---

Tartalom

Előhang

Beke Sándor:
SZÉKELY ÚTKERESŐ - SZELLEMI MŰHELY A XX. SZÁZAD VÉGÉN ERDÉLYBEN

SZÉKELY ÚTKERESŐ
Irodalmi és művelődési folyóirat. 1990–1999

Beke Sándor - Brauch Magda:
SZÉKELY ÚTKERESŐ (1990–1999)
Laptörténet és sajtóvisszhang

SZÉKELY ÚTKERESŐ ANTOLÓGIA 1990–1999
Válogatás a Székely Útkereső 1990–1999-es évfolyamaiból
Cikkek, tanulmányok, esszék

BECSÜLD A NÉPET!
A Székely Útkereső irodalmi és művelődési folyóirat gyermekirodalmi antológiája

AZ ÉLŐSZÓ DICSÉRETE
Kritikák, recenziók, beszélgetések a Székely Útkereső hasábjain

MAGYAR, SZÉKELY ÉS CSÁNGÓ ÖRÖKSÉG
A Székely Útkereső Kiadványok Antológiája (1991–2006)

A SZÉKELY ÚTKERESŐ LEVELESLÁDÁJA 1990–2000
A levelek által Székelyudvarhelyre üzen a nagyvilág

Beke Sándor:
A SZÉKELY ÚTKERESŐ LEVELEZÉS ÉS DOKUMENTUMOK TÜKRÉBEN
A szétosztott, megosztott kincsek
Állomások, vallomások
Túlélő levelek

---

Előszó

Az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó termését, a Székely Útkereső egy évtizedet bemutató köteteit lapozgatni nem lehet betűre éhes kíváncsiság, a felfedezés vágya, a rátalálás öröme és némi megilletődöttség nélkül. Mert nem vitás: tíz év szellemi értékét összeterelni és az olvasó asztalára tenni komoly kihívás, elismerésre méltó teljesítmény a mai szűkölködő világban, az anyagi megszorítások közepette. Aki erre vállalkozik, missziót teljesít.

Megkísérlem elképzelni, mit érezhet most az együttgondolkodó szerkesztőgárda, a tehetséggel megáldott belső és külső munkatársak, mindenekelőtt pedig az író és költő Beke Sándor, aki főszerkesztőként, kiadóként egy lelkes csapat élén vállalkozott a bátor feladatra.

Talán valamennyien azt érezhetik, amit a barlangász egy-egy tüneményes szépségű cseppkő láttán, vagy a gyöngyhalász, ha felfedi előtte kincsét a tengeri kagyló... Netán a hegymászó, amikor parányi ember létére lába alatt tudja a magas csúcsot... A magam részéről mégis a búzavető szorgalmával, az ősi rög iránti hűségével azonosítanám a munkájukat. A búzavetőével, aki a tarisznyájából szórja a magot, szíve irányából lendítve a karját az anyaföld felé. Az aratóéval, aki kaszával vág rendet a búzatengerben, miközben megfeszülnek karján az izmok, de el nem ernyednek naphosszat. A marokszedőével, aki lépésről lépésre kétrét görnyedve öleli magához és köti kévébe a kasza nyomán tarlóra hanyatló búzaszálakat. A kalászszedőével, aki aratás után bebóklássza a tarlót, lehajol minden ottmaradt kalászért, tenyere kosarába gyűjti, és végül bugába köti, hogy kárba ne vesszen.

Szerintem ezt teszi a Székely Útkereső is, amikor menti a megmaradást tápláló kenyérnek valót, az életízű gondolatot.

A szerző

---