszere épp olyan volt, mint ahogy Oxfordban vagy Cambridge-ben tanítottak. Valóban, de a Kádár-rendszer Magyarországán, sokkal nehezebb körülmények közt, összehasonlíthatatlanul nagyobb áldozatot követelvén tőle."

Dávidházi Péter, To Whom It May Concern: Köszönet Ruttkay Kálmánért, Élet és Irodalom, 2010. december 17.

---