Dobó Attila
A trianoni békediktátum
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
I. Bevezető
II. Általános megjegyzések
III. Magyarországot azért csonkították meg, mert
1. Első vád és ürügy: A magyarok elnyomták a nemzetiségeket
2. Második vád: A világháború kitöréséért Magyarország nagymértékben felelős
IV. Európa bipolarizációja - az első világháború
Az első világháború alatti monarchia-ellenes propaganda
V. A Trianonhoz vezető út szakaszai
1. szakasz: Magyarország feldarabolása
2. szakasz: Magyarország megszállása
Károlyi Mihály kormányzásának időszaka
Magyarországi Tanácsköztársaság
Román megszállás - ellenforradalom
3. szakasz: Versailles
A párizsi békekonferencia
A csehszlovák határ végleges kialakítása
A román határ végleges kialakítása
A délszláv határ végleges kialakítása
A magyar-osztrák határ végleges kialakítása
Határmódosítások
Összefoglaló
4. szakasz: A magyar delegáció Párizsban
5. szakasz: Utolsó reménysugár - London 1920. március
Padányi Viktor: "Consummatum est"
Epilógus
Függelék
Térképek
Rövidítések és jelölések
Irodalom
Névmutató
Ajánlás és köszönet
A TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE
1. Magyarország népessége és a magyarság számaránya 1490-ben, 1711-ben és 1787-ben
2. Az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetiségei 1880-1910 között
3. Oktatási nyelv az iskolákban
4. Kétnyelvű iskolák a dualizmus korában
5. Az első világháború főleg a Monarchiát érintő eseményei időrendben
6. Fontosabb dátumok R. W. Seton-Watson, W. Steed, a csehek, a szlovákok, a délszlávok és a románok magyarellenes tevékenységéről a világháború előtt és alatt
7. 1918. október 16-tól 1919. augusztus 1-ig, időrendben
8. 1919. január 18-tól 1921. augusztus 27-ig, időrendben
9. Az elcsatolt és megmaradt terület 1910. évi népességének anyanyelvi megoszlása az 1920. évi államhatárok szerint
10. Terület és népességveszteség
11. Magyarország népessége 1910-ben (Horvátország nélkül)
12. Az SZHSZ Királyság lakossága az 1921-es népszámlálási adatok alapján
13. Csehszlovákia nemzetiségi megoszlása 1930-ból
14. Románia nemzetiségei az 1930-as népszámlálás alapján
15. Írástudók Magyarországon 1890-ben és 1910-ben
Előszó
A 2019-ben megjelent első kiadás friss kutatási eredményekkel bővített második kiadását veheti kezébe az Olvasó. A szerző alapvető szándéka a trianoni békediktátumhoz vezető út okainak, mozgatórugóinak, háttereinek dokumentált feltárása. Több újonnan közzétett térkép, a hatalmas elsődleges iratanyagból és memoárokból merített újabb adatok, fontos idézetek teszik teljesebbé tudásunkat. Az első kiadáshoz hasonlóan zömmel ismét olyan új információkkal találkozhatunk, melyek először jelennek meg magyarul. Ezzel együtt nem száraz adattárat, hanem a nemzetközi folyamatokat érzékletesen bemutató, az érdeklődők számára izgalmas olvasmányt nyújt e kötet.
Dobó Attila nem rejti véka alá határozott magyar nemzeti elkötelezettségét, ámde munkája szigorúan a tények tiszteletén és elfogadásán alapul. A magyar államiság történetének legnagyobb katasztrófájával nem könnyű hideg fejjel szembenézni. Az évtizedes soknyelvű kutatómunka feltárta főként az első világháború alatti nagyhatalmi és a közép-európai kisállami és kisnemzeti tervek és helyezkedések hiteles történetét, az Osztrák-Magyar Monarchiából előttünk kilépő Ausztria kárunkra sikeres 1919-es helyezkedésével bezárólag.
Hol rontottuk el? Természetes és jogos kérdés egy ilyen összeomlás értékelésekor. A szerző lényegében egész művével igyekszik helyretenni az érdekeinkkel és a történelmi tényekkel egyaránt szembemenő önsorsrontó magyar önmarcangolást. Ha elfogadjuk a román történész, Lucian Boia találó helyzetértékelését, hogy Romániának az első világháború végkimenetelével hihetetlen szerencséje volt, akkor ugyanez a magyar olvasatban irtózatos balszerencsét jelent. A katonaköltő Zrínyi Miklós jelmondata alapján pusztán: sors bona, nihil aliud - jó szerencse, semmi más? A nemzetközi tér ennél jóval összetettebb: természetesen kellett a szerb, a román elitek, egyes cseh körök szívós és kitartó munkája, de mindez egy számukra kedvező nemzetközi helyzet létrejötte nélkül mit sem ért volna. "A békeszerződés nem tökéletes, hajlandó vagyok elismerni. De a háború? Az talán tökéletes volt? Négy év kellett hozzá, és mit tudom én hány nemzet, hogy Németországot legyőzzük. Az egész földkerekségen szövetségeseket kellett keresni, sőt négereket is be kellett sorozni." Így avat be bennünket a háborús győzelem boszorkánykonyhájába Clemenceau francia elnök. Ha valamikor valaki valamit elrontott az alighanem II. Vilmos német császár volt, aki letért az oroszokkal is szövetséget kötő bismarcki német külpolitika útjáról. Odalett német császárság, megsemmisült cári birodalom és járulékos következményként feldarabolt Kárpát-medencei Magyarország lett a vaskancellárra nem hallgató, öntelt császárfióka álomkergetésének ára. "Németország Afrikája Európa." Nem gyakran idézett Bismarck mondat a már hatalmát vesztett kancellártól, mely sokak szerint keveset veszített aktualitásából. A Bismarck szerint értelmetlen német gyarmati ábrándozás angol-francia érdekek szerinti diplomáciai átrendeződéhez vezetett, megágyazva az első világháborús vereségnek. Azt, hogy ezzel a háborúval semmit sem nyerhetünk, de mindent elveszíthetünk, tökéletesen érzékelte a magyar kormányzat 1914-ben, de érdemi ráhatása világpolitikai folyamatokra nem volt több, mint napjainkban.
Múltunk hiteles megismerése, a tényleges összefüggések feltárása iránt széles a társadalmi igény. Az első kiadás sikerét jelzi, hogy jelen sorok megírásáig már több mint tizenötezer letöltésnél tart a Magyar Elektronikus Könyvtárban. A bővített második kiadás is okkal tarthat számot az érdeklődésre, szolgálván múltunk és jelenünk hitelesebb és teljesebb megismerését és megértését.
Szeged, 2021. október 3.
Kohári Nándor