P. Kiss Gábor [et al.]
A költségvetési egyenleg mutatói
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
1. BEVEZETÉS
2. ALAPMUTATÓK
2.1. Alapfogalmak, kategóriák
2.2. Pénzforgalmi egyenleg (pénzforgalmi finanszírozási igény)
2.3. Nemzeti Számlák Rendszerének megfelelő egyenleg
2.4. Számviteli elvek alapján meghatározott egyenleg
3. FŐBB ELEMZÉSI MUTATÓK
3.1. Az elsődleges egyenleg
3.2. A ciklikusan igazított egyenleg
3.3. A strukturális deficit
3.4. A fiskális impulzus
3.5. Az alapmutatók és az elemzési mutatók összefoglalása
4. MUTATÓK MAGYARORSZÁG ESETÉBEN
4.1. A kiegészített (SNA) mutató
4.2. Elsődleges egyenleg
4.3. Ciklikusan igazított egyenleg
5. KÖVETKEZTETÉSEK
6. HIVATKOZÁSOK
Bevezetés
A költségvetési hiány az egyik legfontosabb makrogazdasági mutató. Alapvetően azt mutatja meg, hogyan viszonyul egymáshoz a kormányzat által elvont és újraelosztott jövedelem (vagyis a bevételek és a kiadások). A hiány pontos mértéke többféleképpen mérhető, és ezek megértése közelebb visz az ezt meghatározó folyamatok világosabb értelmezéséhez is. Végül pedig a deficit nemcsak önmagában vizsgálandó, hanem a makrogazdasági folyamatokkal összefüggésben is. Ugyanis egyfelől a gazdasági folyamatok jelentős mértékben befolyásolják a költségvetés pénzügyeit, másfelől pedig a költségvetési döntések visszahatnak a nemzetgazdaság egészére.
Miért van szükség több típusú költségvetési egyenlegmutatóra és megközelítésre? Mert egyetlen fiskális mutató alapján nem válaszolható meg az összes releváns kérdés. E szélesebb körön belül a továbbiakban alapmutatóknak nevezzük a különböző statisztikai és számviteli módszertanok alapján meghatározott mutatókat. A magyar költségvetés tervezése és végrehajtása például pénzforgalmi szemléletben történik, azaz a bevételeket és kiadásokat a pénzmozgás időpontjában számolják el. Ez a kézzelfogható módszertan segíti a tervezést, és azonnal (naponta) rendelkezésre álló statisztikákat nyújt. További előnye, hogy közvetlen kapcsolatban áll az államadósság alakulásával, mert a deficitet adósság kibocsátással kell fedezni. Ezzel szemben az Európai Unió a nemzetgazdasági számlák statisztikai rendszerével szoros kapcsolatban álló ún. ESA-mutatót számol. Ez a tranzakciókat nem a kifizetés időpontjában, hanem a kifizetés alapjául szolgáló esemény időpontjában rögzíti (például ha egy beruházásért több hónappal később egyenlítik ki a számlát, akkor is úgy tekintik, mintha a beruházással egyidejűleg történt volna a fizetés).
Az alapmutatókon felül elemzési mutatókra is szükség van, ha jobban meg kívánjuk érteni a költségvetési folyamatokat.
Az elemzési egyenlegmutatók egyik része egyértelműen összekapcsolódik az állományi mutatókkal (ld. 1. ábra első két oszlopa). Az állam tartozásállománya ugyanis adott hozamszint mellett akkor tekinthető fenntarthatónak, ha a tartozásállomány hosszú távon nem növekszik. A fenntarthatóság vizsgálata azt igényli, hogy i) az exogén tényezők (pl. gazdasági növekedés) trendjét megállapítsuk, ii) az induló fiskális helyzetet a valóságnak megfelelően korrigálják, iii) a jövőbeli fiskális trendek előrevetítését elvégezzük. Az aktuális költségvetési politika fenntarthatósága szempontjából az első két pont különösen fontos kérdés, hiszen a magas deficit nem okoz tartós adósságnövekedést akkor, ha a hátterében átmeneti, néhány év múlva visszaforduló hatások állnak. Így például az adóbevételek ciklust követő ingadozásának hatásának (CC) a ciklus átlagában nulla a hatása.
Az elemzési egyenlegmutatók másik része azt vizsgálja, hogy mekkora fiskális impulzus éri a gazdaságot adott évben, azaz mennyire fűti vagy hűti a gazdasági növekedést a költségvetési politika. Ezt adott egyenlegmutatók éves változása mutatja (ld. 1. ábra utolsó oszlopa). Gyakran használt további elemzési mutató a kamattételektől megtisztított egyenleg, az ún. elsődleges egyenleg.
Az Oktatási füzetben a költségvetési deficit alapmutatóit és elemzési mutatóit tárgyaljuk. Ennek kapcsán a Magyarországról szóló fejezetben külön kitérünk a Magyar Nemzeti Bank által számított elemzési hiánymutató, a kiegészített (SNA) mutató ismertetésére, és a Magyarország esetében rendelkezésre álló mutatók idősorainak bemutatására.