---

Tartalom

Bevezetés
Nyelv - anyanyelv
Nyelv - anyanyelvoktatás
Nyelv - az anyanyelvoktatás nyelvpolitikai szempontból
Anyanyelvoktatásunk korszakolása
Hol kezdődik a magyar nép története?
Nyelvtörténeti áttekintés

1. Anyanyelvünk oktatása a legrégibb időktől, az uráli kortól a honfoglalásig, 895-ig

A magyarság eredete, őshazája, az uráli és az ugor kori együttélés
A nagy vándorút - Magna Hungaria
A nagy vándorút - Levédia, Etelköz
Őseink életmódja a honfoglalás előtt
Őseink hitvilága
"Az Írás az írás révén rögzült..."
Kortársak és krónikások elődeinkrol, a magyarság nevei az államalapításig
A magyarok eredete
Szóbeli költészetünk, a szájhagyományozás emlékei
Az ősmagyarok gazdasági kultúrája
Az ősmagyarok konyhája
Az ősmagyarok öltözéke
Az ősmagyarok fegyverzete

2. Anyanyelvoktatásunk a honfoglalás korától, az államalapítástól az önálló magyar állam megszűnéséig (kb. 1000–1526 között) az anyaországi oktatási, iskolai rendszerébe tagoltan

A megtelepedés
Az ősmagyar társadalom
Milyen "szakoktatásról" beszélhetünk a honfoglalás korában?
Őseink és a kereszténység - Róma vagy Bizánc?
Államrend - oktatás
Latin vagy magyar?
Nagy változások előtt
Eredetmondáink
A társadalom rendje
Vadászat, halászat, földművelés
Régi módi...
Harcosok
Árpád-kori falvainkból
A magyar címer és a nemzeti színek
Szerzetesrendek, szentek
Honnan kerültek a kolostorokba a papi élet és az írás iránt érdeklődő fiatalok?
Siralmas ének
Mítoszok, mondák, legendák
A tatárjárás után
Az utolsó aranyágacska...
Egyházi szervezet és műveltség
Világi művelődés
Erős kézzel...
Oklevelek - kancelláriák
Bibliafordítások
Akiért a harang szól...
Reneszánsz királyunk: Mátyás király
A lovagi torna/kultúra
Életmódváltozások - a mindennapok
Az egyházi rend
Művelődés
Mítoszok, legendák, mondák
Dózsa népe
Nyelvi rendszer, nyelvhasználat
Imádság nyíl ellen

3. Anyanyelvoktatásunk az önálló Erdélyi Fejedelemségben (1526–1711) - az erdélyi fejedelmek és az egyházak iskolapolitikájának keretében

"Oda Buda"
A reformáció
Erdélyi iskoláink
Anyanyelvoktatásunk támogatói a XV-XVI. században
Balassi Bálint
Késő reneszánsz Erdélyben
Együttélés
Tanulás, műveltség a XVII. században
"Három nép, három nemzet, négy vallás"
Az erdélyi barokk kultúra
Az első magyar egyetemes tudást nyújtó könyv
Tudatos fejedelmi művelődési politika
Szigeti veszedelem
Napló és emlékirat
Történetírás, irodalom is
Családi élet, iskola a XVII. században
Jellegzetes magyar női és férfiviselet
Közösségi költészet
Gazdag zenei élet...
Csíksomlyó - Kájoni János
Drámai alkotások az iskolákban
Mítoszok, legendák
A magyar nyelv középmagyar kora

4. Anyanyelvoktatásunk a Habsburg-birodalomban (1713–1830), a reformkorban, a forradalom és a szabadságharc korában (1830–1849), a Habsburg önkényuralom idején (1849–1867) - az anyaországi oktatási rendszerbe tagoltan

A Rákóczi-szabadságharc - kuruc költészet
Újratelepülés a török világ után
Felvilágosodás és oktatás
"Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék"
Történettudomány - irodalom és sajtó
Zenei élet
Építészet
Színház anyanyelvoktatásunk történetében
A nemzeti ébredés kora
A magyar jakobinusok
A magyar költészet új formái
Modern nemzet és etnikumok
Erdély szellemi élete
A magyar nyelv jogainak bovítése
Csokonai Vitéz Mihály
Fazekas Mihály
Kazinczy Ferenc
A francia háborúk (1792–1815)
Az abszolutizmus és a rendek
Nemzeti ébredés - reformkor
Mindennapi élet a reformkorban
Művelődés és polgárosodás
Az ekhós szekértől a Nemzeti Színházig
Magyar Tudós Társaság
A művelt írásbeliség normája...
Berzsenyi Dániel
A magyar romantikus irodalom
Kölcsey Ferenc
Vörösmarty Mihály
Széchenyi István
Nemzetiségi megoszlás
Az anyanyelvű oktatásért ...
Európa tavasza - 1848
Nemzeti jelképversek, énekek - anyanyelvoktatásunkban
Ellentétek Erdélyben...
Közép- és főiskolák
A magyar nacionalizmus
A fehéregyházi forrásnál... - Petőfi Sándor...
A bitófa árnyékában...
Entwurf (1849)
Az iskolák helyzete
Arany János

---

Bevezetés

Könyvemben az erdélyi, 1918 óta pedig a romániai anyanyelvoktatás történetét tekintem át, felmérem a múltat és a jelent, felvázolom a jövő feladatait, az erdélyi magyarság, anyanyelvi közösségünk irányi szolgálat, alázat és tisztelet jegyében.

Előbb magyar anyanyelvünkről szólok, erdélyi, kisebbségbe szorult anyanyelvünkről, majd az anyanyelv oktatásáról, az elsajátítás kezdeteitől, az életkori sajátosságokat figyelembe vevő családról, óvodáról, iskoláról s a XXI. századi anyanyelvi nevelés modernizációjáról, a korszerűsítési próbálkozásokról.

Ezeket a kérdéseket az általános emberi jogok keretében, a kisebbségi kérdéskörhöz tartozó két- vagy többnyelvűség, etnicizmus, lingvicizmus, integráció, asszimiláció kérdésközéhez tartozó problémák körében szeretném tárgyalni.

Erdélyi, romániai anyanyelvoktatásunk mai állapotát csak úgy érthetjük meg, ha áttekintjük történeti elozményeit, megvizsgáljuk kronológiáját a kezdetektől napjainkig. A kérdést a magyar nemzeti nyelv történetébe ágyazom, a kezdetektől, az őshaza, a vándorlás, a honfoglalás korától napjainkig. Történelmi eseményeket, folyamatokat, társadalmi, politikai, kulturális intézményeket, államilag előírt törvénycikkeket, miniszteri rendeleteket, utasításokat, kijelentett vagy búvópatakként fel-felbukkanó tendenciákat vizsgálok amelyek az önálló államiság, a fejedelemség időszakát leszámítva mindig annak az országnak az oktatási rendszerében születtek, amelybe anyanyelvoktatásunk beleilleszkedett, bele kellett illeszkednie. Anyanyelvoktatásunk tanterveit, tankönyveit, kézikönyveit, munkafüzeteit, a bennük megjelent nyelvi és irodalmi ismereteket, olvasmányokat tekintem át, illetve azt, hogy milyen célokat jelöltek meg és milyen módszerekkel valósították meg az anyanyelvoktatásban a megjelölt célokat. Természetesen a tantárgy-pedagógiai kérdésekkel foglalkozó nyelvészek, kutatók véleményét, cikkeit, tanulmányait is idézem, amelyekre hazai, kolozsvári könyvtárakban, egyházi levéltárakban, szakfolyóiratokban, tanulmánykötetekben bukkantam, valamint a budapesti Országos Pedagógiai Múzeum Könyvtárában találtam.

Szükségesnek tartom e tanulmány megírását, a további kutatások folytatását a téma újszerűsége miatt is, de azért is, mert ebben a kérdésben sokszor helyben topogunk, sőt 1989 után visszarendeződés is tapasztalható, bizonyos kérdések, problémák megoldása húzódik, tolódik, szükségesnek látszik a felmérés, az összefoglalás, a következtetések levonása, hogy tovább lehessen lépni. Magam 1947-től tanulóként, diákként, egyetemi hallgatóként, 1965-től pedig magyartanárként részese voltam és vagyok óraadó nyugdíjasként mindannak, ami anyanyelvoktatásunk területén történt/történik. Az 1998-ban megvédett disszertációmban - A szövegtan jelentősége az anyanyelvi oktatásban - már kutattam azt az átalakulást, amely a nyelvtudomány körében bekövetkezett, határozottan átlépett a szövegelméleti és a szövegtani kutatások körébe, s e változások eredményeként a szövegtan és az oktatás kapcsolata is határozottabban körvonalazódott.

Egy tudományos munka nem érzelmileg akar hatni az olvasójára, tények, érvek, gondolatok sokaságát, új összefüggéseit, az értelem meghódítását fejti ki. De a tudomány rideg tényeit az érzelem melege is közelebb tudja hozni hozzánk, ha szívünk is megnyílik, akkor a tudományos mu igazságát könnyebben, mélyebben megértjük, magunk is elfogadjuk. Az értelemre és az érzelemre egyaránt ható, tudományos alapvetésű, ugyanakkor szépirodalmi eszközökkel is hódító tanulmányt szeretnék megírni.

Erdélyi, romániai anyanyelvoktatásunkban, az egész magyar nyelvterületen, minden magyar közösségben szükség van a nyelv elsajátítására, karbantartására, a nyelvi minta felmutatására, szükség van a kodifikáció érvényesítésére, esetleges tágítására a viszonylagos nemzeti nyelvi egység megőrzése érdekében, szükség van a kreatív szellemi nyelvi funkciók működtetésére (tudományban, szépirodalomban), a presztízs és a nyelvi hűség erosítésére. A magyar nyelvnek a maga teljességében, földrajzi és társadalmi kiterjedésében, a maga fényében, sokféleségében és egységében, természetes, szabad használatában kell megmaradnia - fogalmazta meg mindannyiunk elvárásait Péntek János (1999. 102.). Csak ennek jegyében végezhetjük munkánkat, hiszen cáfolhatatlan bizonyíték a mi erdélyi folytonosságunk ténye, hogy magyar anyanyelvünk önálló nyelvként kétezer, talán háromezer éves, az erdélyi magyar írásbeliség több mint ezer éves, rovásírásunk pedig még többet bizonyít, meg kell maradnunk annak, akik vagyunk, hogy maradéktalanul érvényesülhessenek anyanyelvi és kulturális értékeink.

---