Nikmond Beáta
TARTALOM, FÜLSZÖVEG
Tartalom
Alkotások:
Szobor VIII.
Szobor XVII.
Szobor XVIII.
Szobor XIII.
Szobor XII.
Szobor VII.
Szobor XI.
Szobor III.
Szobor XIV.
Ülő figura
Szobor XV.
Szobor X.
Szobor V.
Kockaszobor
Figura
Szobor XIX.
Halas
Fák
Madaras II.
Szobor V.
Hegyasszony
Szobor IX.
Szobor VI.
Fej III.
Fej IV.
Kisfiú fej
Fej
Fej V. (füles)
Wehner Tibor: Nikmond Beáta szobrai
Nikmond Beáta alkotói pályája
Fülszöveg
A szobrászati tárgyformálás, a mű-objektivizáció határtalanná és korlátlanná tágult közegében és a gyökeres átalakulások, a meglepő kísérletek és újítások által meghatározott korszakban mintegy három évtizede változatlan, a klasszikus (vagy még inkább: az ősi) anyaghasználattal és anyagmegmunkálással, hagyományos szobrászati technikákat alkalmazva alkotja meg műveit Nikmond Beáta szobrászművész.
Alkotásainak alapanyaga a roppant kemény kő - a bazalt, a gránit, labradorit -, illetve a fa, kizárólagos eszköze a kalapács és a véső, valamint a csiszolókő. Gépeket nem használ, faragósegédet nem alkalmaz, s először a mű fából faragott változatát, mint modellt formálja meg, majd hosszú hónapok munkájával készíti el a kőből kibontott, végleges művet. A gránitfaragás életforma - foglalta össze tömören Kő Pál szobrászművész Nikmond Beáta munkálkodásának lényegét megragadva a művészet 1983-as budapesti kiállításának katalógus-bevezetőjében, és ma megállapítható, hogy ez az életforma az évtizedek múlásával sem változott: a kispesti műhelybe a középkori kőfaragómesterek elhivatottságával és kitartásával készülnek a szobrok.
A szobrászat évezredes múltú médiumát, az emberalakot megidéző Nikmond-szobrok általában fekete és szürke színű, simára csiszolt, a fényt néhol tompán megcsillantó kövekben testesülnek meg. A portrék és az álló, esetenként ülő alakok, az anya-gyerek kompozíciók, a halas figurák áttörésektől mentes, tömbszerűen megformáltak, úgy, hogy a testrészek - a karok, a lábak, a fej, az arc elemei - mintegy a test tömegével összeolvadnak, s csak a felületbe vésett körvonalak által megjelöltek: a tömbszerű zártságot semmi sem bontja meg.
Ezeken a kisplasztika, illetve az ún. kisszobor méretű kompozíciókon minden csupa domborodás: a fejek és a testek tömegviszonyait finoman modelláló formarend domború felületet-palástjai soha nem váltanak át élesen a homorú hajlású ellensúlyozó, alapvetően lágy érzeteket keltő megformálás mód mozdulatlanságba dermedt, nyugalmi helyzetben megragadott, az ókori egyiptomi szobrászat merevségét idéző figurákat állít elénk: olyan, frontális nézetre szervezett férfi - és nőalakokat, akiknek gesztusaik vagy (külső és belső) konfliktusaik sincsenek, akik nem jellemzettek egyedi tulajdonságokkal, érzelmekkel. A történeti, az epikus mozzanatoktól teljesen megfosztottak, alakjukat még a kontraposzt sem háborgatja. Ugyanígy hiába kutatunk jelek vagy jelzések után: végletesen lecsupaszított, szenvtelenül előre, a távolba tekintő, az időtlenségbe dermedt szoboralakokkal, a létezés titkait kutató, a létezés titkainak kutatására inspiráló művekkel szembesülünk.
...
Wehner Tibor