Hangay Oktáv
A nagynémet vagy pángermán egyesületek és működésük
TARTALOM, BEVEZETŐ
Tartalom
A nagynémet vagy pángermán egyesületek.
Bevezető.
Az egyesületek általában.
Felekezeti egyletek. Schulverein.
A Schulverein hazánk déli részében.
Az "Alldeutscher Verband".
Hogyan bánik a német a lengyellel?
A német példát kövessük?
Mit tesz az orosz a némettel?
A földrajz, mint pángermán előkészítő.
Röpiratok, heczfüzetek a magyarok ellen.
Grossdeutschland a jövő vámpolitikában.
Ausztria-Magyarország fölosztása.
Mit tegyünk?
Bevezető
Az 1870-71-iki nagy francia-német háboru lefolyása alatt Münchenben voltam. A tulnyomó erővel levert szerencsétlen Francziaország iránti kiolthatatlan rokonszenvünkkel kisértük mi magyarok a világhistoria óriási változásait és naponta megfigyelhettük azon roppant nemzeti föllángolást, mely még a malátás sörtől flegmatikusabb bajorokat is elboritotta s tapasztalhattuk azon szokatlan társadalmi jelenségeket, melyek a győzelemittas német nép minden rétegében egyszerre fölcsiráztak. A széthuzó partikularizmusban élt német államok törzsei csodálatos egyetértésben voltak a nemzet-állami egység megteremtésének munkájánál s a német császárság ujjászületése kioltotta belőlük azon kicsinyes elkülönitési hajlamokat, melyek a háboru előtti időkben a sokféle német tartományban valósággal burjánoztak. A német egység indokolható, önérzetes jelenségeivel azonban, megnyilatkozott több helyütt a német pöffeszkedés és gőg is; a vaskezü Bismarktól történelmi szárnyalt szóvá lett "furor teutonicus," az egész Európát fölfalni akaró német telhetetlenségbe csapott át. A pángermán érzület a komolyabb irányu német tudósokat is annyira elragadta, hogy Vischer Frigyes, az ujabb német esztétika kitünő müvelője, stuttgarti professor, "Blut soll aus eueren Nägeln spritzen" vérszemes frázisokkal fejtegette a romanizmus pusztulását s a germanizmus elmaradhatlan győzelmét egész Európában. A sedani győzelem, Paris bevétele oly mámorba hozta a német professorok fejét, hogy nemcsak Elsass-Lotharingia bekebelezése volt a birodalom megnagyobbitására czélzó követelmény, hanem nagytudásu tanárok nyiltan lelkesitették a német népet, az összes európai német elemet egy császári korona alá hozó Gross-Deutschland megteremtésére. Münchenben Löher Ferencz egyet. tanár, az erdélyi szászok protektora, kezdette meg a propagandát, bizonyos ravasz politikával arra számitva, hogy az ugynevezett "elnyomott szászok" védelmével sikerülni fog egyuttal az egész Ausztria és Magyarországban élő németségben a nagynémet érzületet fölkelteni. A müncheni Odeon olvasótermében, később a hannoveri kaszinoban, kezemben voltak az asztalon több példányban heverő röpiratok p. "Das Erwürgen der deutschen Nationalität in Ungarn" - "Ungarns Gegenwart und seine nächste Entwickelung" stb.
Eme tendencziozusan minden kaszinónak, egyletnek ingyen szétküldött füzetekben, kezdődött a pángermán piszkolódás és hazug ráfogás hazánk kormánya s magyar népe ellen. Ezen időben jelent meg Löher tanár "Die Magyaren und andere Ungarn" czimü nagyobb könyve, melynek már keresett czimzése is alattomos determinálást rejt magában, hogy hazánk népelemeit valami külön "magyar" s külön "ungar" érzületvilágba ossza be. A munka némely fejezetét Lőher a bajor földrajzi társaság estélyein is fölolvasta, sokszor előkelő hallgatóság előtt, melynek soraiban a müncheni politikai és katonai köröknek befolyásos képviselőit szemlélhettem. Egy alkalommal szerényen vonultam meg néhány magyar egyetemi hallgatóval egyik oldalpadban, hogy végig hallgassam a különben kellemes orgánummal ellátott s megnyerő modorral előadó ellenségünket; talán nem is lett volna oly magyarfaló, de magyarországi utazásában derék szász atyánkfiai vezették s informálták s igy természetes következmény lett, hogy a professor ur koponyája az optikai camera obscurává fejlődött, mert a mit csak látott nálunk, annak a forditott, fonák képét vitte magával a bajor fővárosba.
Előadásának befejező részében Lőher kegyes elismeréssel szólott a magyar költészetről, dicsérte azon tudományos munkásságot, melyet főleg a nyelvészet s hazai történetirás terén kifejtettünk; de végül forditott egyet gondolatmenetén s a szemüveges katedrai figura lenéző gúnynyal kérdezte: "vajjon t. hallgatóim, ha mindezen elismerésünk mellett, az összes magyar tudományos irodalom holnap rögtön eltünnék a földszinéről, szegényebb lenne az emberiség csak egyetlen eszmével is?" Bár mennyire izgatta vérünket a gyülölködő hang, csendesen hallgattuk a tanár ur kritikáit, legföllebb ugy magunkban gondoltuk, hogy mit tennénk mi künn ezzel a némettel, ha a müncheni rendőrség dolgunkat nem minősitené nyilvános "Gewalt"-nak! Szegény diákos helyzetünk, bizony nagyon hasonlitott Petőfi szegény juhászáéhoz, de talán még annál is rosszabb volt, mert az legalább elkeseredésében nagyot üthetett botjával a szamár fejére; mi még azt se tehettük; közeledtek az examinatoriumok. Löhernek hirhedt támadásaira tudtommal felelt itt-ott a magyar sajtó, de ezek a feleletek csak gyönge riposztok voltak a németnek rendszeres támadásaira A hamis adatok felölünk nagyon közkézen forognak azóta s a német tudósok között alig van egy-kettő, aki a Löher-féle "Ungar" és "Magyare" differencziáló zavaros fogalmakat el ne fogadta volna. Épen e napokban olvastam az "Allgem. Zeitung" mellékletében egy jónevü német irótól: Az egységes és oszthatatlan "ungar nemzet" tömegébe a magyarisch nyelvközösület. (magyarische Sprachgemeinschaft), mely magát magyar nemzetnek nevezi, saját nyelvének zsarnoki előjogokat követel".
Nem tárgyamhoz tartozik ezen historiánkat kiforgató s hazánk ethnografiáját politikailag kizsákmányolni kivánó fogalomzavar tisztázása. Ha boszantók is voltak Löher magyarellenes előadásai, az én figyelmemet amaz eladásoknál jelenvolt diszes német közönség viselkedése s hangulatnyilvánulása kötötte le; mert valahányszor csak hangoztatta a tanár ur magyarfaló frázisait, a közönség "bravo, so ist, ganz recht" kiáltásokkal kisérte. Ezzel argumentálták, hogy nem egy muló tünettel, hanem fejlődő s fejlesztetni óhajtó pangermán irányelvekkel lesz később dolgunk. Azóta figyelemmel kisérem a németség ilyetén mozgalmait; azóta látom a pangermán egyesületek gyors növekedését és jelentékeny eredményeit s rendkivül sürgősen elérkezettnek látom az időpontot, hogy hazánk belnyugalmát fölkavarni akaró "grossdeutsch" munkásságot minél szélesebb körben megismertessük, a magyar társadalomban pedig minél több őrszemet állitsunk fel, az éber felügyelet s ernyedetlen megfigyelésre. Mindenek előtt ismernünk kell az ellenség hadállását, csapatait, ügyes taktikáját és titkos aknamunkáit, hogy a védelmet kellően szervezhessük.