George L. Seymour
Huszonegy napos leszívás kísérlet Sebes forráson
TARTALOM / CONTENTS, ÖSSZEFOGLALÁS
Tartalom/Contents
SUMMARY
ÖSSZEFOGLALÁS
1. BEVEZETÉS
2. TÖRTÉNELMI HÁTTÉR
3. MUNKAHIPOTÉZIS
Megfigyelések és feltevések
A munkahipotézis
4. SEBES FORRÁS
5. ELMÉLETI ALAPOK
Hazai viszonyok
Nyugati klasszikus ismeretek
Cooper és Jacob analitikai módszere
Néhány alapfogalom
6. A KÍSÉRLET MŰSZAKI KIÉPÍTÉSE
7. A KÍSÉRLET VÉGREHAJTÁSA ÉS ELSŐ EREDMÉNYEI
Hozam- és vízszintmérés eszközei
Leszívás
Feltöltődés
8. A KÍSÉRLETI ADATOK ÉRTÉKELÉSE
Leszívás
Feltöltődés
9. MEGÁLLAPÍTÁSOK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK
10. KÖSZÖNETEK
11. IRODALOM
APPENDIX 1 - "Y" VÖLGYI SÓZÁS
APPENDIX 2 - FENYVESRÉTI SÓZÁS
APPENDIX 3. - SEBES FORRÁS VÍZHOZAMAI
APPENDIX 4. - COOPER - JACOB MÓDSZERE
APPENDIX 5 - A MÉSZTUFA CSIGAFAUNÁJA
APPENDIX 6 - A VÍZKIVÉTEL VÁLTOZATAI
Összefoglalás
A negyedkor klímaváltozásai során beállott óceáni vízszintingadozások következtében a kontinensek letarolását szárazföldi üledékciklusok szakították meg. A legutóbbi, Würm eljegesedés befejezését követő, mintegy 125 méter magas tengerszint-emelkedést vegyi és törmelékes folyóvízi üledékek lerakódása nyilatkoztatja ki a Bükk hegységi régióban, nevezetesen 45 méter vastag mésztufa-lerakódás Lillafüreden, törmelékes üledékek 20 méter vastagságban a Szinva-forrásnál, valamint 23 méter vastagságban a Miskolc-tapolcai Új Kút környezetében. A mésztufát gazdag csigafaunája a pleisztocén végétől a jelenbe datálja.
A jelen helyi erózióbázisa a feltöltődés felszínén, magasan a Würm eljegesedés egykori erózióbázisa felett foglal helyet. A feltöltődésben eltemetve helyezkednek el a Würm eljegesedés befejezése előtt aktív és a nyitott völgytalpra kiömlő karsztforrások. A karsztforrások eltemetése és vizeik azzal járó visszaduzzasztása felemelte a karszt telített zónájának szintjét és növelte hatékony tárolókapacitását további természetes víztárolást teremtve a jelen erózióbázisa alatt, a karszt belsejében. A tárolásba került új vízmennyiség mérsékeli a karszt vízhozamainak rendkívüli szélsőségeit, és rendelkezésre állhat az alacsony hozamú időszak vízhozamainak figyelemre méltó fokozására a feltöltődési időszak magas, felhasználatlanul elfolyó hozamainak terhére.
A Sebes forráson végrehajtott hosszú időszakos, 21 napig tartó vízkivételi kísérlet célja a jelen és Würm erózióbázisok között kialakult víztároló kapacitás dimenzióinak vizsgálata, valamint a karszt hidraulikus paramétereinek meghatározása volt. A karszt minimális vízkibocsájtásának időszakában, a forrás alacsony hozamainak nagyjából tízszeresén, 357 m3/nap állandó vízkivételi rátán végrehajtott kísérlet feltárta a Sebes forrás hatáskörében az erózióbázis alatti tároló teret 5,84 méter mélységig, valamint meghatározta a karszt áteresztő képességét, T = 68,56 m3/m/nap és tároló kapacitását, S = 0,0086 m3 víz / m3 mészkő érékekben. A kísérlet nem tárta fel a hatékony tároló teljes mélységi kiterjedését.
A megfigyelőkútban 5,84 méterig terjedő leszívás mellett napi 250 m3 (1.750 m3/hét, 173,6 liter/perc) vízkivétel jó valószínűséggel elérhető éves viszonylatban.