Stiller-Luzsicza Ágnes
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Kozák Csaba: Szabadesésben
Képek
Szabadesés I. Ülő férfi
Piros kép
Szabadesésben I., II., III., IV.
Szabadesés
Asztaltársaság hallal
Férfi kutyával
Korareggel a tóparton
Pozsonyi emlék
Szabadesésben V.
Stiller-Luzsicza Ágnes festőművész
Előszó
Ha röptében megáll a madár, akkor van egy pillanat az életében, amikor a gravitáció és a felhajtó erő kiegyenlítődik, pillanatnyi egyensúly keletkezik szárnyalása közben. Utána megadja magát a vonzerőnek és aláhullik a mélybe. Stiller-Luzsicza Ágnesnek az utóbbi hat évben készült művei nem a fizikai állapotot kívánják megörökíteni, hanem ennek művészi átiratát, az alkotó sorsának kivételes fázisait, a felszabadult zuhanás és lebegés periódusait kívánják festőileg interpretálni. Az akril, gouche technikával készült vászon festményei számtalan motívum felhasználásával ezt a kivételes pillanatot, az alkotás közbeni üres tér félelemérzetét, a magány kiszolgáltatottságát és az utáni keletkező öröm felszabadultságának megjelenítését szolgálják. Stiller- Luzsicza úgy polarizál, úgy rendel egymás mellé végleteket, hogy a reprezentáció során egyszerre jelenik meg a figurális megoldás és ennek kontrapunktja, a geometrikus építkezés. Úgy képez összhangzattant, hogy az elbizonytalanítja a szemlélőt: miről is szólnak munkái. A képek egy részén megjelenik az emberalak, valamilyen, általunk ismeretlen szövegkörnyezetbe helyezve. Azt ugyan bizton tudhatjuk, hogy ezek a figurák nem konkrét személyeket idéznek meg ("sem rokona, sem boldog őse"), hanem imaginárius kreaturák. Ismeretlen történetekbe csöppenünk a narratív előadásmód által. Az Ülő férfi a kép centrumából határozottan tekint ránk, nyugalmat áraszt, kivár. Olyan, mintha már tudná a dolgok megoldását, beavatott lenne. Ránk bízza a feladatot, tessék dekódolni a világot, miközben geometrikus motívumok és egy lófej lebeg körölütte. Ugyanez történik a többi férfi szereplővel is. A bátor színpárosításokkal megfogalmazott - ám sokszor a visszafogott pasztell lágyságába hajló - festmények egyikén egy férfi a tóparton sétál, nem tudhatjuk, hogy mi dolga volt arra, hiszen nem pecabotot ölel az alsókarjával a hátához, hanem valami tárgyat, tokot, pergamen- tartót, ami ugyanúgy megjelenik a Férfi kutyával című képén vagy az ismeretlen, titkokat rejtő tárgyakat felvonultató Asztaltársaság hallal munkán. Az figura egy hétköznapi személy, bármelyikünk sztorijának alanya és tárgya, ám egyértelmű, hogy egyike az útkeresőknek, miközben szabadesésben szabadúszóként éli meg az életét, azt aminek nem tudhatjuk kimenetelét, hiszen már nem is róla van szó, hanem a képi egyensúlyról: a lét bizonytalanságában egyetlen biztos pont marad a festőnek, ami nem más mint a művön belüli erők tökéletes összhangjára való törekvés. A festő még azt is megteheti, amit fotós nem. A "halas" képen a művész levágja az asztalfőn ülő fejét, az asztali társaság egyik tagját hátulról mutatja be, míg a többieket egyszerűen csonkolja: csak kézfejeik látszanak. Na, ilyen fotó amatőrre vagy remegő kamerára utaló, ám a mi alkotónk esetében az üzenet nyilvánvaló, a mű önmagában lélegző, önnön törvényeit betartó, saját rendszerében építkező. Több munka idézőjelbe teszi a történést, a padló mintázata kockázott, patternek jelennek meg a képek szélein, a részletek örök érvényű ikonokként utalnak fetisizált/szimbolikával bíró élőlényekre (hal, madár, ló) és tájélményekre, miniatűrben fogalmazott csendéletekre, ezáltal (akár) kultúrtörténeti hátteret és alapot adva a mai munkáknak. A geometrikus elemek, szegmensek többször a figurával vannak ütköztetve, míg másutt önmagukban zuhannak/lebegnek a térben. Néha nem tudhatjuk, hogy mi a főnézet, hiszen aláhullásuk- lebegésük közben már nem is számít, hogy mi a fent és mi a lent. A téglatestek, kubusok, hengerek, gyűrűk, a bizonytalanságot sugalló tárgyak teste néha kitöltött, színezett, míg másutt kontúros, átlátszó. Az amorf színmezők ölelésében nem kell azonosítanunk az objekteket, bár némelyikük használati tárgyainkhoz hasonlatos.
...
Kozák Csaba